Vallási türelem

Kövér Házmester László azt nyilatkozta, hogy nem akarunk iszlamista önkényuralmi rendszert Európában. Itt egy pillanatra úgy tűnhet, hogy egyfelől a tisztelt ház mester szerint ennek most reális a veszélye (azaz egy párhuzamos univerzumban él, amire én mondjuk nem lennék kíváncsi), másfelől meg, hogy KL elkezdett a romlott, a kereszténységtől meg minden hagyományos értéktől (röviden a kora 18. századtól) távolodó Európáért aggódni, a végén még fájdalmas fintor nélkül is képes lesz kimondani azt a szót, hogy Brüsszel.

Pedig messze nem erről van szó. Kövér az örök második csak főnöknek, az örök elsőnek gondolatait fogalmazza újra, mely szerint nekik a Kádár-rendszerben nem is a diktatúrával volt  bajuk, csak azokkal, akik csinálták. És a mostani nyilatkozatban is tudni kell helyesen kitenni a hangsúlyt: nem akarnak iszlamista önkényuralmat. Helyette nemzeti-keresztény-konzervatív-kollektivista önkényuralmat akarnak, valahol félúton az arisztokratikus és a türannikus berendezkedés között. Vagyis olyat, ahol tényleg önkényuralom van, az ő kényük uralma, és hát magukkal nyilván nincs bajuk, így aztán a rendszerrel sem.

Kövér ráadásul pont az iszlám vallás hazai elismerésének századik évfordulója alkalmából bírta ezt mondani, de hát soha sem a tempó- vagy arányérzékéről volt híres, a diplomáciai  simulékonyságáról már nem is beszélve. És hogy pont a maroknyi hazai muszlim ürügyén kezd el az Európai Egyesült Kalifátusról delirálni, az már inkább csak szánalmas, mondjuk nem is vártunk mást.

Sőt, a szokásos önellentmondásán sem lepődünk meg, amikor bajusz doktor egyszerre határolódott el a multikulturalizmus nihilizmusától, és tett hitet a kultúrák együttélése mellett.

Vagyis nem lesz világháború, de lesz itt olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad!