Ebben a végre nyárias időben jó lenne, de nem tudok hosszabban szellőztetni, mert poloskára jár az idő az utóbbi hetekben, folyton poloskát üt már az óra, és a fasz se tud nyugovóra. Térni, ha hallja hogy valahol zümmög egy ilyen mocsadék, de elég a tudat, hogy délután láttam egyet bejönni, és nem tudom hova bújt. A poloskákat jobban utálom, mint némelyik embert, pont annyira, mint a csótányokat, és ha rajtam múlna, szerveznék nekik valami rendes, kihalást okozó eseményt. Nem baj ha nem lenne látványos, a tudat maga, hogy megdöglött az összes rohadék, épp elég lenne. Feltéve és megengedve, hogy nem az erkélyemen (alatta, mellette, rá merőlegesen) zajlik le a poloska-apokalipszis, a poloska kérem döglötten is undorító, élve meg főleg. Nem is értem, hogy nem lesznek öngyilkosok, amint rájönnek, hogy ők poloskák és/vagy találkoznak sok másik poloskával (ezeknél a családi egység a fürt), és felfordul a primitív izéjük, ami egy rendes gyomor helyett van az ilyen alja rovaroknak.
És igazából nem a Ramshackle Glory nevű anarcho-hippipunk bagázs jutott az eszembe a poloskákról, mert alapvetően még az ő zenéjüket is bírom (csak főleg az első emeleten lakok), ez csak afféle szabad asszociáció, de olyan szabad, hogy legalább én se értem. (Ez ad az egésznek ilyenkor egy vajszínű árnyalatot, ha minden valahonnan felbukkanó kulturális töredék tök logikus meg racionálisan felfogható lenne, egy döglött poloskát sem érne az egész.)
Ebben a verzióban Patrick Schneeweis, ismertebb nevén Pat the Bunny, a zenekar korábbi oszlopos tagja dalolja el az egyik számukat, ahol Utópiában nincsenek ocsmány rovarok az ablaküvegen. Ez így persze nincs benne a szövegben, de az a gyanús, ami nem gyanús. Szerekről és fiatalkori ideákról énekel faszi, meg bonyolódó kapcsolatokról, de tuti gyűlöli a hatlábúakat, annyira, hogy arra már nincsenek szavak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése