A kedd délután rendszerint már
elég jól telik, hisz már csak három napot kell dolgozni, és jön két nap pihenő
(illetve takarítás, főzés, kutyasétáltatás, bevásárlás), ami jó arány, és
ráadásul napról napra javul. A szerda
egyenesen remek, különösen most, hogy megint hosszú hétvége közeleg. (Nem tudom honnan jutott eszembe, de Darth
Vader hova megy nyaralni? Vízpartra, vagy hegyet mászni? És milyen a sith fürdőgatya?)
Szóval amikor három munkanap után jön három pihenő, az
olyan jó arány, hogy be lehetne vezetni
állandóra („A nevem Dóra, Állan Dóra.”), mondjuk úgy, hogy két nap meló után
jár egy hétvége. Így aztán a héten szerda-csütörtök, meg vasárnap-hétfő lenne a
szabad, ami pontosan illik a Húsvéti Nyúlnap és Alkoholmérgezés nevű ősi magyar
ünnephez, valamint a mentők és a tűzoltók megerősített ügyeleteihez.
Egy másik verzió szerint szívesen
lennék ügyeletes munkatárs, vagyis csak akkor mennék be dolgozni, ha tényleg
lenne valami fontos tennivaló, amihez pont hihetetlen hozzáértésem, meggyőző fellépésem
és széleskörű tapasztalataim kellenének, nem is beszélve személyiségem sajátos
varázsáról és a szájszagomról. Akor aztán dolgoznék, mint az állat, húznám az
igát projektalapon, majd elégedetten indulnék haza, hogy hívjatok ha megint adódik
valami fontos, de legkorábban csak holnapután, mert holnap pihenek, meg a
kukásautó is jön délelőtt, és azt kár lenne kihagyni.
Amikor meg nem vár semmi
munkahelyi kihívás, itthon ülnék, és várnám a riasztást, közben
rendezgetném bélyegeimet, meg írnám az
esedékes cikkeket, bár ezeket most is nagyjából munka közben írom, fejben, mint
Jókai a bablevest regényeit, csak
ezek rövidebbek, ami jó, mert a memóriám is. Mindenesetre, mint ügyeletes
munkatárs sokkal hatékonyabb lennék, nem kellene állandóan azon zizegni, hogy a
munkaidő végéig legyen mit csinálnom, mert ha valaminek még nekiállok, tutira
fél órával a vége előtt fogy el a tennivaló, de akkor meg már hogy kezdjek
valami újba?
A legjobb persze a jól fizetett
nemdolgozás lenne, hétnapos hétvégékkel, néha pihenésképp eg kis munkával, de
csak kevéssel, hogy meg ne unjam, és pláne meg ne ártson. Csak sajnos
mostanában egyetlen vállalható (azaz európai) monarchiában sincs dinasztikus
üresedés, a lottó főnyereményéhez meg nagyon nagy szerencse szükséges. Akkora,
hogy még találnom is kellene valahol (utcán, buszon, boltban, állatorvosi
váróban) egy telitalálatos szelvényt, mert venni ugye nem veszek, ha a szerencse
engem pécéz ki magának, akkor dolgozzon is meg értem.
És akkor minden nap lehetne Tojásos Nyúlnap a Feltámadáshoz címzett
fogadóban nevű ünnep, kivé mikor Lopjunk
Szaloncukrot Örökzöldekről Napok vannak, akkor a nyúl helyett a Santa
Mikulásfather Christmas jön Gyedmarózból, vagy valami ilyesmi. De a többi a nyúlé.
Indokolatlan hivatkozásként pedig
itt a legjobb locsolóvers evör (másoknak, én ugye csak virágot locsolok, mint
ezt nemrég kifejtettem), humoros, trágár, végtelenül prosztó, vagyis ideális az
elidegenedett panelproliknak, falusi suttyóknak, zsíros deszkásoknak, kemping
bringásoknak, szóval. „Van nekem egy
locsolóm/ De nincs kölni benne/ Hogyha elővenném most/ De nagy botrány lenne.”
Ebben a szellemben most megyek is
nagyon szégyellni magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése