TudatoSSág

A TEK szeretné, ha az emberek terrortudatosabbak lennének. Basszus, én meg napok óta töprengek mi hiányzik az életemből, hát a terror, naná, szerintem illetlenül keveset gondolok a terrorra mindennapjaimban. Krisna-tudatosnak lenni ugyan sokkal jobb, mint terrortudatosnak, bár nyilván ez utóbbiak is vannak előnyei. Az igazi terrortudatos ember ugyanis a terrorral fekszik, a terrorral kel, napközben meg simán csak terror, ami elengedhetetlen a modern élethez. Mindennapi fegyverünket add meg nekünk, ha.

Munka közben persze nehéz terrortudatosnak maradni, de elég ha azon meditálunk, milyen látványosan és visszavonhatatlanul dőlne romba munkahelyünk, ha valaki végre felrobbantaná, mi biztos távolból néznénk a szánk sarkában bujkáló mosollyal, valaki meg hozna nekünk inni valami hideget. Ez az egyszerű mentális gyakorlat már rövid távon igen eredményes, ha a hozzáképzeljük a büfé rengeteg mérgezett szendvicsét és a a takarítónőként beépült ebolás öngyilkos nyáladzót, máris jól működő terrortudatban töltöttük napunk egy jelentős szeletét.

A terrortudat otthoni fenntartáshoz célszerű a hidegháborús hangulat kialakítása aktuális párkapcsolatunkon belül, esetleges gyermekeink permanens megfélemlítése és megalázása, labradorunk / skót juhászunk / csivavánk harci kutyává való átképzése.

Hallgassunk felzaklató zenéket, nézzünk ferde szemmel szomszédainkra, akár jelentsük fel őket, ha látjuk, ahogy tisztítószereket vásárolnak, hisz biztos bombát akarnak készíteni háztartási sósavból, mosogatószerből és macskatápból.

Ha a munkahelyen és otthon is elértük a kiterjedt paranoia és az alig visszafogott agresszió állapotát, lényegében végeztünk is, mert egy igazán terrortudatos ember nem jár el otthonról olyan veszélyes helyekre, mint egy mozi, egy koncert, egy ambuláns rendelés vagy egy játszótér, hisz a dzsihátista filmkritikusok, orvosok és középső csoportosok köztünk járnak és bármikor lecsaphatnak.

Határ V. Adász

Hiába tiltakozott egy kaposvári nő, hogy nyolc hónapos terhes, berendelték egyhatárvadász-toborzásra, azzal fenyegetve, hogy különben közmunkát sem kaphat. Most mondhatnám, hogy ezeknek tényleg elment az összes maradék eszük („ezek” alatt értve a fideszkádéenpé teljes személyzetét, a felcsútitól az összevont szemöldökű falusi párttitkárig), de ez már évekkel ezelőtt megtörtént, sőt jó ideje az sem kérdés már, hogy van-e ennél lejjebb, mert van, mindig van, a pokol feneketlen, mint azt különféle misztikus szerzőktől tudhatjuk.

Eleve mi ez a határvadász baromság? A határ szerintem megvan, bizonyos szakaszokon még jól is látszik, pontosan hol, csak a szögesdrótot kell figyelni, és rögtön rátalálhatunk. (Valaminek a határára biztosan, a szögesdrót mindig határt jelez, legfeljebb nem az országét, hanem mondjuk a helyi fatelepét, de vadászni arra is lehet, ha már muszáj.)

A határ nem szarvasgomba, nem kell kutyával vagy disznóval vadászni (esetleg mindkettővel, mint a németek – lásd: schweinehund), sőt el sem szalad (mondjuk a gomba sem), ellopni meg kifejezetten nehéz, és ha valaki mégis megpróbálja, azt nem a határmenti kiserdőben kell keresni, hanem a térképészeti intézetben.

Arról lehet szó, hogy a határvadászok igazából a  határon akarnak vadászni, és gyanús, hogy nem vaddisznóra vagy fácánra, hanem emberekre, ebben a kontextusban viszont foglalatosságuk elnevezése kifejezetten rosszul hangzik. A ’határőr’ is egy létező szó, az miért nem volt jó, mondjuk az ’önkéntes’ előtaggal kiegészítve, a félreértések elkerülése végett. (Nyilván mert nem elég harcias, márpedig a pártvezér és kancellár csak a folyamatos harcban érzi jól magát, ennek fényében még relatív szerencse, hogy nem a ’határmenti halálosztagok’ elnevezést találta elég harciasnak a párt központi bizottsága, bár néhány szavazatra ez is számíthatott volna.)

Nem tudom, mennyien tolonganak azért, hogy amatőr határvadászok lehessenek (hogy szükség nincs rájuk, illetve csak a mesterséges hisztéria fenntartásához, az nyilvánvaló), talán nem is érdekel, így is elég lesújtó a véleményem az ország lakosainak mentális állapotáról, ha így megkajálják a kormányzati ostobaságokat. De talán nincsenek sokan, ha már a közmunkásokat és munkanélkülieket is kötelezően vezénylik ki a toborzásokra, az viszont rémes, hogy még ezt a príma önkényuralmi gesztust is elcseszik, mikor a hetvenes évek járási tanácsi előadóinak színvonalán automatizálják a dolgot. Behívnak mindenkit, akit Margitka rágépelt a listára egyszer, azt’ annyi, nem baj ha terhes, vak vagy félkezű. („Nekem kérem csak egy kezem van! – Azt bárki mondhatja, hozzon orvosi igazolást!”)

Az ilyen bakik nevetségessé teszik az egész vadászosdit (vadászkodást?), plusz leleplezik a rendszer eredendő embertelenségét, márpedig pártunk és kormányunk szeretne nagyon kereszténynek látszani (a nemzetinek csúfolt törzsi gondolkodásuk miatt ez mondjuk eleve nehéz), és semmit sem utál jobban, mint ha kiröhögik.

A nyolcadik hónapban járó kismama toborzásra rendelése persze lehet nagyon is végiggondolt lépés, amennyiben arra gondolnak a szervezők, hogy a hazaszeretetre nevelést nem lehet elég korán kezdeni, a patriotizmust az anyatejjel, sőt már a köldökzsinóron keresztül kell a gyerekeknek magukba szívniuk (ennek megfelelően további várandósok vegzálása várható, úgy bürokratikus, mint hazafias alapon). A szolgalelkűséggel együtt.

A Látnok, az Innovátor, az Élmunkás

„Karácsonyig összegyűjtök annyi pénzt, hogy beszállhatok az internetbe!”- mondta a Vágási Ferivé lényegült nemcsák károly pont húsz évvel ezelőtt, a rossz emlékű Szomszédok című népnevelő kéthetenkénti izében. (Ez volt az a sorozat, ahol egy lakótelepi lépcsőházban modellezték a kommunisztikus-jehosvista-falusias idillt, ahol mindenki mindig segít a másiknak, a lakók nagy része alul traktor, felül békegalamb és Etus nagy művésznek számít, valamint minden balesethez Mágenheim doktor száll ki, legalább is a naprendszerünkön belül. Mint egy nagy család...)

 Ez a pármásodperc aztán az utóbbi években igazi netes mém lett, ma meg már a nemcsák is úgy emlékszik,hogy ezt az újfajta technológiát ő vezette be a köztudatba.

Hát, én nem tudom mit szed a művész úr, de nekem is kellene belőle, tök jó lenne úgy emlékeznem, hogy én voltam az első ember a Holdon de csak miután egymagam megnyertem a második világháborút. (Vagy esetleg mégsem, inkább ne legyen von Braun-komplexusom, hisz ő volt az a főnáci aki végül ugyan nem nyerte meg a világháborút, de később a jenkiknek megcsinálta az Apollo-programot, személyében hozva egy kézfogásnyi távolságra egymástól Hitlert és John F. Kennedyt.)

De mondjuk jó lenne emlékezni arra, hogy pont húsz éve nyertem az első forma egyes nagydíjat, és az a sok ember is azért hord szemüveget, mert egyrészt engem utánoz másrészt én ébresztettem őket rá arra, hogy mennyivel jobban látnak vele.

Persze nem lehet nem észre venni, hogy vágási károly (vagy nemcsák feri, a határok bizonytalanok) maga  is bizonytalan, be tud-e szállni az internetbe, nyilván még neki sem tiszta, hol lehet internetet kapni és milyen kiszerelésben, honnan lehet tudni, nem romlott-e, illetve benzinnel vagy gázolajjal megy? Meg szabd-e még a www.hu domain, már ha feri tudta, mi az egyáltalán, és mi lehet a telefonszáma. Mert úgy tűnik, az internetet valami kiterjesztett telefonnak képzeli, és ha nem jön be, még  mindig marad egy sima telefonvonala, amin hazaszólhat ha kocsmázni megy munka után.

Mert feri károly (pontosabban a sorozat írói, gondolom a horváth ádám, meg talán mások, nézzen utána a vak forgalmista) tényleg nem biztos benne, hogy be tud szállni az internetbe, mert lehet hogy az internet már tele van, és nem fér be, vagy csak nem engedik be akik már, esetleg az internet túl nagy, és mégsem fér be a lakótelepi lakásba, akkor se, ha a kempingszékeket összecsukva beteszik az ajtó mögé.

(És lássuk be, az elmúlt húsz évben sokat fejlődött a technika, én is lakótelepi lakásban lakok, és simán befér az internet, sőt a wi-fi is, pedig emlékszem, az régen tényleg marha nagy volt, és ilyen lift nélküli házban alig bírtuk felcipelni a heti adagot.)

De ezek a régi idők voltak (bár nem daliásak),ma már csodákra képes a technika, az internet például teljesen megduplázhatja az embert. Még mindig fent van a StreetView-n, ahogy Petrával állunk egy londoni utcasarkon, és ha virtuálisan megyünk néhány saroknyit, láthatóan ott is állunk. A következő lépés lehetne a halhatatlanság, vagy az időutazás lehetőleg tegnap még,én megvárom, addig már ráérek, vettem egy csomó tartós tejet.

Ünnepi naptár

Tegnap túlóráztam egy kissé, aztán munka után hazaérve ettem egy kis teljes kiőrlésű paprikás  krumplit (még vasárnapról maradt, csak már nem jutott rá kókusz), aztán elindultam halloweenezni. Igen, én is rájöttem egy idő után, hogy nem most van, de én itt, Ká-Európában nőttem fel, honnan tudjam, ráadásul naptár-diszlexiás vagyok. Azért jól mutattam a jelmezemben (gazos foghíjteleknek öltöztem tilosban parkolással), sőt még szereztem is némi csirkenyakat a kutyának meg hód alakú gumicukrot magamnak, a szomszédok annyira meg voltak lepve, hogy inkább adtak valamit.

Ha majd tényleg lesz halloween, esti kutyasétáltatónak öltözök már délután, és veszek sok csokit magamnak, hátha nem találom majd a kulcsom hazafelé, és be kell csöngetnem hozzám. Akkor ijesztek és édesség sokat.

Most viszont kicsit zavarban vagyok, hogy akkor a jövő hónapban lesz-e karácsony, vagy már volt, még tojásfestéket sem vettem, tudom hogy az húsvétra kell, de idén különleges, pirostojás alakú fát tervezek, filoxériásat.

(Karácsonyra egyébként lánctalpas kisvasutat szeretnék, piros mozdonnyal, olyat ami tegnapi újsággal megy, és elfér a nappaliban, hogy télen is vasúthazzak vele.)

Adventet külön nem ünnepelek, az a Hargitán van, legalább is így olvastam egy hangoskönyvben, oda meg nem visz helyi busz a csak arra bérletemmel.

Az ünnepeket egyébként nagyon szeretem, öt különböző vallást vettem fel, hogy minél több legyen belőlük, csak soknak hülye neve van s hétvégére esik, akkor meg minek. És mivel most volt halloween, mindjárt itt a halottak napja, mexikói stílusú házibulira gondoltam tacóval, meg kis cukor csontvázakkal, a hódos gumicukroknak meg leharapom a fejét, hogy stílszerű halott hódokat csináljak belőlük.

Meg lesz még október huszonharmadika, ami nem vallási ünnep, hanem egy utca, de olyankor géppisztolyos emberek fekete-fehérek a tévében, gondoltam egyet majd én is feldíszítek itthon, aztán csinálok huszonharmadika-koktélt, ami huszonháromféle italból hánytat. Meg lesz lyukas zászló is, csak union jack van itthon, de gondolom zászló az is, egyre megy.

És lesz  még szilveszter is, amit azzal ünneplek, hogy nem találom a papírtrombitákat a szekrényben, ez szerencsét hoz az új évre, de csak lencsével. Virsli nem lesz, csak a kutyának, esetleg macskaszalámi, igazi macskából van a kép a csomagolásán. Éjfélkor  tűzijátékra anyázás ébredéskor, másnap Terence Hill – Bud Spencer újévi koncert Pécsről, aztán meg munka, de csak ha vízszintesen kell olvasni a naptárat, felülről lefelé.

Szájkarate, szájkeresztény

„Szerencsére Magyarország rendelkezik egy olyan politikai kultúrával, ahol lehetőség van nyílt és őszinte párbeszédet folytatni minden fontos kérdésről”

„Úgy érzem, az a legfontosabb üzenete (az irgalmasságnak), hogy nyissuk meg a szívünket mások felé, mert az elzárkózó, önmagába fordult ember elveszett”

És ezeket a mondatokat maga a felcsúti Ramszesz mondta az ő szájával, egy katolikus hírportálnak (kiemelt szövegek a 444-ről), ami persze  sok mindent megmagyaráz. A pocakos vezénylő tábornoknak ugyanis szokása (mint Adolf H. kollégának anno), hogy mindenkinek igyekszik azt mondani, amit az hallani akar. Így aztán szavakban az egész ország egyetlen nagy ipari parkba ojtott autópálya-kereszteződés, német autógyárakkal és barokk városközpontokkal, miközben huszáros katonáink szögesdrót kerítésekkel védik Európát mellyel harcban állunk (és azt hisszük Európa Brüsszelben van, valahol a pisilő kisfiú környékén), mint tőről metszett európaiak, akik nem szeretnék ha muszlimok özönlenék el a kontinenst, mert nagyra tartjuk az iszlám kultúrát, mint vérbeli demokraták, akik arab diktatúrákkal szeretnének üzletelni, a keresztényi szeretet jegyében, nem kérve a menekültekből.

Na most vagy az  van, hogy a felcsúti már teljesen szétcsúszott, és ezért beszél össze-vissza, vagy cinikus hatalomtechnikus, aki szándékosan beszél össze-vissza, mert  lényeg a pénz, z meg nálaa van meg a haveroknál, meg a saját lábon álló családtagoknál, és már rég nem érvényes, hogy ne ők nyerjék, a legtöbbet, az új jelszó, hogy ők nyerjenek mindent.

Szerintem amúgy a válasz valahol a kettő között van, V. Iktor már tényleg belehülyült a cezaromániájába, és már rég elhiszi azt a tündérmesét, amit seggnyalói mondanak neki (pont ezért kellett kizárólag seggnyalókkal körülvennie magát, meg hogy ne legyen konkurencia), de annyi realitásérzéke még maradt, hogy a pénzre azért odafigyeljen, hisz szereti ő a pénzt főleg a másokét.

Úgyhogy meglehetősen szánalmas, mikor a nyitottságról meg az irgalmasságról hadovál, nehéz lehetett röhögés nélkül kibírnia az interjú  készítőjének, bár egy katolikus hírportál újságírójából (sajnos) még azt is kinézem, hogy komolyan veszi a sok süket dumát, de ez legyen a katolikusok baja.

A felcsúti viszont a mi bajunk, és hiába kiabálok, hogy de én nem szavaztam rá, a demokrácia az már csak olyan, hogy el kell viselni a populista barmokat, már az ókori Athéban is el kellett, de ott sem lett jó vége.

Csak legalább az a kibaszott népszavazás legyen érvénytelen (és ezzel kapcsolatban tényleg indokolt a felcsavart trágárság), én megteszek mindent érte, azaz a a közelébe sem megyek.  Már csak a keresztényi értékek miatt sem, amikre kegyelmes uramék épp szarnak, magasról.

Urban survivor

Megint belefutottam a tévében valami túlélős műsorba, és még mindig nem értem. Egyfelől mit érdekel engem, hogy kell túlélni a dzsungelben, nem járok én arra, azt sem tudom melyik buszra kellene szállnom, másfelől ha véletlenül eltévedek a boltba menet és egyszer csak dzsungel, velem nem lesz operatőr, hangmérnök meg műholdas telefon. Vagyis úgy biztosan nem tudnék túlélni, mint a fazon a tévében, bár lehet, hogy nála az számít túlélésnek, hogy a három napja sárban cuppogó stábtagok nem verik agyon egy különösen moszkítós de holdfényes éjszakán.

A városi túlélés  szemléltetése szerintem sokkal  hasznosabb lenne. Meg lehetne mutatni, hogy lehet megtalálni az akciós sajtot a teszkóban, hogy lehet kiszúrni már előre az ellenőröket a buszon, melyik kocsmában/kávézóban/pizzériában lehet észrevétlenül beosonni a vécére, vagy milyen technikával lehet fölfelé hamuzni az ablakból, hogy egyszer a felettünk lakó  bunkónak is jusson a fejére.

Foglalkozni kellene a városi élővilággal is. Azt már tudjuk, hogy a levéltetveket a katicabogarak eszik meg, de ha nincs több levéltetű, a katicák meg csesznek továbbállni, kellene valamilyen madár, ami katicát eszik, aztán egy macska, hogy távol tartsa a madarakat, a macska elüldözéséét meg egoldjuk sajt erőből, mert bár Dudlikutya igen öreg, de macskaugrasztásban még elég jó, amúgy meg nem ártalmas rájuk, hisz esélye sincs utolérni őket. (És egyet visszalépve: a katicákat is nyugodtan fel lehet etetni madarakkal, mert nem, nem aranyosak, gusztustalan bogarak, mint az összes többi, csak jó a sajtójuk, de a pöttyös szárnyfedél alatt pont úgy néznek ki mint mondjuk egy csótány, amit már  gyerekkorunkban sem mentettünk volna ki a Balatonból, míg a jól marketingelt hétpettyest naná. Mellékesen a patkány – aki nagyjából pont azóta városlakó mint az ember – is lehetne népszerű, mondjuk a denevérrel együtt, de valamiért a mókusnak hatékonyabb a marketingje.)

És persze kellenének tippek a többi városlakó, ezen belül is az emberek túlélésére, hiszen egyértelmű, hogy velük a legnehezebb. Itt van mindjárt a bicikliúton araszoló kerekesszatyros nénik és a járdán bicikliző nagyarcúak kibékíthetetlen konfliktusa. A nénik igazából mehetnének is a bicikliúton, elvégre egy kétkerekűvel közlekednek, bár ennek nyilvánvalóan nincsenek tudatában, így nem is használják érvként a vitában, így csak annyit mondanak a reklamálóknak, hogy „hámémánemá hámibajavanmagánakhá”, ami azért – valljuk be – argumentációnak meglehetősen vékony.
Ezenközben meg a biciklisek ott is a járdán mennek, ahol mehetnének az úton is nyugodtan, és tényleg nehéz belátni, hogy reggel ötkor, egy nagyjából töküres mellékutcában mi a fenéért kell a buszmegállóban várakozókat kerülgetve kurvaanyázni, mintha legalább is  minden leaszfaltozott felületet nekik  teremtett volna a Jóisten, vagy a Miniszterelnökséget Vezető Miniszter, már amelyik a nagyobb kutya.

Vannak még a kutyasétáltatók, mely species két fajtára bontható: a kutyakakát összeszedőkre és azokra akik úgy tesznek mintha nem vennék észre, hogy kakál a kutya. (Mert mondjuk nem tudják, miért veszik fel a jellegzetes pózt, nem láttak még szart, így fel sem ismerik, esetleg szaglásuk sincs, így a távolba révedve esélytelenek észlelni a vonatkozó műveletet.) Viszont a kutyagumit összeszedőknél is két  csoport figyelhető meg, az egyik (nevezzük feledékeny típusnak) a kutyával együtt sétáltatja a végterméket, nyilván arra gondol, hátha jó lesz még valamire, esetleg később vissza akarja tenni az állatba, vagy csak szeretné, ha kukába kerülés előtt még kicsit világot látna. A normálisabbja persze az első szemetesbe kidobja, már ha az arrafelé lakók (mohó sapiens sapiens) nem lakatolják le a kukát, ez esetben pedagógiai célzattal az edény tetejére helyezi a kis csomagot, ha már a szemetet a Fort Knox-i aranykészlethez hasonlóan óvják az illetéktelenektől.

A kukáknál egyébként találkozhatunk egy másik jellegzetes városi életformával, a kukázóval. Elmúltak már azok az idők, amikor a kukázót szagról és küllemről fel lehetett ismerni, ma már decens nyugdíjasok is hirtelen fékeznek, és elkezdenek túrni, sőt ritkán látni olyan szemetest, amelyben nincs éppen derékig valaki. (Ez a jelenség egyértelműen jelzi a NER sikerét is, újrahasznosításban lassan utolérjük Svájcot, bár életszínvonalban épp ellentétes irányt mutatnak a trendek.)

A túlélés érdekében fontos ismerni mindenféle városi életformát, hisz mindegyikhez máshogy kell  viszonyulni, vészhelyzetben pedig eltérő harcmodorokra lehet szükségünk velük szemben. Fontos például, hogy ha visszük le a szemetet, még véletlenül se öntsük egy épp kukázó polgártárs nyakába a cuccot, ha mégis elvétjük, aprópénzzel vagy visszaváltható üvegekkel védekezhetünk. Sőt, vehetjük őt simán emberszámba, ekkor szinte kizárt az ellentámadás.

Agresszív biciklisek ellen a határozott fellépés ajánlott, előbb-utóbb úgyis megállnak, mert bár nem érdekli őket, hogy a járda csak másodsorban az övék, viszont  biciklivel igazán marha nagyot lehet esni, és ezt azért mégis csak kihagynák.

Érthetetlenül káráló gurulós nénik ellen meg a legjobb a figyelmen kívül hagyás, az ő kommunikációs kódjukat úgysem tudjuk feltörni. És fontos, hogy ne lépjünk kutyaszarba, sőt ne lépjünk kutyára mert  lakótelepi viszonylatban már értelmezhetetlenül kicsi izéket sétáltatnak pórázon, vagyis tényleg nézzünk a lábunk elé, ne együnk a mekiben és ne vitatkozzunk a rendőrrel, így akár évekig is elélhetünk az egyébként barátságtalan városi környezetben.

Befejezetlen mondatok

Olvastam ma egy közepes cikket arról, hogy beköszöntött az "igazságon túli" politika korszaka, amikor egy politikusnak már nem ciki hazudnia, ha lelepleződik olajozottan hazudik tovább, és egyáltalán nem érdekli már a valóság, mint ahogy potenciális választóit sem, ők is csak a saját kis világukban akarnak élni. Trump meg a brexit a példa, meg persze szíjjártópéter, aki úgy lett külügyminiszer, hogy bár alkalmatlan, de sokévnyi rendületlen seggnyalás nálunk kormányzati pozíciót ér, meg gazdag családot, hogy hitelezzen a gyereknek egy 160 milliós házra. 

Pedig szerintem nem történt semmi különös, csak ami a mediatizált tömegdemokrácia logikájából eleve következik, azaz a politika felett is átvette az uralmat a marketing, mindegy mi van, a lényeg az, mit üzenünk, nem pártot, programot vagy kólát adunk el, hanem életérzést, momentán nálunk a félelem érzését, most 20%-al több gyűlölettel, az akció csak másodikáig tart!

Aki meglepődik azon, hogy a politikusok rezzenéstelen arccal hazudnak egyre nagyobbakat, az meg fog lepődni a reklámokon is. A híres vízilabdás fickó is régóta mondogatja a tévében, hogy valami emésztésjavító szer milyen jó, illetve inkább csak hümmög a felesége mellett, és hát nehezen képzelhető el, hogy valaki ilyen ócska belekkel nyert három olimpiát, persze nem kizárt, hogy néha belefosott a medencébe, legfeljebb azt kivágták a víz alatti felvételekből.

Meg vannak azok az autószerelő kinézetű fickók a Sparnál, akik vigyorogva végigtapogatnak minden zsemlét, almát meg állattetem-darabot, de ha az összes beszállítót személyesen ellenőrzik, meg az összes boltot, akkor ebben az évtizedben már biztos nem mehetnek szabadságra, és amikor a harmincötödik gazdánál áll valamelyikük bokáig a disznószarban vagy huszonhetedik napja kel folyamatosan hajnali kettőkor hogy a morcosan másnapos pékeket csesztesse, már nyilván nem vigyorog, csak akkor már nincs ott a kamera.

És a divatosan borostás fickók is üdvözült képpel hasítanak az új koreai autójukban egy teljesen kihalt metropolisz közepén(!) a töküres autópályán, de akkor már nem látjuk őket, mikor a Kerepesi út kátyúiban araszolnak a hétfő reggeli csúcsforgalomban karikás szemekkel, teli szájjal kurvaanyázva, és aznap a negyedik gyanús fickó mossa le a nyilvánvalóan egyre mocskosabb szélvédőjüket. És megfogadják, hogy nem vesznek több Fedél Nélkült.

Amivel csak azt akarom mondani, hogy a reklámok nem is a valóságot mutatják. Plusz nincs Mikulás, húsvéti nyúl viszont van, mármint húsvétkor is van számos nyúl, csak nem tojnak tojást, amit meg igen, azt nem főzzük meg és nem festjük pirosra. 

Ettől persze a reklámok még nem hazudnak, csak nem bontják ki a valóság minden aspektusát, mint ahogy a jedi-lovagokat sem látjuk soha vécére menni, pedig nyilván szoktak, de a rendező megkímél minket mondjuk Obi-van Kenobi hasmenésétől. A politikusok is így vannak ezzel, csak azt mondják el, azt nagyítják fel, ami érdekükben áll, az izzadós, kurvázós, bazmegelős részek meg valahogy kimaradnak a műsorból, kivéve a gyurcsánynál, de ő erről lett híres és sikertelen.

Tehát mikor kövérlászló arról delirál, hogy muszlim terroristák tízmilliói özönlik el Európát (ami ettől megszűnik létezni, nyilván elönti a tenger vagy pont ide csapódik egy meteorit), akkor értelmesen besszél ő, csak már nem halljuk a mondat második felét: "..., de hogy ez mekkora baromság bazmeg!" Mert így már lenne értelme, mint ahogy annak is, hogy "Megvédjük a nyugdíjakat (a többi tolvajtól)" vagy hogy "Üzenjünk Brüsszelnek (a dajcstominak elfogyott a füve, adjatok még neki, addig sem  nyilatkozik!)" esetleg hogy "Tudta? (ezt a plakátot is egy haverom számlázza ki háromszoros áron, nekem is ebből lesz új autóm.")

Ebben a megvilágításban már egész máshogy hangzik az igazságon túli politika fogalma is,  Csak be kell fejezni a félbehagyott mondatokat, és máris közelebb jutunk a valósághoz, mondhatni kontextusba kell helyezni a szövegeket és már nem is látjuk választott vezetőinket (valamint  Nyuszi rokonait, barátait és üzletfeleit) sötét ám mohó gazembereknek, mint egyébként rendszeresen.

Nem hazugság van itt, csak szelektált igazság, kár hogy e kettőt ma már közelről sem lehet megkülönböztetni.

Allokál patrióta poszt

Egyre több olyan cikkel találkozom a mindenfelé szerte, melyek egy-egy város, vagy városrész kevéssé ismert majdnem nevezetességeit veszik számba. Én nem veszem a számba az ilyesmiket, de itt nálunk is akad néhány látnivaló felénk is.

Itt van például a világ egyik legindokolatlanabb városi bicikli rendszere, aminek ha jól tévedek három állomása van összesen, így ha valaki mondjuk a Honvéd utca felénk eső végén lakik és pont a Kossuth téren akad dolga, akkor ideális választás a kölcsönözhető bringa, minden egyéb esetben értelmetlen. Ha például én megyek  könyvtárba, öt perc séta a dokkolóállomásig, öt perc tekerés, és öt  perc séta a tértől a könyvtárig, de tizenöt perc alatt simán elsétálok a könyvtárig ingyen, némi kipufogógáz-belélegzés árán. (Egyébként régi ötletem, hogy a Kaposvár-Dombóvár vasútvonalra kellene egy huszon-akárhány kilométeres személyvonat, itt felszállok a végén, előremegyek az első kocsiba és leszállok Dombóváron, nagyon egészséges, a vonat nem fogyaszt áramot, igazából mozdony sem kell, az utasok meg mondjuk kaphatnak kedvezményt.)

mnnsz.hu

Egyébként soha eddig nem láttam még élő embert ilyen közösségi biciklin tekerni (bár van menő elektromos roller is), de ha arra járok mindig hiányzik egy-két darab. Szóval vagy használják, vagy az önkormányzatnál ki van adva néhány irodai rágcsálónak, hogy adott ütemterv szerin kell pedálozniuk, ez esetben nem csak átvitt értelemben.

Aztán nálunk vannak talán a legszörnyűbb, ebből az évezredből való köztéri szobrok. Élethűnek szánt, az utcaképbe erőltetett bronz giccsek, nálunk az egész belvárost megszórták vele. Persze erős a verseny mondjuk a pesti V. kerülettel (blikket áruló rikkancs, hogy mást ne mondjak), Pécsen egy ilyet öntött le liszttel egy felháborodott  konkurens szobrász, nálunk meg vidáman fotózzák  turisták a szamárkordén ülő Rippl-Rónait, sőt felülnek szamár hátára is, ami ettől már  csillog, a fara meg fakó. (Mellékszál, de hogy kerülnek ide turisták? A Balatont keresték csak eltévedtek?)

hu.wikipedia.org

irodalom.lapunk.hu

A második képen egyébként szintén Rippl-Rónai József (a festő,és nem szoba-) látható, nem messze a szamarastól, Ady Bandi társaságában, amiben csak az a vicces, hogy ezektől nem mesze (két perc sétára) van egy harmadik szobra is, amint nagyon művészien üldögél egy szökőkút közepén, az egy régebbi korszakból van, é egy fokkal kevésbé giccses.

És határozottan úgy tűnik, nálunk is a hülye szobrok, az indokolatlan szökőkutak meg a mérhetetlen mennyiségű térkő jelentette a belváros felújítását, növényeknek csak edényekben jutott hely, kutyáknak meg bronzba öntve, mert  nincs az a hülye eb, aki szívesen sétál egy nyáron túlmelegedő, amúgy szeles kősivatagban. Így már ki sem kellett tiltani őket. Ügyes.

És ha már kősivatag, igazi látványosság az összenőtt lakótelepek sora, a belváros szélétől a város széléig, szerintem legalább a fél város itt lakik (én is), és nem is a legélhetetlenebb környék. Elég reménytelen betonsivatag volt gyerekkoromban, de azóta megnőttek a fák (ó, azok a lakótelepi fuck - írnám ha lapos lenne a humorom, de nem az, csak épp nincs),valahogy színesebbek lettek a házak és sokkal kisebbek a kutyák, de persze nem nálam.

Egy ideig pont erre laktunk, az egykori betonjátszótérhez még volt szerencsém (és horzsolásaim), azóta nincs meg, pedig a szürke beton és a sok por a homokozóból segített elhitetni, hogy én vagyok Luke Skywalker, pedig akkor még meg sem épült a teszkó feliratú csillagromboló a szomszédban.

74nullanulla.hu

Most kevésbé Tatuin-szerű, viszont még mindig csak a szökőkút-térkő kettősben tudtak gondolkodni, de legalább a növényzetet nem betonozták le, mint a kíniak a Nagy Falat, csak mert úgy egyszerűbb.

Van saját, névadó folyónk, a Kapos (vár amúgy nincs, ennyi marad), ami kettészeli a várost (ami nem mellesleg hét dombra épült, mint Róma, esetünkben a világbirodalom kiépülése még mindig várat magára), pont mint Budapestet a Duna vagy Londont a Temze, csak kisebb a lépték. Sokkal kisebb.

kapos.hu

Énnek ellenére néha ki szokott önteni, ami egy folyónak nevezett pataktól szép teljesítmény. (Bár komoly játékos ám, a Sió csatornába ömlik, az a Dunába, az meg a Fekete-tengerbe, de  onnan még egyetlen papírhajós üzenetemre sem válaszoltak, pedig vagy harminc éve elküldtem már  őket. Most akkor vagy nem folyik ezekbe bele, vagy tényleg kurva messze van a Fekete-tenger, ahol esetleg nem értenek magyarul. Vagy a pártállami Népszabadság papírja nem is olyan ellenálló, pedig már az MSZMP XIII. kongresszusa is előírta neki.)

youtube.com

És ami a legjobb, van saját népszavazásra buzdító plakátunk, valami védjük meg Kaposvárt felirattal, képem nincs róla, lusta voltam lefotózni, de mivel a kék meg a sárga a  város színei, már várható volt a megjelenésük. Egyébként nincs rajta semmi látnivaló, címer és szlogen kék alapon, azt annyi. Pedig csinálhatták volna térkőből is, ha  már arra izgul minden helyi politikus, pártoktól és településektől függetlenül, lelkesen és egyöntetűen.

Aztán találtam képet, igazán csalódást keltő, ettől nem megy fel a vérnyomásom, nem kezdek sosem látott emberektől félni és/vagy őket gyűlölni, nem akarok faszt rajzolni a szavazólapra. Faszt se.

Ez a plakát mind vizuális eredetiségében, mind a komplex üzenet bravúrosan érthető megfogalmazásában verhetetlen. Valamit írhattak volna még a szabad pálinkafőzésről is, de nek keressünk a kánkán is csocsót, vagy ahogy mondják.

Évfordulós tigrisliliom

Holnap lesz nálunk nagy céges buli, délben le is állunk a munkával, viszont utána kötelező maradni, ami az álmoskönyv szerint kevéssé használ a bulihangulatnak. Illetve pont annyira, mint a hajnali négyórás kelés, ami után az embernek máshoz sincs kedve, mint az irigy hónaljmirigy haknijára műélvezni (tényleg, mi az a hón és hol van, én még csak az aljával találkoztam), aztán csapatni a mulatósra meg a lakossági technóra hajnalig.

Az apropó egyébként az, hogy 50 éves a cég, amit 1967-ben alapítottak, szóval felhúzós műegér legyek ha értem, ebből hogy jön ki a kerek évforduló, de lehet, hogy holnap ez is kiderül.

És nem szabad elfelejtenem, hogy az egyik kollégámnak megígértem, hogy viszek neki valami sci-fit, az első ötletem az Idő térképe című majdnem sci-fi volt, de rájöttem, hogy ez a könyv nekem csak angolul van meg, amúgy egy spanyol szerzőtől, és Bécsben vettem, vagyis a multikulturalitás illusztrációjának remek, de olvasnivalónak kissé rágós annak, aki nem tud angolul.

Szerintem viszek neki egy Jack McDevitt kötetet, azokat is bírom, Indiana Jones és egy galaktikus Sherlock Holmes keveréke űrhajókkal, és  nincsenek benne cuki kis szőrős állatok, nélkülözi a szerelmi szálat és végére mindig mindenre fény derül, szóval jó. (Ezért utáltam az X-aktákat, arra sem vették a fáradtságot, hogy megoldása legyen a sztoriknak, de ettől nem misztikus lett, csak szar.)

Egy másik kolléga meg elújságolta, hogy most vettek új autót. Tényleg nem értem, hogy két –gyakorlatilag- minimálbérből hogy hozzák ezt össze, mikor én kefírre meg hagymára gyűjtök, és úgy néz ki karácsonyra mindenki vízórát kap tőlem. Pontosabban vízórákra költöm majd az ajándékokra szánt (szánandó, hisz még nem múlt idő, csak így meg olyan szánalmas...) pénzt. Az órák itt lesznek, de bármikor el lehet jönni megnézni őket, ha már december közepéig ki kell cseréltetnem az összeset, mert lejár  a szavatosságuk, de majd aggatok rájuk szaloncukrokat, onnan legalább nem lopja el a kutya. Ez is olyan lesz mint az állatkerti állatok szimbolikus örökbefogadása, majd mindenki kap tőlem egy-egy fényképet az órákról, esetleg mellékelem a régi plombákat, jól hasznosíthatók pl. rovarok ellen, bár eltart egy ideig, míg a kis fémplombával egyenként agyonverjük a nem kívánatos termeszeket vagy levéltetveket.

Szóval a kötelező céges buli (amire nem vehetem fel a Fuck You! feliratú pólómat, mert  már rég nincs meg) és az állandóan levélben zaklató közszolgáltatók nehezítik az életem, miközben nekem holnap már egy szociálpszichológia cikket kellene írnom, vagy legalább is neki kellene állnom, de a fejemben vízórák, kutyagyógyszerek, ugrálóvárak és a hétvégi bevásárlólista gomolyognak, miközben a karácsonyi szünet is kurva messze még.

Pár hete pont erre a hangulatra találtam meg a megfelelő zenét a Tiger Lillies művészetében, ők sajátos egyvelegét képviselik a punk hozzáállásnak és a két világháború közötti berlini kabarék brechti világának. Vagyis három valószínűtlen angol faszi nyekereg egy színpadon, inkább ijesztő, mint érdekes produkcióval, de a végére valahogy mégsem akasztják fel magukat, sőt a hallgatóság sem, ami azért részükről is teljesítmény. Viszont bármelyikükből kinézném, hogy igazából ő volt Hasfelmetsző Jack, csak a végére már azt is megunta, azóta zenébe fojtja.

Szóval a spontán kialakulóban lévő zenei ismeretterjesztés jegyében ideszúrok egy kis opuszt a Tiger Lilliestől, ismét valahonnan a show-business és az underground határterületéről, mely ingoványos, némileg zavarbaejtő, és céges bulikon garantáltan nem játsszák. De ha valaki ismer olyan céget ahol mégis, az szóljon, azonnal megyek oda dolgozni, de csak ha nem kell autót vezetni, arra nem vagyok hajlandó. (És a szakáll marad!)

A nemzetközi helyzet fokozódik

Róma is visszalép az olimpiai pályázattól, így aztán jelentősen nőttek Párizs esélyei, legalább is remélem. Tőlem lehet Lózan Cselez is (ahogy Fülig Jimmy írja), csak ne legyen Budapest, mert akkor csődbe megyünk. Márpedig én a következő húsz évre több luxuskiadást is tervezek, mint evés, fedél alatt alvás, sőt villanyszámla fizetés. Párezer milliárd HUF nagy részének elsíbolása haverok Kajmán-szigeteki bankszámláira viszont határozottan veszélyezteti ezt, egy államcsőd leginkább az állampolgároknak fáj, akik a Kajmán-szigeteket, sőt bármilyen szigeteket csak a gooogle maps-en láthatják. Nekik sziget csak egyes számban jut, úgymint Margit és Csepel esetleg Szentendrei, bár van akinek az már túl egzotikus.

Három szoba, négy kerék, öt karika. Ali Baba és a negyven rabló. Ilyesféle szlogenekben lehet gondolkodni egy hazai olimpia kapcsán, bár a végleges verziót nyilván az akkori aktuális mészároslőrinc kedvenc unokaöccsének bétéje fogja megalkotni, ötszázmillió plusz áfáért.

Pont mint egy régi Moldova-szatírában (Egy boldogtalan számítógép, talán ez volt a címe), ahol a kávénak újracsomagolt kávézacc piacra dobása előtt pályázatot írnak ki az elnevezésre. A győztes a Fekete Csillag Népkávé lesz, de valami fontos ember (ez esetben egy újságíró) szeretője lesz a második, aki a "Kávé" elnevezéssel pályázik...

(A második helyezettnek járó kétszáz milláért én is javasolnék egy szlogent: "Olimpia- A sportesemény". Számlaszámom mellékelem.)

picturescafe.com

A FIFA mellett amúgy a nemzetközi olimpiai bizottság a legkorruptabb sport-üzleti szervezet, de ott még megbukni sem lehet, aki valamilyen módon bekerül, az jóformán csak kihalhat onnan, hisz olyan nincs, hogy egy ilyen öltönyös bürokrata úgy gondolja, hogy már eleget lopott és kiszáll. Bizonyos szint felett már nem lehet eleget lopni, mindig adódnak újabb és újabb területek, lenyúlható befektetési pénzek, és mindig van egy újabb unokaöcsi vagy barátnő, akinek már nem elég egy-egy trafik, minimum egy kuratóriumi, felügyelőbizottsági vagy igazgatótanácsi poszt kell, szóval van dolog bőven.

És sajnos pont ez a pont, ahol a korrupt NOB meg a korrupt magyar kormányzat egymásra találhat, és nagy egyetértésben kényeztethetik egymás erogén zónáit, szarva a francia meg az amerikai pályázatra. (A magyar kormány elsődleges erogén zónáját egyébként közbeszerzésnek hívják, egy olimpián meg rengeteg ilyen lenne, több, mint a transz-szibériai vasútvonal építésénél, és a lenyúlható pénzért cserébe még fenyőket sem kell irtani a tajgán.)

Vagyis a római hátraarccal nőttek a magyar esélyek, de ha nyernek (nem nyerünk, én biztos nem, innentől a többes szám első személy indokolatlan), mit fognak kezdeni azzal a sok, tízezrével beáramló külföldivel, köztük sok muszlimmal, akik ugyan csak pár hétre jönnek majd, de ez pont elég lesz ahhoz, hogy a feltüzelt, önvédelmi alapon álló magyarok meglincseljék egy jelentős részüket. Hogy Brüsszelben is értsék.

Gatillazo

Minden kedden meghallgatom a Para-Kovács hétfői műsorát a Klubrádión, azért kedden mert vidéki vagyok (nálunk mindenki vidéki, aki a Budapest Áthúzva táblán túl lakik), Klubrádió  meg csak a fővárosban fogható, úgyhogy letöltök és másnap munka közben hallgatom meg.

Elég idegesítő félóránként ugyanazokat a híreket hallgatni, de lusta vagyok megvágni a cuccot, plusz néha igazán idegesítőek a zenék, kivéve mikor nem. Itt is megemlékeztem már néhány zenekarról, amelyeket a Para által ismertem meg, hirtelen a CocoRosie meg a Me First and the Gimmie Gimmies jut eszembe, és ma is játszott pár számot egy számomra ismeretlen spanyol (igazából baszk)  punkbandától, illetve már kevésbé ismeretlen, épp most ásom bele magam a frontember kiterjedt életművébe. Ami tényleg kiterjedt, a faszi 1960-as születésű, és ránézésből úgy a hetvenes évek közepe óta folytat egyenlőtlen küzdelmet az alkohollal, valamint a természetes és szintetikus alapú drogokkal. De mint a hasonlóan elpusztíthatatlan fazonoknál (Iggy Popnak például nagyjából huszonöt éve kellene hat láb mélyen alulról szagolni a heroint) lenni szokott, neki is csak az arcán hagytak nyomot az évek meg a szerek, de nem a kreativitásán.

Evaristo Paramos, a szóban forgó, most épp a Gatillazo nevű zenekarával szítja a forradalmat, de tényleg, utálja a kapitalizmust, az egyházakat, az államot, talán a csokifagyit még szereti, de lehet hogy neki az is túl burzsoá. (Csak tessék majd megfigyelni a belinkelt klipben a szép nagy vörös csillagot a falon, nálunk ezért simán feljelentenék jobbikos kutászdroidok, de egy baszk anarcho-forradalmárnak és inverz életmód-tanácsadónak minimum jól áll.)

A zene amúgy klasszikus, vidám punk, amolyan „gyújtsuk fel a világot, aztán feltétlenül süssünk szalonnát is” mentalitású, kicsit dühös (ezt az ilyen műfajokban energikusnak hívják), de pozitívan apokaliptikus, kár hogy egy kukkot sem tudok spanyolul, vagy baszkul, igazából annyira sem, hogy eldöntsem, melyik nyelven énekelnek. Vagy hogy a baszk, mennyire különbözik a spanyoltól. Azért bányásztam egy-két angol szövegfordítást, ezekből egyértelmű, hogy a srácok nem a Szegény Iskolanővéreknél kaptak alapkiképzést.

Ja, és a pasiban van egy jó adag Shane MacGowan is (Keith Richards arcvonásaival), főleg ami a mozgáskultúráját illeti. Vagyis annak lényegi hiányát...

A határz ára

Most volt pont egy éves a kerítés a déli határon, vagyis a határzár, őszintén csodálkozom, hogy máig nincs előtte aknamező, mert a kormány kommunikációjából ez következne. Meg a kínai nagy fal, de olyan rendes, hogy látsszon az űrből is, a mindenféle külföldinek a Nemzetközi Űrállomáson eszébe ne jusson nálunk földet érni, és elvenni a munkánkat meg veszélyeztetni a kultúránkat. (Ha mégis ide akarnak jutni, szálljanak csak le Szerbiában, aztán jöjjenek be a legközelebbi határállomáson, vagy ha nem vittek magukkal útlevelet az űrbe, álljanak sorba, míg beadhatják a menekültkérelmüket.

A kerítés  egyébként eleve nem megoldás semmire, attól, hogy mi szögesdróttal dekoráljuk a határt, nem indulnak el kevesebben Szíriából vagy Afganisztánból, legfeljebb másfelé jönnek, és mondjuk többen vesznek a tengerbe, ez aztán a remek eredmény. Keresztény-nemzeti szempontból különösen. A felcsúti tipikusan a ’not in my backyard’ taktikáját követi, azaz nem érdeklik őt a menekültek, csak menjenek másfelé. Azt is mindenki belátja, hogy kell szemétlerakó, fogyatékos gyerekek otthona vagy börtön, csak ne a mi falunkban/városunkban legyen, legyen valahol máshol, kár, hogy ezt mindenhol pont így gondolják, így aztán ilyenek legfeljebb a külső Naprendszerben létesülhetnének.

A fideszkádéenpé ki nem mondott alapvetése meg valami olyasmi, hogy mindenki rohadjon meg ott ahová született, függetlenül attól mennyire jó vagy rossz ott neki, és ezt a baromságot ők nemzeti érzésnek hívják, pedig csak primitív törzsi logika, hisz mindenki, aki kulturálisan más az idegen, az idegen meg gyűlöletes a szemükben. Az idegen veszélyes, ezért félni kell tőle, az idegen a vesztünkre tör, a legjobb ha építünk magunknak egy nagy szögesdrót ketrecet és magunkra zárjuk.

www.globalsources.com

De miért állnánk meg itt? Hisz a remek kerítés még nem éri körbe az országot (bár az osztrák hülyék már beígérték a magukét a határunkra), ezért jó lenne a településeket is egyenként bekeríteni. Plusz lehetne egyéni védekezésben is gondolkodni, mint a golyóálló mellény, teljes páncélzat, Geiger-Müller számláló, kézifegyverek vegyesen, harci kutyák és arab/urdu/afgán szlengszótár, hogy a gyanúsan terrorista kinézetű migráns kinézetűeket számukra is érthető nyelven küldhessük el az anyjukba, miközben keresztüllőjük őket.

És akkor egy biztonságos, békés és szükségképpen boldog ország leszünk.

Valamilyen fokon rokon

A Ma is tanultam valamit című, indexes blogon (ez amolyan kuriózum-vezérelt, ám tudományos ismeretterjesztő szórakoztató izé, ha valaki nem ismerné) találtam egy bejegyzést, melynek címe: „Ön 99,9%-ban Orbán Viktor, és 60%-ban banán”. Ez genetikailag tényleg teljesen igaz, de őszintén szólva én jobban örülök a hatvan százaléknyi banánnak, mint a felcsútival való sokkal közelebbi rokonságomnak.

Persze a banánságommal is akadnak gondok, itt van mindjárt az, hogy a mai reggelimhez is ettem egy banánt, és most elbizonytalanodtam, ez kannibalizmusnak számít-e? Gondolom nem, illetve ha igen, akkor bármilyen étkezés az (kivéve ha csak sót eszünk, az ásvány és nincs DNS-e, de ez nem tűnik járható útnak), a brokkolival is jelentős részben közös a génállományunk.

Ilyen értelemben felmerül a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán vegetáriánusnak lenni, hisz minden élőlény rokonunk, csak az arányokban, a rokonság fokában van különbség. A válasz persze az, hogy igen, van értelme, a rokonság foka igenis számít, ha az ember a testvérével házasodik az bűncselekmény, a harmad-unokatestvér meg teljesen belefér a polgári etikettbe. Így  aztán a brokkolit hajlandó vagyok kegyetlenül legyilkolni, és fokhagymával párolva, kis parmezánnal elfogyasztani, míg a tehén vagy a disznó pont úgy nem kaja, ahogy Dudlikutya sem. A csirke meg simán büdös, már a szagától rosszul vagyok, mikor főzögetem a kutyadéknak. (Amúgy a kutyákkal  84%-ban egyezik a génállományunk, de arról nem találtam adatot, hogy a kutyák hány százalékban banánok...) 

A felcsútiból pedig  akkor se ennék, ha hihetetlenül sokat fizetne érte a Háttérhatalom, ráadásul túl zsíros és rágós is lehet, míg banántesó finom édes, és puha. És a tehén emlőváladékával, kis méh-hányással igazán finom is. Plusz a banán (dialektusban: bánón) héja jó a levéltetvek ellen, a virágföldbe kell keverni, a valamilyen fokon rokon hibiszkusz meg felszívja a hatóanyagot, hogy a levéltetvek meg kiszívják, és beledögöljenek. 

A levéltetvek nyilván nem annyira rokonok (a muslicák is csak 61%-ban, vagyis gyakorlatilag banánok), őket lehet öldösni, de csak etikusan, bánónméregel, ilyenkor nem is én végzek tömegmészárlást, mint a rovarirtó spray esetén, hanem csak a bennem élő banán, de őt nem lehet elítélni elvégre csak egy oktalan növény, aki vagyok.

Megint eltelt egy nap

Reggel korán keltem, mert megint olyan szombatom volt, hogy dolgoztam, nem szívből, csak pénzért. Indulás előtt csináltam szendvicset Tesco gazdaságos ízű krémmel, levittem sétálni a kutyát (ez is a szokásos volt, a kutya az olyan, hogy elöl liheg, hátul kipufog, a kettő között meg fekete, de napról napra ám), aztán elbuszoztam a munkahelyemre, ahová a sofőr még sötétben is odatalált.

A munka unalmas volt, de fontos. Rugókat tettem ilyen kis izékbe, amiket olyan nagyobb izékbe szerelnek be az áram mellé, és egy kollégám ezeket a rugókat szedte ki, hogy ne menjen beléjük az áram véletlenül direkt. Ezért volt fontos a munkám, mert ha én nem teszem bele a rugókat az izékbe, a kollégámnak (aki vagy Csaba vagy Andrea, már nem emlékszem a nevére) nincs mit kiszednie, így nem lesz munkája. Mondjuk ekkor nem az utcára kerül, hanem otthonra, mert van hol laknia, csak ennie nem lenne mit, mert gyereke van is.
Persze én se mindig erre a munkára vágytam, gyerekkoromban kávébemondó akartam lenni, de nem voltak elég jó jegyeim földrajzból, tikkelt rám a tanár.

Munka közben hallgattam rádiót, ha unatkoztam mindig, volt benne sok érdekes hír. Kínában a kormány betiltotta a reinkarnációt, állítólag direkt a dalai lámával akartak kiszúrni, gondolom ezzel sikerült is, én egyébként nem hiszek a reinkarnációban, már az előző életemben sem hittem, vicceltem egy másik kollégámmal, aki biztosan Tibi.

Meg mondták, hogy most már tényleg jönnek az illegálisan  migránsok, hogy fölrobbantsák magukat a Kossuth téren, kár hogy nem mondták melyik városban, ilyen tér nálunk is van, még jó, hogy ritkán járok arra. (És ha néha, akkor mindig színpad van rajta, azon meg vagy néptáncolnak kisiskolások, vagy vacak zenére gimnasztikáznak kisiskolások, meg van drága kürtőskalács is.)

Meg mondták, hogy a jövő héten is lesz időjárás, ami megnyugtató, mert a nélkül tényleg nehezen boldogulnánk.

Volt még a rádióban zongoraverseny is, de untam és átkapcsoltam, így nem tudom végül ki nyert.

Lassan letelt a munkaidő, megvártam a buszt, aminek világosban biztos sokkal könnyebb volt odatalálnia. A buszon kellemes idő volt a kinti meleghez képest, ment a légkondi nyilván. Csak azt nem értem, ha bent hűvös van, kint meg dög meleg, miért nem járnak nyitott ajtóval a buszok, így lehűtenék a kinti levegőt is, ráadásul mindenfelé a városban, mert pont arra járnak.

Munka  után hazaérve megettem az ebédre félretett krumplistésztalevest, megint levittem a kutyát, mert már fent elkezdett kipufogni, aztán erőspaprikát vacsoráztam, málnás tonikkal. (Sima málnaszörpnek indult csak elvétettem a flakont, mindegyikben átlátszó lötty volt.)

Este megnéztem egy vicces filmet Dzsim Kerrivel (érdekes, úgy emlékeztem a hírekből hogy ő most külügyminiszter), amiben hülye haja , volt, meg pofákat vágott. Olvasni is akartam egy könyvet de mosogatnom is kellet, meg fáradt voltam a munkától, talán a jövő héten, legkésőbb az azutáni héten feltétlenül elkezdem. Sci-fi, azt hiszem, legalább is a borítóján valami űrállomás-féle van, de nem igazi, csak rajzolva.

Ezen töprengve aludtam el, hamar.

Nyelvében fél a nemzet

Halottam ma egy érdekes statisztikát arról, mennyire nem beszélnek a magyarok idegen nyelveket. Pontosabban kétharmadunk nem képes megmukkanni a magyaron kívül máshogy, bár nekem gyanús, hogy ennek fele magyarul is csak korlátozottan kommunikációképes. (Én ebbe nyilván nem tartozom bele, én Londonban is gátlástalanul és feltehetően rosszul beszélek angolul a bennszülöttekkel, sőt egyszer Velencében olaszul kérdeztem meg a vasutast, mikor indul a vonat, és még a választ is értettem, nem is beszélve arról, hogy már többször is vettem horvátul buszjegyet meg bureket, bár lehet hogy fordított sorrendben.)

Az viszont röhejes volt, hogy milyen példákat hoztak fel lemaradásunk érzékeltetésére. Mondjuk azt,, hogy bezzeg a szlovákok 97%-a beszél legalább egy idegen nyelven. Na ja, csehül. 

És lássuk be ennek igazán csekély a sportértéke, kábé olyan, mint hogy a horvátok is beszélnek szerbül (sőt szlovénül is, rögtön két idegen nyelv!), meg egy portugál sem szakad bele, ha meg kell tanulnia spanyolul.

Lehetne mondjuk önálló nyelv a székely, vagy ha ez túl átlátszó akkor a csángó, és ha nyelvvizsgázni is lehetne belőle, rögtön megugrana a magyarok nyelvtudása. Mint az élenjáró szlovákoké.

De az a pechünk, hogy sziget vagyunk a finnugor nyelvünkkel, ami ráadásul nem is hasonlít a többi finnugor nyelvre (a rokonság itt a különbségek rendszerszerűségéből látszik), úgyhogy nekünk bármely idegen nyelvnél új a logika, a szerkezet, a nyelvtan meg a szótár, kivéve ha orvosok vagy informatikusok vagyunk, akkor eleve van egy mások számára érthetetlen idegen szókészletünk, napi használatban.

De hát nincs valamiféle 'magyar2', így aztán hülyén nézünk arra hogy feltételes befejezett múlt a jövőben, hogy segédigék vagy hogy háromféle igeragozás plusz a kivételek, melyik nyelvnél épp mitől, és muszáj magunka szenvedni. Ennél csak az a megrázóbb, hogy a hülye külföldiek nem is úgy használják a nyelvüket, ahogy mi vért izzadva megtanultuk, angolból például a nyelvtankönyvi rémségek legfeljebb a Time vezércikkében kerülnek elő, de normális ember azt meg úgysem olvassa.

Normális eember pop- meg rockzenét hallgat, de mondjuk a Police-hoz semmi szükség nagyszótárra, azt hogy dúdúdú-dádádá nagyjából értjük nélküle is.

Meg szt is hogy Szentivánon presszó lesz, ami amúgy sending out an s.o.s, ráadásul a szám címe Message In a Bottle, de hát ez is olyan, hogy a magyarok nagy része szerint Petőfi híres forradalmi verse a Talpra magyar! (Mellékszál, de a Kispál és a Borz dalcímei a legegyszerűbbek, legtöbbször a szöveg első sora és kész.)

Szóval soha nem fontos benyalni a leíró nyelvtant, de én ezt még az olasznál is megtettem, és nem mazochizmusból, észrevettem hogy szeretek a szabályrendszerekkel molyolni, engem egy nyelvben jobban érdekel a szerkezet mint a használat, jobban szeretek elbabrálni egy fordítással, mint banális dolgokról beszélgeti a pincérrel. Lehet hogy rosszkor születtem, manapság már nem lehet kódexmásoló szerzetes, aki közben görögből vagy latinból fordít. Abban lenne kihívás, nem úgy mint a szlovákoknak tudni csehül.

Szélsőséges kutyák

Nyilatkozta a Választási Bizottság (utoljára írtam le nagybetűvel, most is csak az érthetőség kedvéért) egy MSZP delegálta tagja, hogy mikor a Kétfarkú Kutya Párt ügyét tárgyalták, mármint hogy kampányolhatnak-e plakátokkal vagy sem, a fideszes delegált egészen hajmeresztő érveket hozott fel a kutyapárt ellen. Például azt, hogy plakátjaik „szélsőségesen liberálisak”, és ez baj. Hogy miért, arra nem derült fény, nyilván csak arról van szó, hogy a liberális szót egy minden pozitív tatalmától megfosztott szitokszóvá tette a rogánantali intellektuális pöcegödör, mert ha ők bűzlenek, akkor más se legyen illatos. Meg kellett valami kijelölt ellenség, az egykor liberális fidesznek meg jól is jött, hogy ilyen látványosan tagadhatja meg egykori önmagát, az orwelli duplagondol jegyében. (Emlékeznek rá, hogy egykor liberálisok voltak, csak nem tudják.)

De megnéztem, mik is kutyapárti plakátszlogenek, mindegyik a jól ismert Tudta? felütéssel kezdődik. Itt van mindjárt az, amit ma hazafelé magam is láttam: „Az élet szép!” Micsoda mocskos liberális duma ez, süt belőle a nihilista (ez az új gyűlölet műszó, a következő két hétre) fertő, komolyan, az embernek kedve támad tőle áttérni az iszlámra,és nőket erőszakolni halomra a Blahán.

Rendes keresztény, népben-nemzetben gondolkodó polgár nem elmélkedik olyanokon, hogy szép az élet, neki a vezérfonal az ora et labora (imádkozz és dolgozz), ha meg nem katolikus, akkor simán a protestáns etika munkamániája, élvezni meg a mennyben kell, már ha elvergődünk odáig. De ez a plakáton is megjelenő hedonista megközelítés több mint vérlázító, a kitalálójának legalább egy hónapig kellene vezekelnie kenyéren, vízen és szalmazsákon.

 facebook.com/parakovacsimre

Vagy itt egy másik: „Somogyban a 16. században 42 medvetámadás történt”. Ezt nyilván szélsőségesen liberális levéltárosok ásták elő, hogy gyengítsék vele pártunk és kormányunk harckészültségét, elterelve a figyelmet a jelen problémáiról. Pedig a medvetámadás csak akkor probléma, ha a medve illegálisan lépte át a határzárt ez mondjuk minden esetre igaz lehet, hisz nálunk gyakorlatilag nem élnek medvék, de ha mégis, a Nemzeti Együttműködés majd jól kipicsázza őket, na.

A legfelháborítóbb egyébként az a plakát, mely szerint a legtöbb lovagkeresztet Áder János kapta (vissza), hát hogy merik ezek szájukra venni a Köz Társasági Elnök Úr nevét a szájukra venni, mikor nyilvánvalóan füves városi nyüzügék, és negyedannyi harcsát sem fogtak még életükben, mint Elnök Úr, rohasztott heringgel.

És akkor jön még a többi, hogy Brüsszel egy város (nem, Brüsszel a Sátáni Háttérhatalom topográfiai kivetülése), hogy 70 menyét könnyen eldugíthat egy átlagos méretű csatornát, biztos kipróbálták, mocskos állatkínzók, ilyen is csak szélsőségesen liberálisoknak juthat eszébe, gondolom Fodor Gábor személyesen adott rá utasítást egy Tel-Avivi bunkerből, egy kémműholdon át.

Talán ilyesmik járhatnak a derék fideszkádéenpés elvtársak fejében, bár valószínűbb, hogy nem jár ott semmi már rég, csak akart valami felülüthetetlen jelzőt mondani, a liberális már adott volt, mint erős sértés,már csak a szélsőségest rakta hozzá a kétbites szoftvere, és lehetett jelentkezni a főnöknél simogatásért. Az mondjuk hiba, hogy nem nihilistázott, ha már ez az aktuális brossúra de majd legközelebb.

És a gondolkodásuk ez ügyben is tényleg kétbites, egy (már megint) orwelli parafrázissal élve, az Állatfarm nyomán: Egy fark jó, két fark rossz!

És egy kis ska klasszik, csak úgy:

Jó ebédhez szól...

„Evvel a dalban mondom el,

Hogy a szívem üzenetét,

Hogy vártalak, hogy rád találjalak”

(Sickratman)

Jelentős kedvencem lett a Muzsika TV nevű médiaipari hulladék, ami a trash olyan mélységeibe enged betekintést, amire egyébként csak egy sörfesztiválon, illetve különösen igénytelen (vagyis átlagos) lakodalmakban bukkanhatunk. A lakossági technóval kombinált ál-magyarnóták, a zenekar mint olyan teljes mellőzése (itt még a szintetizátor is playback, szerintem nincs is semmi elektronika a klaviatúra mögött, mint egy fából készült ájfonnál) és a tinidiszkós mozgáskultúra (egyet jobbra, egyet balra, bár ezek a művészek a fej feletti tapsolásban is utaznak, buzdító jelleggel) addiktívvá teszik a cuccot. Ez az, ami annyira rossz, hogy az ember el sem hiszi, és csak nézi, nézi, és még mindig pont ugyanolyan szar, csak közben kisül az agyunk, vagy nem várja ezt be, és diszkréten távozik az orrunkon át, hogy új gazdatestet keressen.

Az igazi szociológiai tanulmány persze a nézőközönség, különösen a tapsolós, velükéneklős szekció. Mindenhol látni ilyenféle nőket és férfiakat, emberiességi okokból eltekintek leírásuktól (azok a hajak, azok a bajszok, azok  zakók és kiskosztümök, brrrr...), de érdekes, hogy többnyire tudják a szöveget. Mondjuk nem nehéz, kétféle tematika van, a mulatós-bebaszós meg az nyálas-szerelmes, meg néha e kettő kombinálódik, bár olyankor a szerelem inkább a testi gerjedelmet jelenti. Ez pedig megoldható a minimális hatszázas szókinccsel is, vagyis nem nehéz megjegyezni hogy máma mulatunk galambom, csillagfényes estén rád találok, a szívem meghasad dolgokat, sőt a refrén elejéből rendszerint kitalálható a vége.

Kissé meredeken azt mondanám, olyanok ezek a szövegek mint egy Hitler-beszéd, előre tudjuk, hogy a végén a zsidók lesznek a hibásak, lesz benne árja faj, élettér meg német nép dögivel, csak az SS-legények nem imitálnak szintetizátorozást a háttérben. A mulatós előadók olyanok mint Hitler egy hintalovon, papírtrombitával, vagy Fidel Castro Disneylandben: önmagukban szörnyűek, de adott kontextusban nem lehet komolyan venni őket. Pedig ölnek, rombolnak és pusztítanak (mármint a mulatós csávók meg a nők, ott hátul a smink mögött), de az agykárosodás csak késleltetve érezteti hatását, mikor már késő.

Így történhetett, hogy generációkat tett tönkre a kacsatánc, mire rájöttünk mennyire pusztító, és még mindig vannak falvak, ahol a farsangi bálban egyszer csak elkezdi játszani a bácsi a Casio mögött, de csak ha nincs a közelben rendőrjárőr vagy felfegyverzett esztéta.

És a Muzsika TV pont ebbe vidám ám nyomorúságos világba repít el, és mivel két mozicsatorna közé ékelődött a tévémen, nehéz is kikerülnöm szörfölés közben. És persze nem elsősorban szórakoztatni szeretne, szerintem a lelkemet akarja, bár hogy miért, az egyelőre rejtély, én minden esetre a sátánistákat jtem mögötte, vagy az illuminátusokat, már ha a kettő nem ugyanaz a szabadkőműves bagázs.

Nemfőz, nemsüt, nemhenyél

Punnyadok a fotelban, privát csigaház párnával, kint napsütéses eső, de már nem nyílnak a völgyben a kerti virágok. Orosz ska-punkot hallgatok, tegnap volt ilyesmi a Para-Kovács műsorában, és tele van vele a TeCső. Határozott zene, félúton a forradalom és az alkoholmérgezés között, a harmadik után már komolyan kedvem támad tankokkal lerohanni Ukrajnát, völgyvidéken (ahol ugye nem nyílnak...) és hegygerincen át.

Ebből a zenéből és Viktor Pelevin könyveiből nagyjából összerakható az az Oroszország, melyről Vlagyimir Vlagyimirovics kis sajtósai nem akarnak beszélni, sötét és mocskos hely, viszont izgalmas. Piszkos Fred biztos jól ellenne benne, de nekem csak egzotikum, mint a mondjuk a csilis banán vagy a klasszikusok popritmusban. Már eleve nem hangzik jól, megtapasztalni meg innentől nincs kedvem. De ennyit az oroszokról.

Ma nem volt túlóra, illetve csak itthon, kutyaszőrt porszívóztam, szobanövényt ültettem át és még ebédet is készítettem magamnak, már ha délután fél négykor az még ebédnek számít. Szerintem nem, de van rá elnevezésem: ha ugyanis angolul létezik a brunch (breakfast + lunch), akkor ez a lunner (lunch + dinner), a délután fogyasztott babfőzelék, tojásos nokedli vagy sztroganov karalábé, bár ez utóbbiról nem tudom milyen lehet, de sejtem.

Ma lényegében purit csináltam, indiai lepényeket (azért lényegében, mert egy igazi indiai szakács a Gangeszbe ölné magát, ha ezeket az amorf izéket kellene puri néven feltálalnia) currys joghurttal meg sok nyers zöldséggel, ez tűnt a legegyszerűbbnek, ha már unom a vajas kenyeret, ami eredetileg az ebéd, illetve a lunner lett volna, sok nyers zöldséggel.

Az a szörnyű helyzet, hogy mióta muszáj, már nem is szeretek főzni, inkább hiszek a készétel reklámoknak és a Family Frost zölborsó-dílereinek, a fagyasztott pont olyan jó mint a friss, sőt jobb, különösen mert nem kell borsót kapálni egy adag főzelék miatt. Egyáltalán, minek kell a mezőgazdaság, mikor a sarki zöldségesnél mindent meg lehet venni?

A főzés az szerintem a tévészakácsok nemzetközi összeesküvésének találmánya, rendes ember nem főz, csak kiolvaszt, melegít, felbont, de semmiképp sem grillez, mert az már határozottan főzésnek számít, bár sütés.

A főzésről való leszokást egyébként óvatosan kell kezdeni, ügyelve a fokozatosságra. Nem baj ha eleinte be-becsszik egy rántotta vagy tükörtojás, a kenyérpirítót sem kell rögtön a szekrény mélyére süllyeszteni, de az igazán főzésmentes háztartás már csak mikrosütőt és vízforralót használ, persze fontos, hogy a mikró ne legyen grillezős, mert lásd fentebb.

Tapasztalatok szerint egy ember tökéletesen megél tejeskávé, vajaskenyér és alma fogyasztásával, ezeket aztán lehet kombinálni is, mint például almás kávé tejeskenyér és vaj, vagy vajas alma kávés kenyérrel. Az almát persze nehéz a kenyérre kenni, és még nehezebben oldódik a kávéban, de csak gyakorlás kérdése az egész.

És ha valakinek ez mégis túl egyhangú vegyen szendvicset, babfőzelék-konzervet és vietnami instant tésztát, a felülmúlhatatlan üveges lecsóról (30% paprikával!) már nem is beszélve. Vagy álljon át az intravénás táplálásra, elvégre Darth Vader is így ebédel, és hogy leigázza a galaxist! (Mondjuk a széles és mély aknákat kerüljük leigázás közben, abból baj nem lehet, pláne ha a Pufin lekvár ad nekünk erőt, és mindent lebíró akaratot.)

És igen, a lekvár. Szóba jöhet a szekrényben/kamrában talált gyümölcsbefőttek és lekvárok tévénézés közbeni fogyasztása, de lényeges hogy természetesen ne főzzünk be ilyesmit, kompótot és lekvárt az ember egyébként nem is vesz, hanem úgy kap, esetleg lesz neki, meghatározatlan módon, mint a gemkapocs, golyóstoll vagy régebben a flopilemez.

Viszont ha már mindenáron főzni akarunk, főzzünk metamfetamint, annak mindig jó ára van a piacon, és rengeteg babfőzelék-konzervet tudunk betárazni a bevételből, ami nemcsak a nemfőzés, de atomtámadás, meteor-becsapódás és agorafóbia esetén is jól jön.

És ha már  teljesen leálltunk a főzéssel, rengeteg időnk marad arra, hogy orosz ska-punkot hallgassunk és elmélázva tanulmányozzuk Ukrajna hegy- és vízrajzi térképét. Eperlekvárt nassolva, mint én most.

Kolbászos terepasztal

Orbán szerint a szapora afrikaiak miatt lesz baj Európában. Mindig is tudtuk, hogy a miniszterelnök egy polihisztor, ért ő mindenhez ami paprikás, szaftos vagy negyven foknál nagyobb az alkoholfoka, sőt mindenhez, ahol labdát lábbal kell rúgni kivéve a rögbit és annak leágazásait. Az utóbbi időben azonban világpolitikai elemzőként villog, de nem az unalmas laknerzoltáni vagy a szórakoztatóbb törökgábori módon, ő egy valódi pártvezér és kancellár, sámánisztikus beütésekkel, vagyis nem lehet tudni, hogy amit mond, azt előtte racionálisan végiggondolta, a legutóbbi disznóvágáson olvasta ki a belekből, vagy szimplán csak be van nyomva.

Most épp a demográfiához nem ért, ahogy huszonéve mindenki a jobboldalon, de ugye egyfelől van a nemzethalál, másfelől meg ezek a gyanús arabok meg afrikaiak, akik csak szaporodnak, csak szaporodnak és akkor még jönnek a neonácik is, hogy itt meg a cigányok. És nekik nem az a bajuk, hogy hamarosan összeomlik a nyugdíjrendszer, vagy rémesen szakad szét a társadalom a mobilitási esélyek radikális beszűkülésével, hanem hogy kihalás meg elözönlés, meg valami náciszagú aggódás a „faji” tisztaságért. Pedig tudhatnák, hogy a bőrszín önmagában keveset számít,kifordítva mindenki rózsaszín és gusztustalan, csak épp ennek tudatosításával már sokkal nehezebb gyűlölködni, márpedig a gyűlölet kell mint egy falat kolbász a halálfejes cseresznye után.

És erre játszik a felcsúti is, mindennap megrendezi a Két Perc Gyűlöletet (mint Orwell 1984-ében), ami inkább másfél óra, hiába, a mai ember ingerküszöbe már kissé feljebb keresendő, ő már nem ellenfelet keres, még csak nem is egyszerű ellenséget (azokon már túl vagyunk a liberálisok, az IMF, a filozófusok etc. eseteivel), hanem a gyűlölet tárgyát. Maga mondta, hogy élet-halál harc jön Brüsszelben, ez egyfelől röhejes (EU-tagként élethalálozunk az EU-val. Ennek a szerencsétlennek már teljesen elment az esze?), másfelől meg ijesztő (Igen, ennek a szerencsétlennek már teljesen elment az esze.), csak nem Brüsszelnek (az még mindig egy város, csak hogy észben tartsuk), hanem nekünk.

Egy jó ideje világbéke van, a helyi háborúk ellenére is, a világbéke ellentéte ugyanis a világháború, ami határozatlan időre jó hetven éve szünetel, szóval ha a felcsúti élet-halál harcra vágyik, rengeteg FPS-játék áll a rendelkezésére. Tőlem akár még a második világháborút is megnyerheti akár Hitler akár Sztálin szövetségeseként, csak tegye ezt virtuálisan, ha kérhetnénk. A monitor előtt nyugodtan hízhat tovább, a lányát is kiküldheti a konyhába a vacsoraügyi miniszterrel tárgyalni, engem tényleg nem zavar a hatalmi téboly, ha otthon a négy fal között csinálja, csak nem mutogassa nyilvánosan. Ne smúzoljon gusztustalan diktátorokkal, ne lopja el a pénzünket, ne játsszon dinasztiásat, és ne kezdjen el migránsozni, mert hülyeség és büdös lesz tőle a szája, átvitt értelemben mindenképp.

És akkor már ne is afrikaizzon, hisz tudjuk, hogy az egész csak arra jó, hogy újabb kerítéseket építhessen (most például közénk meg az erdélyi magyarok közé, a „nemzeti oldal” nagyobb dicsőségére), persze ezek az eddigieknél is menőbb kerítések lesznek, magasabbak és sokkal szögesebb drótokkal, VIP határsértőknek kolbászból is, rendelésre, főleg a letelepedési kötvényről épp lecsúszottaknak. A szapora afrikaiak meg majd hülyén néznek a nagy és fényes drótkerítésre, hogy hú, ha ezek ilyet tudnak akkor mi még sehol sem vagyunk, és bánatosan visszakullognak a szavannákra, orrszarvúak elől mókásan menekülni, mint azt számos film bemutatta. A hülye afrikaiak meg megpróbálnak átmászni, mire egyfelől megbassza őket az áram (egy menő kerítés áram nélkül félkarú sövény), másfelől felszeleteli őket a szögesdrót, de hát kérem ilyen a természetes kiválasztódás, elvégre ki legyen szociáldarwinista, ha nem egy magát keresztényként reklámozó kormány.

A kerítés fő értelme persze, hogy mindig van egy-két-kilenc közeli vállalkozó, aki majd gennyesre keresi magát rajta, és persze a felcsútiéknak is juttat vissza a dellából, akik önfeledten játszanak tovább az országgal, amiről egyre jogosabban gondolják, hogy az övék. A virtuális világ helyett ők a ténylegesben szeretnek harcolni és pontokat gyűjteni, bár egyre inkább úgy tűnik, Brüsszellel, migránsokkal, szapora afrikaiakkal együtt is annyi közük (illetve köze, neki) van az egész működéséhez, mint játszó gyereknek a menő terepasztalához, amit nem ő épített, de elvan vele, és néha itt-ott eltör valamit.

Nekik térkép e táj.

(Holnap már tényleg igyekszem hanyagolni a politikát, írok valami viccesen nyavajgós személyeset. Vagy mást...)

A lovakat lelövik, ugye?

A nemzethy vhágtha nevű intézményesített belvárosi állatkínzást  persze idén is megrendezik, pedig szerintem annak kellene megpatkolva (nem szimbolikusan, konkrétan) a Hősök tere körül szaladgálnia, aki kitalálta. Jó, tudjuk ez geszti péter volt, aki sok vacak reklám után megörvendeztette a népet ezzel a remek ideával, és ezen még Mézga Aladár sem tud enyhíteni. Tényleg nincs sehol egy lóversenypálya, ahol ezt normálisan is meg lehetne csinálni, nem mellesleg úgy, hogy napokkal előtte ne zárják le az egész környéket? Az ascoti derbit sem a Trafalgar téren rendezik, talán nem puszta feledékenységből, és úgy tudom mégis elég népszerű, sőt elég híres is, pedig az a lóversenypálya meglehetősen távol esik London belvárosától.

Persze lehet, hogy a lovak mégis élvezik a fűrészporos (vagy milyen) betonon rohangálást, feltéve hogy rendes keresztény, népben-nemzetben gondolkodó lovakról van szó, róluk már azt is tudjuk, mire szavaznak majd másodikán. Az ilyen ló nyilván ritka, de erősen szűrik is őket, csak pedigrés állatok kerülhetnek be, az arab telivéreket idén is kizárják, érthető okokból.

De a nemzethy vhághtával más szempontból is vannak gondok. Először is röhejes. Műhuszárnak öltözött lóversenyzők versenyeznek, de tényleg olyan cuccokban, hogy egy félvak és szétkokainozott jelmeztervező is sírva áll be inkább birodalmi rohamosztagosnak, csak ezt ne kelljen a szakmája nevében elviselnie, különös tekintettel a női huszárokra, akik már egy amatőr, falusi operettben is szánalmasak lennének a művház színpadán.

Meg van ez a celeb-futam, ahol stólbuci-jellegű hírességek vívnak vérre menő küzdelmet valahol a kínos és a vállalhatatlan közti szürke zónában, nem is beszélve az egyéb országok (ezeket a magyar kommentátorok „külföldi országok” néven emlegetik, mintha lenne olyan ország ami hozzánk képest nem külföld) versenyzőiről, ahol egész meglepő szerelésű fazonok nyernek, akik közben ki sem lógnak a környezetből.

444.hu

Vagyis az egész egy rém giccses, sosemvolt hagyományokra építő, és alapjaiban nevetséges marhaság, bár a maga módján remekül beleillik a fideszkádéenpé nacionál-operettvilágába (miközben az elitjük azért inkább a reálhozamok világában él), a de ettől még nem lesz fogyasztható. Ez itt a nemzeti konzultáció, a redbull errész, a Magyarország halszagú vagy a népszavazás csak lovakkal, vagyis pont arra jó, megint egy kicsit ne a pártközeli oligarcha elvtársakkal foglalkozzunk. De most képzeljük el Darth Vadert hellokittys páncélban. Röhögnénk rajta, de csak amíg a távolból el nem kezdené szorongatni a torkunkat, vagyis hiába rózsaszín a pali, attól ő még Darth Vader, hiába vágtázik a nemzet (már ha ez érdekel még valakit egyáltalán, én mondjuk még nem találkoztam olyannal, akit igen), ettől a legtöbben még nem érzik jobban magukat.

Az egész ebből a szempontból is olyan mint az operett, igazából mindenki tudja, hogy a háttér csak festve van, az indokolatlanul huszárnak öltözött gróf meg egy középszerű ripacs, de a nézők erre fizettek be, úgyhogy nézik türelmesen, tapsolnak is ha kell, de ha a részeg bonviván lehányja az első sort, akkor megdobálják kéznél lévő tárgyakkal, esetleg meg is verik. A nemzethy vhágthának meg kissé már hányásszaga van.

Vissza a jövőből

Van nekünk ez a csodálatos kormányunk, amely erőt és fáradtságot nem kímélve menetel a múlt, valamint a személyes gazdagság felé. A szélerőműveket nemhogy támogatnák, mint minden normális országban, de egyenesen betiltják, miközben a keresztényüldözésen agyalnak, amihez nem sok közük van, leszámítva hogy néhány hazai keresztény felekezetet maguk is üldöznek. Az oktatásban visszahozzák a hetvenes éveket (bár az orbánviktoros törikönyvet elnézve felkészül az ötvenes évek), horthysta fazonoknak állítanak szobrokat, de eredeti tőkefelhalmozásuk már inkább tizenkilencedik századi, a kiépülő hűbéri  rendszer meg annál is messzebbre visz vissza, szédítő sebességgel. A lépcső elromlott, kérjük használják a liftet.

A királylány arab olajminiszterekkel tárgyal turistaként is, az apja meg annyit tud az internetről hogy az valami fészbuk, és meg kellene adóztatni, ha már betiltani nem lehet.

És ez az egyik legdöbbenetesebb, ez a totális digitális analfabetizmus. Emlékszem a képre, ahogy a felcsúti valami árvíz (belvíz, külvíz, hó, tornádó, marslakó-invázió gadnóz) alkalmából eligazítást (!) tart mindenféle zsírszalonna kinézetű tábornokoknak, akik kis spirálfüzetekbe jegyzetelnek golyóstollal, senkinél nincs egy netbook vagy tablet, vagy valami amivel jegyzetelhet is, meg közben információkeresésre is jó lenne. Persze ezek a vágósúlyba került sokcsillagos alakok, zsenge ifjúként jó eséllyel még a boldogtalan emlékű Szovjetunióban végeztek a Makszim Bebaszov Akadémián harcászat-alkoholizmus szakon, nekik a számítógép azóta is egy szekrény méretű izé, amiből lyukas papírszalagok jönnek ki, és néha kigyullad. Nyilván van egy csomó NATO-kompatibilis tiszt is, csak ők nem passzolnak a pártvezér és kancellár stílusához és technofóbiájához.

Így aztán a kormányzat is tele van olyan emberekkel, akiknek a pálinka, a kalbász meg főd az igazi dolog, az ilyen bitek vagy bájtok meg szemüveges veszteseknek valók, azok egy nyavalyás közbeszerzést sem tudnak nyerni. Vagy a baranyai főfideszes (valami borász, de a fene fog utánanézni), aki sokadszorra sem értette meg, hogy amit a fészbukra posztol azt bárki láthatja, nem csak a saját emberei, így aztán este beborozva hülye/rasszista szövegekkel emberkedik, másnap meg zavartan magyarázza, hogy meghekkelték az oldalát, bár itt már az is csoda, hogy a „hekkel” szót nem a „rántott halat eszik a Balatonon” értelemben használja.

És nekünk ezekkel a fazonokkal kellene a digitális jövőbe menni (nem mellesleg a digitális jelenből), e helyett meg az 1944 előtti állapotokat állították vissza a Kossuth téren, ha már a fejükben visszaállt korábban, úgyhogy elképzelhető hogy felhőalapú alkalmazások helyett visszajön a tranzisztoros rádió mint újdonság, és 2029 táján elindulhat a televízió kísérleti adása és visszatér Kudlik Júlia. A felcsútiék végre újra a felhőtlen gyerekkorukban érezhetik magukat, a visszareformált oktatásból kijövőknek meg pont jó lesz.

Aztán közben csak kitalálják, hol lehet a nagy piros gomb, amivel lekapcsolhatják az internetet, hisz szerintük valahol nyilván lennie kell...