Szombaton dolgozni embertelen, hisz egy átlag héten szombat
az egyetlen nap, amikor nem kelek korán, és
fenn maradhatok sokáig, hogy a mormotaszőr-gyűjteményemet rendezgessem. A péntek e
tekintetben kiesik, mert bár lefekhetnék későn, úgyis kidőlök korán,
tekintettel a hajnali négyes kelésre. Vasárnap meg nyilván korán kell
lefeküdni, vagyis eleve egy csonka nap. A szombati munka azonban azt jelenti,
hogy szombaton még korán kelek,
vasárnap meg már fekhetek le hamar.
És nem, ezért nem kárpótol a
következő négynapos hétvége, én szívesen bemennék 14-én dolgozni a
mostani szombatért cserébe, pláne abban a tudatban, hogy másnap megint szünnap.
De mostanában a mindenkori kormánynak mániája lett ez a munkanap-áthelyezési baromság,
márpedig kikérem agamnak, hogy a kormány dönti el, hogy osszam be a szabad
napjaimat. Nálam a szombat délelőtt a mormotaszőr-gyűjtemény rendezgetésének
ideje, meg mormotás weboldalak látogatásáé, esetleg némi extra szunyálásé,
elvégre a mormoták, valljuk be, elég unalmasak.
Esetleg könyvtárba megyek, de
csak akkor, ha már nem tudok online tovább hosszabbítani, de sci-fi polcuk
egyre unalmasabb, nem az én olvasási sebességem szerint frissítik a tartalmát.
Sőt kezdeményezem a négynapos munkahetet, én inkább
dolgoznék napi tíz órát hétfőtől csütörtökig. Hogy aztán a fentiekhez hasonlóan
panaszkodhassak, ha valami mocsadék
kormányrendelet miatt be kell mennem pénteken is, holott az nem normális, hogy
az ember négy napnál többet dolgozzon egy héten....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése