Amúgy a Narancs szúrta ki az Operaház műsorfüzetében, hogy
október 23-án a szokásos ünnepi díszelőadás egy ősbemutató lesz (egy „történelmi
áttűnés” – bár szerintem ilyen műfaj nincs, és nem is valószínű, hogy most
teremtik meg), szerzője pedig maga Ákos, nemzeti popikon, az ízléstelenség
pápája, hajzselé védelmezője.
Jó, mondjuk ez a gárda tényleg őt érdemli, az ő „művészete”
van a felcsúti meg a kövér kulturális nívóján, Erkel ugye unalmas, Beethovent
érthetetlen, ráadásul rohadt migránsbarát német, több zeneszerzőt meg nem
ismernek a felcsúti VIP-páholyban. Esetleg Benkő László jöhetett volna szóba,
csak az operának nincs füstgépe.
Gondolom a büfében lesz szotyi is (zörgésmentes
csomagolásban nyilván, ezt majd egy külsős cég ellenőrzi tízmillióért,
közbeszerzés nélkül), a páholyokban meg vödör,
ahová köpni lehet a héjat. Már látom ahogy a felcsúti laza félmosollyal bólogat
a zene ritmusára, alant a fidelitász táncikál, aztán katartikus finálé,
könnyek, taps, standing ovation. Akosh
pedig máris megkereste a Telekomtól kiesett pénzt, a világ rendje helyreállt,
függöny. A köztársasági elnök (hátha megint Ádár Jánosnak írják az állami tévében) gratulál, majd barátilag egy köteg húszezrest is a művész zsebébe gyűr mint borravalót (ha már nekik húzza), nem kötelességből, szívből csupán.
Az meg csak hab a torkán, hogy zenés kamaradráma Kádár János utolsó
beszédét dolgozza fel, nyilván az alapanyaghoz méltó magas művészi
színvonalon. Ez mondjuk valószínű...
Update: Az Operaház máris visszatáncol, hogy túl korán tették ki a honlapra, meg nem i új zenemű, csak néhány régebbi Ákos-dalt használnának, de még nincs szerződés bla-bla-bla... A lényeg persze marad Kádár-beszéd, történelmi áttűnés, Ákos. Csak túl koárn derült ki, így már előzetesen túl sokáig lesz nekik kínos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése