Napi horoszpók (vízöntő vagyok a halakra)

„Nehezen indul a pénteki nap: fáradtnak és nyűgösnek érzed magad. Lehetséges, hogy idén még nem voltál szabadságon? Ha ez így van, akkor ideje megtervezni, mikor hova menj. Ha lehet, már holnaptól nézz más vidékek felé.“

Fáradt? Nyűgös? Persze, akkora rutinom van már ebben, hogy piálás nélkül tudok másnapos lenni, amiben amúgy sokat segít a szorongásos neurózis. De legalább mostanában nem rúgnak ki (mondjuk épp lenne honnan), mert tegnap délután érdeklődött az egyik kisfőnök, hogy mi is a munkaruhám mérete. Szóval terveznek rendelni újra. Újból? Nem megy nekem ez a bürokratikus izé, nyelv. Vagy simán csak nincs stílusérzékem (amihez képest viszont túl sokat keresek, túl régóta írással), de időnként imitálom, és a legrosszabb, mikor már nekem is tetszik, vagy majdnem.

Ámde. Idén még nem voltam szabadságon. Aha, lehetséges, bár hogy a munkanélküliség az szabadságnak számít-e, nos effelől vannak kétségeim. Szerintem ugyanis igen, azaz kurva sokat voltam már szabadságon idén, a friss, egy hónapos munkaviszonyomból is egy hét táppénz volt, ami persze sokkal jobb kimenetel egy durva gerincsérülésnél, amit megúsztam. Most viszont a horoszpókom nyomán megtervezem hova menjek. 

Este majd először is vécére. Aztán aludni (a fordított sorrend sose jó, bár szerencsére nem tapasztalatból mondom, csak teoretice), reggel reggelizni, melózni (ha kell), haza (ha van honnan) és innentől elölről az egész. Holnaptól más vidékek felé nézek, miszerint milyen lehet a vécém háromdés mozis szemüvegben, megvan-e még a teszkó parkolója, látható-e még a fényes jövő az agyontérkövezett belváros tetszőleges bezárt boltja mellől? Ennél több vidéket momentán nem tudok felfedezni, még szerencse, hogy nem vagyok egy felfedező típus. Én visszamenni szeretek, a szokott és kedvelt helyekre. (Most mondjam, hogy a szokott útitársakkal? Ja.) De annak esélye, hogy lássam a tengert, pláne hogy a brit szigeteken, nagyjából annyi, mint hogy betépjek egy gyümölcsjoghurttól vagy hogy a Ferrari nyerje a Francsetuggya Ligát fodbalban. Vagyis matematikailag kifejezhető az esély, ami praktikusan viszont a nulla és a vessző után még sok-sok tizedest jelent, addig is nullákkal.

A más vidék így csak mentálisan értelmezhető, hogy boldogság, vagy oké, az nem, csak valami szolid tudat, hogy a helyemen vagyok a világban. Na ez kibaszottul nincs így, és tartok tőle, holnap is csak ez lesz, sérelmemre. A mai nap e tekintetben viszont már biztos.