A minap azon gondolkodtunk, milyen filmet is nézzünk, én a polcon nézelődve javasoltam a Hullajó, a Náci zombik, esetleg a Kannibál holokauszt című műalkotásokat, de persze megint valami Jeremy Irons-film lett, aminek a fő előnye persze, hogy legalább nincs benne kolinförsz, akitől már eleve rámjön a sikongató lábrázás.
Pedig álmos téli szombat délután igazán jól jön a horrorfilm, egyfelől igencsak szezonális hangulatú, másfelől meg az embernek nincs kedve utána elhagyni a lakás biztonságát, ami helyes, mert kint sötét van, rohadt hideg és akciós szaloncukrok, márpedig mindhárom ellene hat a jó közérzetnek és semmi vitamint nem tartalmaz.
Plusz a horror azért is jó, mert ha jól csinálják elég vicces, ha van benne kellő önirónia a sok vér és bél után már-már élvezni kezdjük unalmas mindennapjaink, és ha háromnál többször nem nézünk be az ágy alá lefekvés előtt, már megérte.
A horror explicit, megmutat mindent (azaz ha a gyilkos lépteit halljuk a sötét házban az nem horror csak ijesztgetős film), amitől meg félnénk látatlanban az premier plánban legfeljebb csak nagyon gusztustalan, de az már nem érzelmi csak zsigeri, afféle vegetatív reakció, miközben félni már nincs mitől. A szörny előjött a sötét sarokból, ocsmány mint az ördög seggluka, mindenkit válogatott kegyetlenséggel mészárol le, micsoda megkönnyebülés! Azaz lehet itt katarzis, csak nem a végén hanem valahol középen, a mészárlás már csak a levezetés, mindenki kérhet még a ropiból.
psimovie.com
Az persze más tészta, ha valami megtörtént esetről van szó, a fene se nézné szívesen a spanyol inkvizíció kínzásait történeti hitelességgel és nagyfokú aprólékossággal bemutató filmeket, ott lenne a rossz érzés, hogy persze ez csak egy film, de mindezek tényleg megtörténtek valódi emberekkel, és nem tudnánk félreugrani a saját empátiánk elől, elképzelve hogy mi magunk, vagy hozzánk közel állók kerülnénk ilyen rémes helyzetbe. Az meg ugye ngyon nem hiányzik senkinek, az ilyesmit szoktuk letolni a kollektív tudattalanba, és nevezzük e műveletet egyszerűen civilizációnak. (Pont mint a múltkor emlegetett „szent“ királyoknál: róluk is igen gyorsan foszlik le az emelkedettség aurája, ha ténykedésükhöz hozzáképzeljük a felnégyelések, kerékbe törések, kibelezések és karóba húzások sorozatát, hisz épp annyival golndoljuk magunkat előrébb a civilizációs folyamatban, hogy az ilyesmiket már ember lattinak tartsuk.)
Ezzel szemben a náci zombik felhőtlen szórakozást kínálnak, még csak az igazi nácikra sem kell reflektálnunk általuk (sőt, az igazi zombikra sem, ha már itt tartunk), és igazán remek móka, mikor a Hullajó főhőse egy fűnyírót maga elé tartva darálja az élőhalottakat, miközben a kisebb de még mozgó alkatrészeket turmixgéppel teszik harcképtelenné a többiek.
A Bud Spencer-filmekre mondják, a titkuk az, hogy van sok erőszak, de vér és halál nélkül. Nos egy jó horrorban sok az erőszak a vér és a halál, de úgyszinétn tét nélkül, alkonyattól pirkadatig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése