Imádom, mikor „HR-tanácsadók”
ekkortájt arról értekeznek, hogy is kell visszazökkeni a munkába, a nyári
szabadság után. Nyilvánvaló , hogy egy „HR-tanácsadó” még nem látott gyárat,
raktárházat belülről, mint ahogy aratást vagy szántást sem. Neki a munka az,
hogy egy irodában dolgozik az ember, meetinget, ügyfelek, feljegyzések töltik
ki napjait, nem pedig az, hogy leszakad a dereka a kapálástól.
Egy most olvasott
hányadékban például arról értekezik a „HR-tanácsadó”, hogy hát tényleg nehéz a
tengerparti finom koktélok után visszazökkenni, a valóság ezzel szemben az, hogy
az én munkatársaim nagy részének a balatoni lángos a csúcs, már ha összejön, és
nem az a nyári szabadság csúcspontja, hogy kifestik a nyári konyhát. Plusz a
munkába visszarázódni az tíz perc, már ami szervezési oldalát illeti,
mentálisan meg a nettó gyötrelem, hisz akar nyolc-tíz órában két mozdulatot
ismételgeti több ezerszer, mert ez esetben a munka nem nemesít, csak
rabszolgaságba taszít, durván.
Ehhez képest „HR-tanácsadónk”
ilyeneket ír, hogy biztos rengeteg ímél vár a szabadság után, ez is egy jó kis
általános megfogalmazás, már látom magam
előtt azt a buszsofőrt, aki beül a vezetőfülkébe, és elöntik az ímélek...
Meg hogy vigyünk be
valami kis nyaralási emléket magunkkal. Ja, a nyári konyha kifestéséből maradt
beszáradt diszperzit dobozát helyezzük el ízlésesen az állványos fúró mellé,
esetleg kis sörösdoboz-nyitófülekkel is dekorálhatjuk, visszaidézve a nyár
ízeit. (Igazán kreatív munkavállalók csodákat tehetnek a löncshúskonzerv
dobozával is.)
És így tovább, nem is
ragoznám, de az legalább is szánalmas, hogy sokak szerint a meetingek,
prezentációk, meg az ilyen irodai ténykedés a munka, nyilván még nem voltak
fogorvosnál (megsúgom, az is egy munka), nem használnak semmit, ami gyárban
készült (csak szólok: a Toyotákat nem japánkertészek termesztik), a brokkoli
mannaként hullik az égből, a villamos magától megy, a reggeli péksütit meg a
zsemle-manók csempészik be minden reggel. Bár nyilván zsemle-manónak lenni is
meló, nem csak móka és kacagás.
Hisz ezzel a
szemlélettel két baj lehet:
- Vagy nem vesznek tudomást arról, hogy az office világán kívül sokan többen dolgoznak sokkal többet, ez esetben még hisznek a Mikulásban a húsvéti nyúlban meg a fogtündérben, vagy
- egyszerűen nem tekintik munkának, ami az íróasztalok világán kívül történik, áttételesen nem tekintik munkavállalónak, azt, aki buszt vezet, csapágyat gyárt vagy kenyeret süt, csak szimpla rabszolgának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése