2016. december 29., csütörtök

A fénykard-analógia

Lebegő hangszóróval menőzik az LG - olvasom, de már az indexes cikkben is felmerül, hogy minek is lebeg az a hangszóró. És valóban, egy hangszóró ne lebegjen, üljön csenben a fenekén, vagy amijén ülni szokott és szórja a hangot, a lebegés olyan plusz szolgálttatás ami  sokat fogyaszt, elegalább felesleges. A lebegő hangszóró is épp olyan rosszul tűri ha leöntik sörrel a házibulin, vagy mulatós zenét bőgetnek rajta, mint a hagyományos megülős darabok, ráadásul el sem tud lebegni  célterületre, csak a bázisa felett egyensúlyoz pár centivel a mágnesein. Ezekkel a paraméterekkel egyetlen helyre lenne megfelelő: a Star Wars-ba.

Mert a Star Wars univerzumában a technológiai fejlesztések elsődleges célja, hogy piszok jól nézzenek ki a fegyverek, űrhajók és robotok, ha már a humanoidok fura göncökben járnak hülye frizurákkal.
A fénykardnak például semmi értelme, ha technológiailag képesek lennénk építeni valamit, ami ennyire hatékonyan és szigorúan kontrollált módon adja le a koncentrált energiát, akkor nem kardozni akarnánk vele, ami kábé olyan mintha egy csúcskategóriás mesterlövészpuskát arra használnánk, hogy beverjük vele a mások képét.
Egy rendes galaktikus birodalomban a robotoknak lenne normális beszédszintetizátoruk és nem a füttyögésüket kellen nekünk értelmezni, az artikulált beszédre képtelen vukik nem vezetnének űrhajót egy szál töltényövben, egy csillagrombolónak meg nem a legsebezhetőbb részén lenne a hajóhóhídja. (Ja, és minden szédító magasság fölött átívelő híd elég széles lenne, és lenne korlátja.)
De a racionalitás itt mit sem számít, biztos nagyon szexi a rohamosztagosok tökvédős páncélja, ehhez képest kit érdekel, hogy láthatóan nem véd semmitől, kis sem lehet látni belőle, de leglább megkülönböztetni sem lehet a közvitézeket.

(És bár téynleg a lebegő hangszórótól indultam, a Star Wars-párhuzam meg csak kósza ötlet volt, de most akkor sem bírom ki némi társadalomtörténeti intermezzo nélkül: Nem csoda, hogy kártyavárként omlik össze a Köztársaság, és elég hamar kifingik a Birodalom, hisz abban a messzi-messzi galaxisban nem létezik normális társadalmi emlékezet, legfeljebb valami konfúz legendagyártás, a hetedik részben Han Solonak kell bizonygatnia, hogy voltak jedik meg az egész hóbelevanc, pedig ötvennemsok évvel vagyunk a régi köztársaság bukása után. Mintha ma valaki nem hinné el, hogy ötvenhárom éve volt egy Kennedy nevű amerikai elnök, akit leőttek. Hiszen élnek még számosn, kik nnk idején látták is a tévében.
Ehhez képest ebben a galaktikus társadalomban senki nem tud semmit, bár ez nem csoda, még internet sincs, ócska zizegős hologrammokkal kommunikálnak, csoda hogy egyáltalán működik az egész.)

pinterest.com

Szóval a lebegő hangszóró az a lézerkard, van neki hasznos funkciója de nem ezért létezik, verekedni lehetne egy vascsővel is, csak az nem lenne elég stílusos, ha már beleket ontunk ki, tegyük csúcstechnológiával, a klasszikusok diszkóritmusban is megérdemelnek egy vicces hangszórót, a hangminőség ez esetben úgysem számít.

Értelme annyi mint egy ultrahangos krumplihámozónak, de valaki azt gondolja hogy ez nagyon kúl, mint mondjuk egy Sancho Panza (vagyhogyhívják) Aréna döbrögiék falujában, a „menő de minek“ kategória dobogósa. Én minden esetre egy borsó-falrahányót kérek születésnapomra. Vagy egy szónikus csavarhúzót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.