2016. szeptember 4., vasárnap

No. 701 (Mégis marxista leszek)

Imádom, mikor „HR-tanácsadók” ekkortájt arról értekeznek, hogy is kell visszazökkeni a munkába, a nyári szabadság után. Nyilvánvaló , hogy egy „HR-tanácsadó” még nem látott gyárat, raktárházat belülről, mint ahogy aratást vagy szántást sem. Neki a munka az, hogy egy irodában dolgozik az ember, meetinget, ügyfelek, feljegyzések töltik ki napjait, nem pedig az, hogy leszakad a dereka a kapálástól.

Egy most olvasott hányadékban például arról értekezik a „HR-tanácsadó”, hogy hát tényleg nehéz a tengerparti finom koktélok után visszazökkenni, a valóság ezzel szemben az, hogy az én munkatársaim nagy részének a balatoni lángos a csúcs, már ha összejön, és nem az a nyári szabadság csúcspontja, hogy kifestik a nyári konyhát. Plusz a munkába visszarázódni az tíz perc, már ami szervezési oldalát illeti, mentálisan meg a nettó gyötrelem, hisz akar nyolc-tíz órában két mozdulatot ismételgeti több ezerszer, mert ez esetben a munka nem nemesít, csak rabszolgaságba taszít, durván.
Ehhez képest „HR-tanácsadónk” ilyeneket ír, hogy biztos rengeteg ímél vár a szabadság után, ez is egy jó kis általános megfogalmazás, már látom  magam előtt azt a buszsofőrt, aki beül a vezetőfülkébe, és elöntik az ímélek...

Meg hogy vigyünk be valami kis nyaralási emléket magunkkal. Ja, a nyári konyha kifestéséből maradt beszáradt diszperzit dobozát helyezzük el ízlésesen az állványos fúró mellé, esetleg kis sörösdoboz-nyitófülekkel is dekorálhatjuk, visszaidézve a nyár ízeit. (Igazán kreatív munkavállalók csodákat tehetnek a löncshúskonzerv dobozával is.)

És így tovább, nem is ragoznám, de az legalább is szánalmas, hogy sokak szerint a meetingek, prezentációk, meg az ilyen irodai ténykedés a munka, nyilván még nem voltak fogorvosnál (megsúgom, az is egy munka), nem használnak semmit, ami gyárban készült (csak szólok: a Toyotákat nem japánkertészek termesztik), a brokkoli mannaként hullik az égből, a villamos magától megy, a reggeli péksütit meg a zsemle-manók csempészik be minden reggel. Bár nyilván zsemle-manónak lenni is meló, nem csak móka és kacagás.

Hisz ezzel a szemlélettel két baj lehet:
  • Vagy nem vesznek tudomást arról, hogy az office világán kívül sokan többen dolgoznak sokkal többet, ez esetben még hisznek a Mikulásban a húsvéti nyúlban meg a fogtündérben, vagy
  • egyszerűen nem tekintik munkának, ami az íróasztalok világán kívül történik, áttételesen nem tekintik munkavállalónak, azt, aki buszt vezet, csapágyat gyárt vagy kenyeret süt, csak szimpla rabszolgának.
Sajnos ez utóbbi tűnik  valószínűbbnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.