Unalmamban, amíg vártam hogy megsüljön a főtt bab, beírtam a keresőbe, hogy „hülyeség“, merugye mi mást egy vasárnap reggel, és a néhányadik találatnál kidobot egy brit törvényt. Na persze... Mert a hülye angoloknál a középkor óta érvényben van egy jogszabály, miszerint tilos a parlament épületében meghalni. Ami eleve értelmetlen, hiszen mit lehet tenni valakivel, akinek az a bűne, hogy meghalt? Lecsukják? Vagy előszőr megvesszőzik, majd kivégzik, és csak aztán csukják le? (De nem, aki véletlenül ott szenderül rosszabb létre, állami temetést kap. Egy törvénysértésért!)
Ennek körülbelül annyi értelme van, mintha a francia Riviérán megtiltanák a jegesmedve-vadászatot, vagy Prágából tilos lenne az Eiffel-tornyot bámulni, szabad szemmel. Úgy nem szabadna.
Akkor már értelmes törvényeket kellene hozni. Idehaza például támogatnám, hogy bizonyos politikusok csak akkor léphessenek be a parlamentebe, ha már halottak. Vagy, hogy valami szűkebb értelemben kulturális ötletem is legyen, Esterházy Péter születésnapján (április 14.) mindenkinek, aki ír valamit, kötelező legyen legalább egyszer pontosvesszőt használnia! Mert:
„A pontosvessző a legirodalmibb írásjel; mert az írásjelek egyszersmind beszédjelek, a legkevésbé a pontosvessző: az ő otthona a szöveg, ott honos, többnyire nem hallható, csupán látható. És persze érezhető és vágyható. (...) Ha valakivel megismerkedünk, talán ez az, amit ajánlatos legelőször tisztázni: használja? nem használja? Durva lélek sose. És silány írásban, bulvárlapban – fogadjunk! – e jel nem fordul elő. Igaz, ha egy szövegben előfordul, az még nem jelent semmit; a sznoboktól (és "faragott tuskóktól" – Czakó Gábor leleménye) ments meg, Uram, minket!“ (Irodalmi szószedet: A pontosvessző (Himnusz), Magyar Narancs, 2004. október 7.)
Ehhez képest nem is olyan súlyos, hogy Yorkban (a régi angolban, nem az új amerikaiban) legális egy skót meggyilkolása a régi városfalon belül, de csak akkor ha a kezében íj és nyíl van. Pontosabban nyílvessző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése