Kezd tényleg tavasz lenni, lassan
kivirágoznak a fák meg a bokrok, a levegőben balzsamos kutyaszarszag száll, a
fákon meg boldogan üvöltenek a hülye madarak. Egyre később sötétedik, sőt
reggel már majdnem világos van mire beérek a melóba, a sötétség csak a fejekben
ül meg, de ott rendületlenül.
Nemsoká húsvét, de én nem veszek
húst, nem vétek, csak színtelen piros tojásokat festek majd eszmei tartalommal,
valamint nyulakra gondolok, és népszokásként meglocsolom a szobanövényeket. Közben
várom a karácsonyt, hosszú méla lesben, és még mindig nem ejtek túszokat.
Változatlanul nem vagyok
allergiás, jól alszom, bár álmomban terrorista migránsok lopják el épp a
kultúrámat, de amíg nem erőszakolnak meg és
nem viszik el a kispárnám, tőlem azt csinálnak amit akarnak, de a cipőt
azt vegyék le, délután porszívóztam.
Csokinyulak bámulnak agresszívan
a boltban nagy fejes salátákat, de hiába, azok a szomszéd részlegen vanak és
nem akarnak átjönni, a tavaszi kefír viszont pontosan olyan, mint a téli volt,
pedig lehetne más is. A szomszéd borsókonzervje mindig zöldebb, de ennek is
vége lesz egyszer, addig jár a borsó az útra míg el nem ütik.
A tavasz alkalmából egyre több,
kizárólag keresztnévvel rendelkező ember ír nekem ímélt, kár hogy főleg
fantasztikus befektetéseket, pénisznövelő csodaszert meg egzotikus utazásokat
tukmálnak rám, pedig én hangversenyzongorára vágyom, pohártartóval.
Az offline postaládában csomó egyenlegértesítő
meg elszámolás, ez sem szórakoztató, de legalább van közte olyan, amit
ebben formában csak ma, csak én, és nem
még háromezer bosszankodó idegen. Tavasz van újra, kezdetnek nem rossz.
Levelet kaptam lájf!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése