Tegnapelőtt kissé elsikkadt Clint Eastwood születésnapja mellett a felcsútié, pedig a pártvezér és kancellár is jelentős alak, csak nem annyira pozitív értelemben, mint a jelentős színész-rendező. De tényleg, nyilvános szerepléseiben egy rossz ripacs, ami egyúttal azt is jelenti, hogy elsőrendű populista, és most tényleg nem akarom Mussolinihez hasonlítani, de a Duce pont annyival volt nagyobb ripacs a mi Döbröginknél, mint amennyivel pszichopatább, meg hát ő fasiszta volt, ami azért a magyar mini szterelnök nem. (Bár érdekes elszólása volt pár éve, mikor szemrebbenés nélkül lenyilatkozta, hogy anno a Kádár-rendszerben nekik nem a diktatúrával volt bajuk (!), hanem azokkal akik működtették. Pedig akkor még állítólag demokrata volt.)
De a vezéri születésnapnak van mókás oldala is, magyarosan, sírva vigadva persze (hogy ki sír és ki vigad, azt mindenki döntse el maga), mert némi elvonatkoztatás után, kissé kívülről nézve az egész cirkuszt, jókat lehet röhögni a hiperbuzgó hűbéreseken. Akik a nagy pénz meg a magas stallumok reményében, vagy már azokat meghálálva mélyednek el a rajongó seggnyalás örvényében, és néha már majdnem elhiszem nekik, hogy igazán élvezik, meg hogy legalább egy kicsit komolyan gondolják.
Az egyik dobogós feltétlen Bohár Dániel kormányhitű megmondóember (szül. Influenszer D.):
444.hu
Kicsit nagyon túltolta a biciklit a csávó, minimum afféle félistenként állítva be a főnököt. Azt még elnézném neki, hogy szerinte a miniszterelnök a hazájáért dolgozik (elvégre ő, és népes családja is haza, ha nem is az egész), gyakori tudatzavar ez a hatalmi delíriumban és a szomszédos utcákban is.
De olyat írni, hogy 60 éve küzd, harcol, cselekszik? Mivan? A felcsúti már újszülöttként is küzdharcolt? Cselekszett? Hát, ez minimum azt jelenti, hogy már a pelenkában is a hazáért kakált ugye, akadályt nem ismerő cumizással harcolt Brüsszel ellen (vagy mi volt akkor a szimbolikusan ellenséges város neki), és már az oviban illegális pársejtet alakított a szerdánkénti tejbegrízre szórt túl kevés kakaó miatt. Csakis így lehetett, hisz máshogy tényleg kivitelezhetetlen egy pont hatvan éves faszinak hatvan éve küzdenie, bármivel és akármi ellen.
Ez a nagy államférfiak sajátja, meg kevésbé nagyok talpnyalóinak írói munkássága, okulásul a ma újszülöttjeinek, akik szarnak a nemzet sorskérdéseire, meg a pelenkába. De csak oda, a közéletet le se, a kis senkik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése