A három napos hétvége
most valahogy egészen három naposnak tűnt, én meg a kényszeres házimunkák
ellenére is viszonylag pihent vagyok, de annyira, hogy egész hihetetlennek
tűnik a holnapi unkanap. Mert nekem
három nap elég ahhoz, hogy elhiggyem, a világ természetes állapota, az
alapbeállítás a hétvége, a munkanap az rendszerhiba, elakadás a mátrixban,
igazából így vasárnap este is csak nevetek a hülye ötleten, miszerint hajnalban
kell kelnem.
És ez az amiért a
vasárnap esete egy különösen ócska része a hétnek, hisz hétfő jön utána, mire
megszoknánk hogy nem kell dolgozni, már kell. A hétköznap estékkel nincs baj,
hisz azok csak hétköznapok (de a vasárnapot miért cseszi el a hétfő, a hülyéje
neki), én igazából már kedd délután látom az alagút végét, azaz még három napot
dolgozom és jön két nap szünet, ami már nem is rossz arány, olyannyira hogy be
kéne vezetni állandóra.
Viszont már csak kilenc
nap karácsonyig, pontosabban kilenc munkanap, vagyis a hónapból hátralévő 27
nap pont kétharmada szabadság, ami egész elképesztően jó mutató, igazából ezért
nem is értem, mi a fenét keresek majd én holnap a munkahelyemen, ha egyszer a
kétharmad ugye.
Persze ennél is lehet
messzebre tekinteni, a következő száz évben ( saccra 36 525 nap) például a
napok egész elhanyagolható részében kell majd csak dolgoznom, különösen mivel a
statisztikai és orvosi valószínűségek szerint ennek a száz évnek a nagyobbik
felét eleve halottként töltöm, amikor is eleve nem kell hajnalba kellni, soha
már.
És ha a horizontot
kitoljuk egy egész évezredre, a munkával töltött idő csak afféle statisztikai
hibának tűnhet, a világ lényege egyértelműen a pihenés és soha többet hétfő!.
Persze ha a hinduknak van igazuk akkor nem nyugodhatunk békében, viszont
dolgozhatunk valami normálisabb újásszületésen, elvégre ha sikerülne istencsászárként
reinkarnálódnunk, nem csak hogy nem zavarna többet a hétfő meg a vasárnap esti
szplín, de be is tilthatnánk az egészet a francba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése