Kolbászos terepasztal

Orbán szerint a szapora afrikaiak miatt lesz baj Európában. Mindig is tudtuk, hogy a miniszterelnök egy polihisztor, ért ő mindenhez ami paprikás, szaftos vagy negyven foknál nagyobb az alkoholfoka, sőt mindenhez, ahol labdát lábbal kell rúgni kivéve a rögbit és annak leágazásait. Az utóbbi időben azonban világpolitikai elemzőként villog, de nem az unalmas laknerzoltáni vagy a szórakoztatóbb törökgábori módon, ő egy valódi pártvezér és kancellár, sámánisztikus beütésekkel, vagyis nem lehet tudni, hogy amit mond, azt előtte racionálisan végiggondolta, a legutóbbi disznóvágáson olvasta ki a belekből, vagy szimplán csak be van nyomva.

Most épp a demográfiához nem ért, ahogy huszonéve mindenki a jobboldalon, de ugye egyfelől van a nemzethalál, másfelől meg ezek a gyanús arabok meg afrikaiak, akik csak szaporodnak, csak szaporodnak és akkor még jönnek a neonácik is, hogy itt meg a cigányok. És nekik nem az a bajuk, hogy hamarosan összeomlik a nyugdíjrendszer, vagy rémesen szakad szét a társadalom a mobilitási esélyek radikális beszűkülésével, hanem hogy kihalás meg elözönlés, meg valami náciszagú aggódás a „faji” tisztaságért. Pedig tudhatnák, hogy a bőrszín önmagában keveset számít,kifordítva mindenki rózsaszín és gusztustalan, csak épp ennek tudatosításával már sokkal nehezebb gyűlölködni, márpedig a gyűlölet kell mint egy falat kolbász a halálfejes cseresznye után.

És erre játszik a felcsúti is, mindennap megrendezi a Két Perc Gyűlöletet (mint Orwell 1984-ében), ami inkább másfél óra, hiába, a mai ember ingerküszöbe már kissé feljebb keresendő, ő már nem ellenfelet keres, még csak nem is egyszerű ellenséget (azokon már túl vagyunk a liberálisok, az IMF, a filozófusok etc. eseteivel), hanem a gyűlölet tárgyát. Maga mondta, hogy élet-halál harc jön Brüsszelben, ez egyfelől röhejes (EU-tagként élethalálozunk az EU-val. Ennek a szerencsétlennek már teljesen elment az esze?), másfelől meg ijesztő (Igen, ennek a szerencsétlennek már teljesen elment az esze.), csak nem Brüsszelnek (az még mindig egy város, csak hogy észben tartsuk), hanem nekünk.

Egy jó ideje világbéke van, a helyi háborúk ellenére is, a világbéke ellentéte ugyanis a világháború, ami határozatlan időre jó hetven éve szünetel, szóval ha a felcsúti élet-halál harcra vágyik, rengeteg FPS-játék áll a rendelkezésére. Tőlem akár még a második világháborút is megnyerheti akár Hitler akár Sztálin szövetségeseként, csak tegye ezt virtuálisan, ha kérhetnénk. A monitor előtt nyugodtan hízhat tovább, a lányát is kiküldheti a konyhába a vacsoraügyi miniszterrel tárgyalni, engem tényleg nem zavar a hatalmi téboly, ha otthon a négy fal között csinálja, csak nem mutogassa nyilvánosan. Ne smúzoljon gusztustalan diktátorokkal, ne lopja el a pénzünket, ne játsszon dinasztiásat, és ne kezdjen el migránsozni, mert hülyeség és büdös lesz tőle a szája, átvitt értelemben mindenképp.

És akkor már ne is afrikaizzon, hisz tudjuk, hogy az egész csak arra jó, hogy újabb kerítéseket építhessen (most például közénk meg az erdélyi magyarok közé, a „nemzeti oldal” nagyobb dicsőségére), persze ezek az eddigieknél is menőbb kerítések lesznek, magasabbak és sokkal szögesebb drótokkal, VIP határsértőknek kolbászból is, rendelésre, főleg a letelepedési kötvényről épp lecsúszottaknak. A szapora afrikaiak meg majd hülyén néznek a nagy és fényes drótkerítésre, hogy hú, ha ezek ilyet tudnak akkor mi még sehol sem vagyunk, és bánatosan visszakullognak a szavannákra, orrszarvúak elől mókásan menekülni, mint azt számos film bemutatta. A hülye afrikaiak meg megpróbálnak átmászni, mire egyfelől megbassza őket az áram (egy menő kerítés áram nélkül félkarú sövény), másfelől felszeleteli őket a szögesdrót, de hát kérem ilyen a természetes kiválasztódás, elvégre ki legyen szociáldarwinista, ha nem egy magát keresztényként reklámozó kormány.

A kerítés fő értelme persze, hogy mindig van egy-két-kilenc közeli vállalkozó, aki majd gennyesre keresi magát rajta, és persze a felcsútiéknak is juttat vissza a dellából, akik önfeledten játszanak tovább az országgal, amiről egyre jogosabban gondolják, hogy az övék. A virtuális világ helyett ők a ténylegesben szeretnek harcolni és pontokat gyűjteni, bár egyre inkább úgy tűnik, Brüsszellel, migránsokkal, szapora afrikaiakkal együtt is annyi közük (illetve köze, neki) van az egész működéséhez, mint játszó gyereknek a menő terepasztalához, amit nem ő épített, de elvan vele, és néha itt-ott eltör valamit.

Nekik térkép e táj.

(Holnap már tényleg igyekszem hanyagolni a politikát, írok valami viccesen nyavajgós személyeset. Vagy mást...)