Nemfőz, nemsüt, nemhenyél

Punnyadok a fotelban, privát csigaház párnával, kint napsütéses eső, de már nem nyílnak a völgyben a kerti virágok. Orosz ska-punkot hallgatok, tegnap volt ilyesmi a Para-Kovács műsorában, és tele van vele a TeCső. Határozott zene, félúton a forradalom és az alkoholmérgezés között, a harmadik után már komolyan kedvem támad tankokkal lerohanni Ukrajnát, völgyvidéken (ahol ugye nem nyílnak...) és hegygerincen át.

Ebből a zenéből és Viktor Pelevin könyveiből nagyjából összerakható az az Oroszország, melyről Vlagyimir Vlagyimirovics kis sajtósai nem akarnak beszélni, sötét és mocskos hely, viszont izgalmas. Piszkos Fred biztos jól ellenne benne, de nekem csak egzotikum, mint a mondjuk a csilis banán vagy a klasszikusok popritmusban. Már eleve nem hangzik jól, megtapasztalni meg innentől nincs kedvem. De ennyit az oroszokról.

Ma nem volt túlóra, illetve csak itthon, kutyaszőrt porszívóztam, szobanövényt ültettem át és még ebédet is készítettem magamnak, már ha délután fél négykor az még ebédnek számít. Szerintem nem, de van rá elnevezésem: ha ugyanis angolul létezik a brunch (breakfast + lunch), akkor ez a lunner (lunch + dinner), a délután fogyasztott babfőzelék, tojásos nokedli vagy sztroganov karalábé, bár ez utóbbiról nem tudom milyen lehet, de sejtem.

Ma lényegében purit csináltam, indiai lepényeket (azért lényegében, mert egy igazi indiai szakács a Gangeszbe ölné magát, ha ezeket az amorf izéket kellene puri néven feltálalnia) currys joghurttal meg sok nyers zöldséggel, ez tűnt a legegyszerűbbnek, ha már unom a vajas kenyeret, ami eredetileg az ebéd, illetve a lunner lett volna, sok nyers zöldséggel.

Az a szörnyű helyzet, hogy mióta muszáj, már nem is szeretek főzni, inkább hiszek a készétel reklámoknak és a Family Frost zölborsó-dílereinek, a fagyasztott pont olyan jó mint a friss, sőt jobb, különösen mert nem kell borsót kapálni egy adag főzelék miatt. Egyáltalán, minek kell a mezőgazdaság, mikor a sarki zöldségesnél mindent meg lehet venni?

A főzés az szerintem a tévészakácsok nemzetközi összeesküvésének találmánya, rendes ember nem főz, csak kiolvaszt, melegít, felbont, de semmiképp sem grillez, mert az már határozottan főzésnek számít, bár sütés.

A főzésről való leszokást egyébként óvatosan kell kezdeni, ügyelve a fokozatosságra. Nem baj ha eleinte be-becsszik egy rántotta vagy tükörtojás, a kenyérpirítót sem kell rögtön a szekrény mélyére süllyeszteni, de az igazán főzésmentes háztartás már csak mikrosütőt és vízforralót használ, persze fontos, hogy a mikró ne legyen grillezős, mert lásd fentebb.

Tapasztalatok szerint egy ember tökéletesen megél tejeskávé, vajaskenyér és alma fogyasztásával, ezeket aztán lehet kombinálni is, mint például almás kávé tejeskenyér és vaj, vagy vajas alma kávés kenyérrel. Az almát persze nehéz a kenyérre kenni, és még nehezebben oldódik a kávéban, de csak gyakorlás kérdése az egész.

És ha valakinek ez mégis túl egyhangú vegyen szendvicset, babfőzelék-konzervet és vietnami instant tésztát, a felülmúlhatatlan üveges lecsóról (30% paprikával!) már nem is beszélve. Vagy álljon át az intravénás táplálásra, elvégre Darth Vader is így ebédel, és hogy leigázza a galaxist! (Mondjuk a széles és mély aknákat kerüljük leigázás közben, abból baj nem lehet, pláne ha a Pufin lekvár ad nekünk erőt, és mindent lebíró akaratot.)

És igen, a lekvár. Szóba jöhet a szekrényben/kamrában talált gyümölcsbefőttek és lekvárok tévénézés közbeni fogyasztása, de lényeges hogy természetesen ne főzzünk be ilyesmit, kompótot és lekvárt az ember egyébként nem is vesz, hanem úgy kap, esetleg lesz neki, meghatározatlan módon, mint a gemkapocs, golyóstoll vagy régebben a flopilemez.

Viszont ha már mindenáron főzni akarunk, főzzünk metamfetamint, annak mindig jó ára van a piacon, és rengeteg babfőzelék-konzervet tudunk betárazni a bevételből, ami nemcsak a nemfőzés, de atomtámadás, meteor-becsapódás és agorafóbia esetén is jól jön.

És ha már  teljesen leálltunk a főzéssel, rengeteg időnk marad arra, hogy orosz ska-punkot hallgassunk és elmélázva tanulmányozzuk Ukrajna hegy- és vízrajzi térképét. Eperlekvárt nassolva, mint én most.