2016. szeptember 16., péntek

Nyelvében fél a nemzet

Halottam ma egy érdekes statisztikát arról, mennyire nem beszélnek a magyarok idegen nyelveket. Pontosabban kétharmadunk nem képes megmukkanni a magyaron kívül máshogy, bár nekem gyanús, hogy ennek fele magyarul is csak korlátozottan kommunikációképes. (Én ebbe nyilván nem tartozom bele, én Londonban is gátlástalanul és feltehetően rosszul beszélek angolul a bennszülöttekkel, sőt egyszer Velencében olaszul kérdeztem meg a vasutast, mikor indul a vonat, és még a választ is értettem, nem is beszélve arról, hogy már többször is vettem horvátul buszjegyet meg bureket, bár lehet hogy fordított sorrendben.)

Az viszont röhejes volt, hogy milyen példákat hoztak fel lemaradásunk érzékeltetésére. Mondjuk azt,, hogy bezzeg a szlovákok 97%-a beszél legalább egy idegen nyelven. Na ja, csehül. 
És lássuk be ennek igazán csekély a sportértéke, kábé olyan, mint hogy a horvátok is beszélnek szerbül (sőt szlovénül is, rögtön két idegen nyelv!), meg egy portugál sem szakad bele, ha meg kell tanulnia spanyolul.

Lehetne mondjuk önálló nyelv a székely, vagy ha ez túl átlátszó akkor a csángó, és ha nyelvvizsgázni is lehetne belőle, rögtön megugrana a magyarok nyelvtudása. Mint az élenjáró szlovákoké.
De az a pechünk, hogy sziget vagyunk a finnugor nyelvünkkel, ami ráadásul nem is hasonlít a többi finnugor nyelvre (a rokonság itt a különbségek rendszerszerűségéből látszik), úgyhogy nekünk bármely idegen nyelvnél új a logika, a szerkezet, a nyelvtan meg a szótár, kivéve ha orvosok vagy informatikusok vagyunk, akkor eleve van egy mások számára érthetetlen idegen szókészletünk, napi használatban.

De hát nincs valamiféle 'magyar2', így aztán hülyén nézünk arra hogy feltételes befejezett múlt a jövőben, hogy segédigék vagy hogy háromféle igeragozás plusz a kivételek, melyik nyelvnél épp mitől, és muszáj magunka szenvedni. Ennél csak az a megrázóbb, hogy a hülye külföldiek nem is úgy használják a nyelvüket, ahogy mi vért izzadva megtanultuk, angolból például a nyelvtankönyvi rémségek legfeljebb a Time vezércikkében kerülnek elő, de normális ember azt meg úgysem olvassa.

Normális eember pop- meg rockzenét hallgat, de mondjuk a Police-hoz semmi szükség nagyszótárra, azt hogy dúdúdú-dádádá nagyjából értjük nélküle is.


Meg szt is hogy Szentivánon presszó lesz, ami amúgy sending out an s.o.s, ráadásul a szám címe Message In a Bottle, de hát ez is olyan, hogy a magyarok nagy része szerint Petőfi híres forradalmi verse a Talpra magyar! (Mellékszál, de a Kispál és a Borz dalcímei a legegyszerűbbek, legtöbbször a szöveg első sora és kész.)

Szóval soha nem fontos benyalni a leíró nyelvtant, de én ezt még az olasznál is megtettem, és nem mazochizmusból, észrevettem hogy szeretek a szabályrendszerekkel molyolni, engem egy nyelvben jobban érdekel a szerkezet mint a használat, jobban szeretek elbabrálni egy fordítással, mint banális dolgokról beszélgeti a pincérrel. Lehet hogy rosszkor születtem, manapság már nem lehet kódexmásoló szerzetes, aki közben görögből vagy latinból fordít. Abban lenne kihívás, nem úgy mint a szlovákoknak tudni csehül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.