A Hatodik Világháború második napja esős. A frontok merevek, egyúttal nedvesek, így hát (ennek ellenére) senkinek sincs kedve már harcolni. Hébe-hóba zajlanak rendszeresen véres harcok, vagy harcos vérek, arra még mindenki emlékszik hogy kezdődött az egész (ők visszaütöttek), de arra már nem, mit is akartak eredetileg a bárkik. Márhogy kik azok az ők?
Odáig biztos, hogy a rohadárok támadták meg a pigmalionokat vagy fordítva, de hogy miképp kerültek képbe a nyuvasztékok, abban mindenki egyetért. Sehogy. Még csak nem is ugyanaz az a kontinens, mert ők most vagy Felső-Amerikában élnek vagy Hátsó-Feledendőben, de mint Piszkos Fred, vagy keverik vagy-e nem? Kizárni semmit sem lehet a valószínűn és a lehetségesen kívül, azokat viszont kell is!
Ami viszont tuti, hogy béke kell minden áron, ha kő kövön nem marad akkor is, elvégre a békéért vérrel kell fizetni, megaláztatással és szenvedéssel, a csak úgy béke szart se ér. Pedig a szar békés dolog, bűzlik ugyan de csendben lapul a fűbe'. De ennyit a kő kövönről.
Amúgy pedig nem igaz, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel. A háború a háború folytatása ugyanazokkal az eszközökkel. Úgyhogy a Hetedik Világháborút jövő csütörtökre valószínűsítik a kormányzati elemzők, kivéve ha már tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése