Hallgatva a felcsúti március 15.
alkalmából előadott szinte náci beszédét, tényleg a fenti kérdés a legkínzóbb.
Az már régóta világos, hogy ő a maga részéről nagyjából komolyan gondolja azt a
sok szennyes hazugságot, ami a száján ömlik ki, és a hatalmon meg a pénzen
kívül nem érdekli semmi és senki. De e kettőből is főleg a hatalom, az az ő kemény drogja, amiről egy csöndes
intézetben kellene leszoktatni, barátságos de határozott ápolók társaságában. A
felcsúti személyiségét feloldotta a hatalmi mámor, pont úgy mint egy heroinistáét
a cucc, ami maradt belőle, az meg csak ennyire képes: vinnyogva gyűlölni, meg
magával rántani lelkes de ostoba törzsrajongóit, az ország legnagyobb
destruktív szektájának kemény magját.
Az viszont legalább is gyanús,
hogy ha valaki folyamatosan emelve a tétet fújja a harci kürtöt, miközben
ellenfeleit ellenségnek láttatja, és újabban dehumanizálja, az belül igencsak
retteg valamitől. A bukástól nyilván, mert bár minden erőfeszítése arra irányul,
hogy bebetonozza hatalmát, annyira talán még emlékszik a történelemből, hogy
sziklaszilárdnak gondolt rezsimek is napok latt képesek összeomlani, ha elég nagy
lesz az elégedetlenség.
És nyilván azt gondolja, hogy - legalább is rövid távon – kiút lehet az
ellenfelek totális démonizálása/lenézése/kigúnyolása, és ehhez remekül
használható az a számos lakájmédia, amit egyre terebélyesedő ülepe alá gyűrt
már eddig is. Az állami média betanított munkásait (plusz EchoTV, TV2, Karc FM,
Magyar Idők, Magyar Hírlap, 888.hu, Fenetuggya Mimég) már instruálni sem kell,
hézagmentesen illeszkednek be az egyre inkább az ötvenes éveket idéző
pártpropaganda világába, itt a cenzúra már eleve öncenzúra, a gép forog, az
alkotó pihen.
(Nem mellesleg, a minap Bajomi
Lázár Péterrel halottam egy rádióinterjút, ahol azt mondta, hogy ma
Magyarországon nincs sajtószabadság, mert nincs információszabadság,
gyakorlatilag azt titkosít a hatalom, amit akar; és nincs demokrácia, mert
nincs sajtószabadság. Ez ugyanis egy olyan logikai lánc, ahol ez egyes elemek
feltételezik az előttük lévőt. Megfontolandó érvelés.)
A (párt)vezér és kancellár meg
egészen ijesztő beszédeket mond. Március 15-én például sok mindenről hadovált,
de az 1848-as forradalomról például egy szót sem, az csak hivatkozási alap
volt, bár gyanús, hogy Petőfi ma talán nem fideszes lenne. Vagy kádéenpés, bár
ez utóbbi már viccnek is durva. Volt viszont Európa pusztulása,
világ-összeesküvésből kifolyólag, új népvándorlás által (a migránsokat persze
úgy küldik, a tudjuk kik), meg a kíméletlen harc meghirdetése a belső ellenség
ellen (természetesen, mint minden cezaromán zsebdiktátornak neki is az
értelmiséggel van komoly baja, mert nem bírja a kritikát, meg egyáltalán: hogy
mer valaki okosabb lenni nála?), meg beszélt még össze-vissza magyargyűlöletről
(bár van ilyen, ő például kétségtelenül egy
magyar, aki gyűlöl), emberjogi falkákról meg hasonlókról.
Vagyis semmi pozitív jövőkép, meg
nagy tervek, csak a gaz ellen ekézése rogyásig, még jó hogy nem mondta, hogy „csapataink
harcban állnak”. Én személy szerint hiányoltam a rezsicsökkentést (egy jó kis
rezsicsökkentésezést), hogy legyen valami előre mutató elem is beszédben, no meg
erre gerjednek az orbán-szentképekkel vonuló hardcore fideszes nénik. De semmi
maradt a nettó harciasság, a köpcös kiskakas, aki tudja, hogy ez itt az ő
szemétdombja, ő itt azt kukorékol, amit csak akar, a nyomdafesték meg azt bírja
el, amire ő azt mondja, hogy. Más persze már nem kukorékolhat akármit, a varangyozó
minisztériumi főtanácsost például rögtön kirúgták, bár én nem aggódom érte, majd
legfeljebb csinálnak belőle miniszteri biztos, dupla fizetésért.
Mert magukat tényleg nem hagyják az út szélén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése