Ma lenne 70 éves Freddie Mercury, ebből az alkalomból kisbolygót neveztek el róla, valahol a Mars és a Jupiter között. Mármint nem ott nevezték, csak ott van, az elnevezés a Földön történt, legalább is én így képzelem, elvégre szemüveges tudósokat csak nem lőnek ki az űrbe.
Lemmyről bezzeg nem nevezték el a legújabban felfedezett kémiai elemet, igaz - ha jól rémlik - valami csillagászati izét már igen, de hogy ez egy távoli csillag, vagy egy gyilkos meteorraj azt nem tudom, nyilván az utóbbi lenne stílszerű.
Freddie Mercuryról meg nem érdemes túl sokat írni, talán mindenkinek megvan a figura, ha valakinek meg véletlenül nem, mert az elmúlt harminc évet egy fa tetején töltötte, az eleve reménytelen eset. Én, mint gondolom sokan (már akik éltek már egyáltalán akkor, mint ahogy a párom például még nem) 1986-ban tettem szert az első Queen-kazettámra (eredeti Jugoton-minőség!), akkor játszottak Pesten, nagy volt körülöttük a felhajtás. Akkor persze gondolta volna a fene, hogy harminc évvel később is gondolkodás nélkül nevezem meg őket, mint kedvenc zenekaromat. Hiába no, ami az embernek tizenkét évesen kattan be, az nagyon be lesz kattanva, mint hogy a kedvenc kajám a spagetti vagy hogy imádok autóversenyeket nézni. (Az összes többi kulturális máz csak későbbi lerakódás, műveltségi izé, amit felszed az ember egyetemen, itt-ott, de az ízlés alapja az valszeg tényleg valahol kamaszkorban alakul ki.)
És Mercury, meg persze az egész Queen hatására jellemző, hogy huszonöt éve halott, de úgy tűnik ez nem zavarja, az ilyen Lennon- meg Elvis-félék népszerűségét a halálhoz hasonló apróságok nem zavarják. Szerencsére.
origo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése