"Ettől félt mindenki: itt van Lengyelország háborús bejelentése" - ez a rendkívüli főcím híre a zorigón. De mi is a lengyel háborús bejelentés? Gondolom, hogy lerohanják Németországot, lehetőleg szeptember elsején, elvégre világháború lesz vagy van, ezt már régóta írják a lapok a zorigón. A világháború meg úgy szok kezdődni, hogy a németek visszalőnek.
A nagy lengyel bejelentés egyébként annyi, hogy megerősítik a keleti határaik őrzését, ami itt nálunk, a déli határkerítés (meg a lombkoronasétány) országában tényleg vérlázítóan hangzik, már-már hadüzenetet, csak a fasz tudja kinek?
Bármilyen háború (sokadik ártalomként persze) rosszat tesz a közbeszédnek, a médiának, általában a valóságérzékelésnek, és minél közelebb gyilkolnak embereket rendszerszerűen, annál inkább. A háború kiélezi az alternatív valóságok különbségeit. Most például vannak a náci oroszok vagy a náci ukránok, a népírtás vagy az igazságos háború, a csokoládé vagy a vaníliafagyi elsőbbsége, csupa egymást kizáró narratíva. Aki utálja a felcsútista szektát, nem eszik narancsot, aki szerint az ellenzék háborúpárti, az kizavarná őket a frontra, aki meg szarik az egészre az birminghamben süti a pizzát.
Szerintem esik a kurva eső, szerinted aranyat ér, szerintem aranyér, szerinted csak nehezet vacsoráztál, szerinted romlott, szerintem érett, bármire van valami alternatív értelmezés. És mivel például a hadügyminiszter szinte mindenhol "védelmi", lehet ez fordítva is, aki a védekezést erősíti az potenciális agresszor, aki támad az védekezik, aki tejjel issza a kávét, az buzi-e vagy?
Unalmas, szánalmas, borzalmas, ártalmas - és néha még élvezzük is, főleg ha nálunk nem lőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése