Nem iskolai persze, baromi régen nem jártam már iskolába, az utolsó, amibe meg igen az is doktori volt, előtte meg ugye az egyetem, de ilyen helyeken nem adnak házi feladatot, csak simán kibasszák az embert mondjuk demográfia vizsgáról. (Nekem persze még ez sem jött össze, nevezett tantárgyból eleve úgy mentem be, hogy egy betűt nem bírtam megtanulni belőle, annyira elképesztően semmitmondóan unalmas volt, erre negyed órás lelkifröccs után a semmire kaptam egy kettest. A faszinak nyilván semmi kedve nem volt bejönni még egyszer, így mindenkit átengedett.)
Nade. A házi feladat ez esetben szó szerint értendő, miszerint házimunka (homework), ami annyiban hasonlít az iskolai változatra, hogy itt sincs munkamegosztás, de csak mert egyedül élek. Ennek kétségtelen előnye ugyanakkor, hogy én döntöm el mikor elég az annyi, elvárásaim viszont hullámzóak. A már korábban megénekelt lakhatási entrópia különböző szintjeit tartom elfogadhatónak, hangulattól, időjárástól, jóllakottságtól, a tévéműsortól valamint a forint középárfolyamától függően.
Ezen a héten például mánikusan pakolászok, takarítok, és még ezeknél is többet ábrándozok arról, hogy mennyivel többen pakolásznék és takarítanék, ha nem lennék ennyire depresszív-lusta egy dög. De bármennyit is nyüzsgök, a házimunka az természetéből adódóan olyan, hogy nem lehet a végére érni, mindig talál az ember egy poros könyvespolcot, egy mosatlan bögrét, vagy egy szunyókáló teknőst az ágy alatt. És például hiába porszívózok ki most már kétnaponta, rögtön a művelet után indokolatlan szennyeződéseket találok a padlón, úgyhogy a legújabb hipotézisem szerint az ideális eset az, ha ezentúl másfél óránként porszívózok, és naponta ürítem a porszákot. (Egy faszt!)
És istenem, a főzés! El kell mosogatni a főzőedényeket, azokat is amikből eszem (a kettő persze időnként összevonható), aztán a mosogatót is el kell mosni, különben dzsuvás marad, az meg nekem fáj, mert kényszeres vagyok. Ma ráadásul mindezek után még hosszan sikáltak a tűzhelyet, aztán az input-output egyensúly jegyében még vécét is pucoltam, mert ilyen alantas munkákra kényszeríti az embert az a szimpla tény, hogy nem tud fotoszintetizálni, így kénytelen az emésztés gusztustalan műveletére fanyalodni. (Tényleg, belegondolt már valaki, hogy kifordítva Miss Universe is milyen ocsmányul gusztustalan?)
Szóval szélsőségesen kellene élni. Vagy egy kastélyban szolgákkal körülvéve, és akkor szarhatnánk a vécépucolásra, vagy ha nem, hát egy lakókocsiban, ahol eleve nincs is vécé. De ez a langyos lakótelepi középszer, ez rémes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése