Ne értem ezeket a karácsonyi díszkivilágításokat, illetve a köztérieket még csak-csak (ott a giccsfaktorral van gondom), de mézeskalcsháznak maszkírozott családi házak, és pláne lakótelepi erkélyek a mellett, hogy eleve rémesek, még felettébb értelmetlenek is, már ha az ember nem a Disney-techniocolor átványtól várja az ünnepi hangulatot. (És hát nem, hisz azt köztudomásúan a vajkaremallás szaloncukor okozza.)
De mivel előző életemben racionális társadalomtudósnak indultam, és abból is funkcionalista szemléletűnek, vannak ötleteim, mit is üzen a rohadt sok égő szerteszét, hisz valamit biztos üzen, mondjuk hogy:
- Nekünk aztán annyi pénzünk van, hogy nyugodtan pazarolhatunk, nem fáj a villanyszámla, avagy így mulat egy magyar úr. (Ha meg elfogy az áram, hozatunk még egy raklappal, közel a villanytelep, kabátot se húzunk odáig.)
- Minden amerikai filmben ilyen van a kertvárosi házakon, nekünk meg álmainkban amerika, mint az közismert. (Amúgy a sok önkéntes ízlésrendőr meg örüljön, hogy nem rakunk ki bazi nagy műanyag rénszarvasokat, bár ha jövőre lesz leárazás a Praktikeren...)
- Az autónk is megérdemli a hanguatvilágítást, teszünk fényfüzért a garázsra is, elvégre a Honda az jappán, biztos honvágya van ilyenkor, a szomszéd tojotájával együtt.
- Annyira hardcore ünneplők vagyunk, hogy innetől aztán nincs alvás karácsonyig, telecsesszük színes villogókkal a hálószoba ablakát, pokolba a mukával, pokolba az iskolával, haverok, buli, kisjézus, hull a pelyhes fehér kokain, mintha nem lett volna holnap.
- Halihó Ufók (ufókok?), itt a leszállópálya, közvetlenül az erkélyen, tessék minket elrabolni és bizarr szexuális kísérleteket végezni rajtunk, vagy legalább hozzanak fruttit, bármi is legyen az. A többi fényre meg ne figyeljenek, a miénk az igazi leszállópály, ezért villog, meg zenéli azt hogy We wish you a kiskarácsony nagykarácsony. (Meg azt hogy Kámon bébi lájt máj fájör, vagyis Gyere csecsemő fényezd a tüzem, ami elég pedofil, de nagyon hangulatos.)
Persze lehet, hogy vannak, akiknek ez a giccsáradat csak simán tetszik, de ők költözzenek inkább diznilendbe, ott mindennap karácsony van, és mindig vattacukor az ebéd, rántott mikiegérrel.
(Amúgy én is bírom a színes égősorokat, de csak a karácsonyfán, én vagyok az intoleránsok álma, mert csak a négy fal között csinálom, és nem mutogatom az utcán.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése