Jó ebédhez szól...

„Evvel a dalban mondom el,

Hogy a szívem üzenetét,

Hogy vártalak, hogy rád találjalak”

(Sickratman)

Jelentős kedvencem lett a Muzsika TV nevű médiaipari hulladék, ami a trash olyan mélységeibe enged betekintést, amire egyébként csak egy sörfesztiválon, illetve különösen igénytelen (vagyis átlagos) lakodalmakban bukkanhatunk. A lakossági technóval kombinált ál-magyarnóták, a zenekar mint olyan teljes mellőzése (itt még a szintetizátor is playback, szerintem nincs is semmi elektronika a klaviatúra mögött, mint egy fából készült ájfonnál) és a tinidiszkós mozgáskultúra (egyet jobbra, egyet balra, bár ezek a művészek a fej feletti tapsolásban is utaznak, buzdító jelleggel) addiktívvá teszik a cuccot. Ez az, ami annyira rossz, hogy az ember el sem hiszi, és csak nézi, nézi, és még mindig pont ugyanolyan szar, csak közben kisül az agyunk, vagy nem várja ezt be, és diszkréten távozik az orrunkon át, hogy új gazdatestet keressen.

Az igazi szociológiai tanulmány persze a nézőközönség, különösen a tapsolós, velükéneklős szekció. Mindenhol látni ilyenféle nőket és férfiakat, emberiességi okokból eltekintek leírásuktól (azok a hajak, azok a bajszok, azok  zakók és kiskosztümök, brrrr...), de érdekes, hogy többnyire tudják a szöveget. Mondjuk nem nehéz, kétféle tematika van, a mulatós-bebaszós meg az nyálas-szerelmes, meg néha e kettő kombinálódik, bár olyankor a szerelem inkább a testi gerjedelmet jelenti. Ez pedig megoldható a minimális hatszázas szókinccsel is, vagyis nem nehéz megjegyezni hogy máma mulatunk galambom, csillagfényes estén rád találok, a szívem meghasad dolgokat, sőt a refrén elejéből rendszerint kitalálható a vége.

Kissé meredeken azt mondanám, olyanok ezek a szövegek mint egy Hitler-beszéd, előre tudjuk, hogy a végén a zsidók lesznek a hibásak, lesz benne árja faj, élettér meg német nép dögivel, csak az SS-legények nem imitálnak szintetizátorozást a háttérben. A mulatós előadók olyanok mint Hitler egy hintalovon, papírtrombitával, vagy Fidel Castro Disneylandben: önmagukban szörnyűek, de adott kontextusban nem lehet komolyan venni őket. Pedig ölnek, rombolnak és pusztítanak (mármint a mulatós csávók meg a nők, ott hátul a smink mögött), de az agykárosodás csak késleltetve érezteti hatását, mikor már késő.

Így történhetett, hogy generációkat tett tönkre a kacsatánc, mire rájöttünk mennyire pusztító, és még mindig vannak falvak, ahol a farsangi bálban egyszer csak elkezdi játszani a bácsi a Casio mögött, de csak ha nincs a közelben rendőrjárőr vagy felfegyverzett esztéta.

És a Muzsika TV pont ebbe vidám ám nyomorúságos világba repít el, és mivel két mozicsatorna közé ékelődött a tévémen, nehéz is kikerülnöm szörfölés közben. És persze nem elsősorban szórakoztatni szeretne, szerintem a lelkemet akarja, bár hogy miért, az egyelőre rejtély, én minden esetre a sátánistákat jtem mögötte, vagy az illuminátusokat, már ha a kettő nem ugyanaz a szabadkőműves bagázs.