Volt egyszer már itt Laibach (egyszer biztos), mert hát a szlovén főváros német nevéről nevezett banda elég extravagáns, legalább is a maga nosztalgikus-militáns külsőségeivel. Na jó, a zenéjük is egyből felismerhető, bár ez az alábbi klipben szereplő közönségnél nyilván nem így van. Ugyanis ez esetben Észak-Koreában lépett fel a zenekar, ahol ők nyilván a nyugati métely részét képezték, legalább is odáig. Hisz ha már meghívták őket... (Gondolom nem merész diverzánsakcióval jutottak át a határon, a kulturkampf emblémáját hordozva, és nem csak azért, mert szerintem annak nincs is emblémája.)
Ami viszont vicces, az a kiválasztott elvtársak arca. Most nem tudják, hogy akkor mi is van. Nekik most lelkesedniük kellene, mert Kim Dzsongun vezér elvtárs személyesen hozta el nekik a zenekart, szóval tanácsos lenne lelkesedést mutatni? Vagy épp ellenkezőleg, megvetően kell nézniük, mert ezzel a Laibach-izével akarnak nekik példát statuálni, hogy micsoda egy fertő az a nyugati "kultúra"? Vagy egyszerűen csak próbára teszik a hűségüket, azt mondván, hogy tessék lelkesedni, aki aztán lelkesedik, az este már egy kies munkatáborban hajtja rémálomra a fejét?
Láthatóan fogalmuk sincs, ezért csak bambulnak maguk elé faarccal, igaz van egy elhajló, aki egész kicsit elmosolyodik, meg a másik (nyilván a párttitkár elvtárs) aki befogja a fülét, a színpadon meg előadnak valami szabadságharcos nótát, amit akár rendszerkomform módon is lehet érteni, bár nyilván nem ebben a szellemben írták. Hogy pontosan melyikben, azt persze náluk sosem lehet tudni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése