Gatillazo

Minden kedden meghallgatom a Para-Kovács hétfői műsorát a Klubrádión, azért kedden mert vidéki vagyok (nálunk mindenki vidéki, aki a Budapest Áthúzva táblán túl lakik), Klubrádió  meg csak a fővárosban fogható, úgyhogy letöltök és másnap munka közben hallgatom meg.

Elég idegesítő félóránként ugyanazokat a híreket hallgatni, de lusta vagyok megvágni a cuccot, plusz néha igazán idegesítőek a zenék, kivéve mikor nem. Itt is megemlékeztem már néhány zenekarról, amelyeket a Para által ismertem meg, hirtelen a CocoRosie meg a Me First and the Gimmie Gimmies jut eszembe, és ma is játszott pár számot egy számomra ismeretlen spanyol (igazából baszk)  punkbandától, illetve már kevésbé ismeretlen, épp most ásom bele magam a frontember kiterjedt életművébe. Ami tényleg kiterjedt, a faszi 1960-as születésű, és ránézésből úgy a hetvenes évek közepe óta folytat egyenlőtlen küzdelmet az alkohollal, valamint a természetes és szintetikus alapú drogokkal. De mint a hasonlóan elpusztíthatatlan fazonoknál (Iggy Popnak például nagyjából huszonöt éve kellene hat láb mélyen alulról szagolni a heroint) lenni szokott, neki is csak az arcán hagytak nyomot az évek meg a szerek, de nem a kreativitásán.

Evaristo Paramos, a szóban forgó, most épp a Gatillazo nevű zenekarával szítja a forradalmat, de tényleg, utálja a kapitalizmust, az egyházakat, az államot, talán a csokifagyit még szereti, de lehet hogy neki az is túl burzsoá. (Csak tessék majd megfigyelni a belinkelt klipben a szép nagy vörös csillagot a falon, nálunk ezért simán feljelentenék jobbikos kutászdroidok, de egy baszk anarcho-forradalmárnak és inverz életmód-tanácsadónak minimum jól áll.)

A zene amúgy klasszikus, vidám punk, amolyan „gyújtsuk fel a világot, aztán feltétlenül süssünk szalonnát is” mentalitású, kicsit dühös (ezt az ilyen műfajokban energikusnak hívják), de pozitívan apokaliptikus, kár hogy egy kukkot sem tudok spanyolul, vagy baszkul, igazából annyira sem, hogy eldöntsem, melyik nyelven énekelnek. Vagy hogy a baszk, mennyire különbözik a spanyoltól. Azért bányásztam egy-két angol szövegfordítást, ezekből egyértelmű, hogy a srácok nem a Szegény Iskolanővéreknél kaptak alapkiképzést.

Ja, és a pasiban van egy jó adag Shane MacGowan is (Keith Richards arcvonásaival), főleg ami a mozgáskultúráját illeti. Vagyis annak lényegi hiányát...