Kovászos Dezsőné (született Szabóné Mráz Aranka) akciós tejoljaért ment a boltba, de végül lazacfarhátat vett, mert az is akciós volt, tejtermékeket viszont keddenként nem árul a sarki kisbolt. Ugyan szerda volt, de Ildi, aki korábban az Aldiban is volt eladó, elég másnaposan nyitott, és neki már kora reggel is alapvetően mindegy volt, milyen nap van. Csak legyen már egy másik.
Aranka azonban otthon tanácstalanul szemezett a lazaccal, amiről eddig azt hitte, pulyka kicsit másképp, de ennek nem volt combja, sőt egyáltalán nem hasonlított semmilyen döglött állat-darabra, kivéve a karajt, csak nem olyan volt. (Karajt amúgy látott legelni kisorában a falusi nagyiéknál, az volt az a szőrös állat, amelyik harapott, de nem bégetett.)
Fel is hívta Icust, hogy figyelj már, mi a lófasz az a lazac? Mire Icus szerint az valami hal lenne, amolyan rákféle, a lényeg hogy ki kell rántani rizzsel, azt' majd a macska megeszi legfeljebb. Bár a Gézáék már voltak külföldön is Spárban, mondták hogy ott lehet venni pálcikás szusit, és az abból van. Lazacból? Nem, halból! Ami rákos, vagy rák, de úszik az a lényeg, és mikor már nem, de még nincs kisütve, akkor is rizsával eszik, csak hidegen.
Kik? Hát a japániak, azok esznek ilyeneket, biztos nincs mikrójuk, hogy hideg rizsa a kaja, lehet hogy nyers hallal, az nekik ennivaló, de nekünk csak annyi, hogy bebaszott a szakács, és nem főzte meg sütni.
Aranka nem tudta mitévő legyen a lazacfarháttal (ami két bazinagy szelet volt, és nem lehetet tudni, melyik az eleje, és melyik a far hátulja), úgyhogy összedarálta egy kis maradék véreshurkával, fokhagyma, pirospaprika, sóbors, ződerős (csak kicsi), azt megforgatta zsemlemorzsában és belevágta egy kanna forró olajba. Mikor gusztusosra égett belekóstolt, és meglepődött. Fasírt ez, baszod! Lazac, mi? Karaj ez, karajcomb vagy mi a fene, Józsiék a minap vágtak karajt, abból is ilyen fasírt lett, finom is volt, kár hogy tökfőzeléket nem vágtak hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése