Húsvéti készülődés (helyett)

Egy pálcikára szerelt nyúlfigurát valaki belebökött az egyik szobanövény földjébe, úgyhogy a dekoráció letudva. Anyám készít ünnepi ebédet, én majd főzők ünnepi teát (ez hagyományos tea, csak fennkölt arckifejezéssel lógatom a filtereket), plusz lesz nagyon ünnepélyes porszívózás (ez is olyan, mint a hétköznapi porszívózás, csak más lelkiállapotban), és időjárástól függően vidám tavaszi ablaktisztítás.

Persze a húsvét is majdnem mint a karácsony, nem értem miért több napos, a húsvéthétfő az már nekem másodlagos frissességű, az már a „tegnap volt húsvét” hangulata, ráadásul második napja vannak zárva a boltok, és mi van pont elfogy a vécépapír? Vagy a kecsap.

Viszont húsvétkor legalább nem beszélnek köpcös politikusok hülyeségeket a tévémben, persze lehet, hogy másokéban igen, de azt én nem látom. Viszont vannak Bud Spencer-Terence Hill filmek, nem néztem a műsort, de gyerekkorom óta elképzelhetetlen komolyabb ünnep C. Pedersoli és M. Girotti munkásságának felelevenítése nélkül, mint ahogy  Reszkessetek betörők nélkül már simán elmaradna a karácsony is.

Szerencsére a locsolkodás az teljesen elmarad, igazából évtizedek óta, gyerekkoromban még próbálkozott a család, de aztán sikerült megszabadulni e rendkívül kínos pszeudo-rituálétól. Hisz én igazi panelproli vagyok, lakótelepen nőttem fel, és azóta is telepen lakom, tőlem a néprajzosok által favorizált paraszti kultúra teljesen idegen, miért is kellene nekem bármiféle szokást átvennem belőle. (Mellesleg ezért utáltam nagyon az iskolai énekórákat – azon túl, hogy nincs hangom, de legalább hallásom sem – meg az abban foglalt népdalokat, amik világához szintén nem volt közöm, én a Queen-t szerettem, meg az Iron Maiden-t.)

A saját népszokásink mások voltak. Húsvétkor volt barka, meg csokinyúl, meg legó, május elsején a majálisban kaptam kókuszos édességet meg playmobil figurát,  és nem ültem fel a körhintára, hogy lent maradjon a kókuszos cucc, karácsonykor, 24-én délután meg mentünk moziba. Fontos népszokás volt még a lakótelepen biciklivel száguldozás, a fagyisnál sorbanállás valamint a metálbandák kazettáinak másolása. Később lógás a parkban csajokkal, vagy csajokról ábrándozva, osztálykiránduláson átlógni a csajokhoz, moziba menni, szigorúan haverokkal, mert a csajok nem bírták az űrhajókat meg a nindzsákat. Viszont soha nem mentünk szántani, meg a fonóba, legközelebbi élményünk a falusi létről a Tüskevár tévéváltozata volt, de az meg nagyon nem volt vonzó, a fene se akart volna Zenthe Ferenccel lovaskocsizni valami mocsár szélén. Meg aratni.

Így aztán a húsvét lényege maradt a csokinyúl, csokibirka, csokicsirke meg csoki simán, csokialakúan, meg valami játék, meg  hosszú hétvége, naptári helyzettől függően a tavaszi szünettel összekötve. Na jó, volt tojásfestés is, főleg piros viszonylatban (ez lehetett a gyorsjáratú tojás), ez leginkább akkor jött jól, mikor húsvét vasárnap pont április negyedikére esett. Már ha ez a dátum még mond valakinek valamit...