Próbálom kerülgetni a médiákok karácsonyi giccsáradatát, de nehéz, mert az alternatív téma a terrorizmus, már a korrupciós ügyek is a második vonalba szorulnak (persze az illetékesek álmukban még korrumpálnak kicsit), úgyhogy leginkább csak a tíz tökéletes karácsonyi sütemény biozsírral, az öntözzük-e a műfenyőket, a félperces karácsonyi smink korongecsettel vagy a hatvanhat további figura súlytalanság esetére címek jönnek szembe, bár lehet hogy ez utóbbi máshonnan ismerős.
A kép, ami kirajzolódik kissé konfúz: a karácsony egyfelől málnalekvárral töltött mézbonbon, másfelől iszonyú stressz és családirtással fenyegető konfliktusforrás, amit úgy várunk már, miközben úgy várjuk hogy végre túl legyün rajta. Ha űrlény lennék legyinthetnék az egészre és kereshetnék egy űrkocsmát valami messzi galaxisban (mellékszál: A keresztények szerint ez a megvátástörténet bolygó-specifikus, azaz csak nálunk játszódott le, vagy galaktikus méretekben működött mindenféle csápos, állábas etc jézusokkal a helyi életformáknak megfelelően? Mert a második esetben az is kérdés, hogy más bolygókon volt-e már megváltó, vagy majd csak lesz, mert ez esetben azért megnézném a Tau Ceti evangéliumát élőben.)
De nem vagyok űrlény, sőt az ötéves tervemben sincs benne (abban csak az van, hogy öt év múlva is szeretnék életben lenni, hasonlóan elfogadható egészségi állapotban, a többit meg majd meglátjuk, optimista vagyok de fatalista is), úgyhogy rájöttem valamivel a karácsonnyal kapcsolatban (igen, hogy körülvesz), vagyis hogy a médiákokban évről évre egyre furcsább, de a valóságtól exponenciálisn távolódó képet látunk erről az egészről.
Csak néhány példa, a kiragadás kedvéért, meg amúgy is szeretek listázni, ez negyven felett valami speciális kattanás lehet:
- Tök felesleges cikkek tökelege szól arról, hogy milyen a viszony a karácsony meg a munkahely között. Persze semmilyen, kivéve ha az északi-sarkon vagyunk egy kutatóállomáson, ahol kretének tömegei bombáznak hülye ímélekkel, hogy láttuk-e a Szantaklózt, ekkor kinézünk a végtelen jégmezőre de az sem jobb, és a laposüveg után nyúlunk.
A médiákok szerint viszont még mindig mindenki irodában dolgozik: az otthon megunt műfenyő jó lesz még az irodába, állítsunk be karácsonyi képernyőkímélőt, az irodai partikon vigyázzunk, ne keverjük az alkoholt fénymásoló-használattal - és megannyi hasznos tanács a munkavállalóknak. Azaz akinek a munkahelye egy műtő, egy műhely, egy pilótafülke, egy tanterem vagy egy nemzetközi űrállomás az deviáns állat, a homo sapiens ott kezdődik, hogy ellopjuk a tűzőgépet az irodából, és engribördzözünk a mítingen.
- A gyereknek vegyünk játékot vagy kütyüt, bár hogy hol húzódnak a határok a két kategória között az homályos, miként a két kategória is - de számtalan cikkből ölik ránk a jó tanács, hogy mindenkit valami olyasmivel lepjünk meg, amit az illető szeret, amire esetleg vágyik. Miközben nyilvánvaló, hogy rendes ember olyasmit vesz amit maga szeret, hisz ez az igazi önzetlenség, hogy kurva jó lenne itthonra egy birodalmi csillagromboló, de én mégis a nagyinak veszek egyet, hisz elképzelni sem tudom, hogy lézethet valaki, aki nem pont erre vágyik. (vö. lelkes és esetleg mérnök apukák vs. legó villanyvonat)
- A médiákok remek képekkel illusztrálják milyen is a családi karácsony (mert ugye az csak családi lehet, ez a mi hálaadásunk, mikor jó képet kell vágni minden rokonhoz, akikkel egyébként szóba sem állunk): a családi karácsony az olyan hogy a hatalmas und kivilágított fa a sarokban, gyerekek a szőnyegen villanyvasutaznak, a kandallóban ropog a tűz, anyu most jött a fodrásztól, apu még félig business-look, de már kilazította a nyakkendőjét, kutya bldogan bámul a tűzbe és/vagy macsakák az kibontott ajándékok csomagolásával játszanak.
A legkisebb eltérés ettől tökéletesen és véglegesen lerombolja a karácsony egyetlen autentikus hangulatát, akinél ez nem pont így van az egy szerencsétlen vesztes és nyaljon kecskét alulról. Nálam például nincs kandalló, a környéken senkinél nincs kandalló, ez egy kicseszett lakótelep, rövignadrában bámulom a fát, mert fútenek mintha nem lenne holnap, de legalább a szomszédnak van macskája.
Ünnepi szelfi, avagy Mr. Nikon és én
Persze lehet, hogy a villanyvasutat azért előszedem, hátha azzal is beéri a médiákok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése