2016. március 29., kedd

Lad Amgyahhevdem

Mondom néktek feleim, sötét jelek gyülekeznek az égen. Kulturális szempontból mindenek előtt, e nehéz sorsú, kádéenpétől sújtott kis ország felett, hol nemzet süllyed el. Már majdnem menő az ejróvíziós dalfesztivál, szaporodnak a wassalbert-szobrok, David Bowie halott, és ma véletlenül meghallottam a Medvehagyma-dalt, és feladtam minden reményt, jöjjön a a világvége, lehetőleg máma még.


A „medvehagyma brumm-brumm-brumm / megvehagyma brummi-brumi-brumm” refrén sokkot, majd azonnali öngyilkossági gondolatokat eredményez, igazából már attól kivert a víz, hogy le kellett írnom. Így a szöveg többi részének idézésétől eltekintek, elég azt tudni, hogy a növény latin neve is benne van, de az is fáj. Az egész hátterében meg valami casio-szintetizátoros stájer népies műdal nyüszög, a dalnok meg valahol félúton van Uhrin Bendek és Papp Rita között, ilyen lehetne a teljesen szétcsapott Flipper Öcsi ha még élne. Vagy az apokalipszis ötödik lovasa, akit még János is kihagyott a Jelenések könyvéből, annyira kínos.


Ez az igazi kuturális fekete lyuk, sokkal több, mint egyszerű szellemi környezetszennyezés, ahhoz ugye szellem is kéne, de itt csak az emberi ostobaság végtelen feketesége ásít felénk. Egyes kommentek szerint ez igazából gyerekdal, remélem ez nem igaz két szempontból is: Egyrészt a gyerekeknél nyilvánvalóan visszafordíthatatlan agykárosodást okoz (gondoljunk csak a „csovi-csovi dzsaszper”-generáció drogproblémáira, vagy a „tipi-tapi dínó” okozta öngyilkossági hullámra), másrészt pedig a dal hatására brummibrummozó óvodások legelhetik le tömegével a medvehagymára igen hasonlító gyöngyvirágot, ami viszont mérgező. Miközben persze maga a medve sem egy aranyos szőrös brumi, hanem egy nagy büdös állat jelentős fogazattal, aki jön és szétkap, miközben nem haverkodik kengurukkal meg malacokkal, és nem vicces gumicsizmában érkezett Peruból.

Az ilyesmit nyilván nem kellene betiltani, virágozzék minden virág, de a szerzőt/előadót (már ha a kettő nem ugyanaz) valami rövidebb kényszermunka-terápiára mégis be lehetne iskolázni, ahol addig kellene skandináv black metalt hallgatnia, amíg meg nem gyógyul, vagy meg nem süketül, mert e kettő társadalmi szempontból egyformán jó kimenetel.

De holnap biztos nem veszek medvehagymás pogácsát a büfében, mint ma már megint.
(Ja, és az egész Para-Kovács hibája, ma hallgattam meg a tegnapi Klubrádiós műsorát, abban volt ez a hulladék.)

2 megjegyzés:

  1. Hű, hallod, ez nagyon fájdalmas :-D (Hazamegyek, kihajigálom az összeset a fagyasztóból, pedig pont akartam pogácsát sütni, de mosmá nemkell inkább.)

    VálaszTörlés