2016. március 3., csütörtök

Nem kommunista szombat

Szombaton dolgozni embertelen, hisz egy átlag héten szombat az egyetlen nap, amikor nem kelek korán, és fenn maradhatok sokáig, hogy a mormotaszőr-gyűjteményemet rendezgessem. A péntek e tekintetben kiesik, mert bár lefekhetnék későn, úgyis kidőlök korán, tekintettel a hajnali négyes kelésre. Vasárnap meg nyilván korán kell lefeküdni, vagyis eleve egy csonka nap. A szombati munka azonban azt jelenti, hogy szombaton még korán kelek, vasárnap meg már fekhetek le hamar.

És nem, ezért nem kárpótol a  következő négynapos hétvége, én szívesen bemennék 14-én dolgozni a mostani szombatért cserébe, pláne abban a tudatban, hogy másnap megint szünnap. De mostanában a mindenkori kormánynak mániája lett ez a munkanap-áthelyezési baromság, márpedig kikérem agamnak, hogy a kormány dönti el, hogy osszam be a szabad napjaimat. Nálam a szombat délelőtt a mormotaszőr-gyűjtemény rendezgetésének ideje, meg mormotás weboldalak látogatásáé, esetleg némi extra szunyálásé, elvégre a mormoták, valljuk be, elég unalmasak.



 Esetleg könyvtárba megyek, de csak akkor, ha már nem tudok online tovább hosszabbítani, de sci-fi polcuk egyre unalmasabb, nem az én olvasási sebességem szerint frissítik a tartalmát.


Sőt kezdeményezem a négynapos munkahetet, én inkább dolgoznék napi tíz órát hétfőtől csütörtökig. Hogy aztán a fentiekhez hasonlóan panaszkodhassak,  ha valami mocsadék kormányrendelet miatt be kell mennem pénteken is, holott az nem normális, hogy az ember négy napnál többet dolgozzon egy héten....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése