Reggel felszálltam a
buszra, hogy akkor én most megyek munkába (van ez a rossz szokásom évek óta, de
nem tudok leállni, pedig már szedek rá cévitamint), de első kísérletre
nem jutottam túl messze, illetve a busz nem. Nagy nehezen elvergődött a
következő megállóig és ott kilhelte a lelkét, a sofőr meg mondta, hogy
szálljunk át nyugodtan a másikra, arra ugyan egy hárommal nagyobb szám van
kiírva, amből gyanús, hogy nem arra megy, amerre nekünk kellene, de az volt a
válasz, hogy ez nem gond, mejd szépen elmegyünk a másik vonal végállomásáig, de
onnan visszafele majd az egyetem felé
kanyarodik.
Így aztán remek
tematikus városnézés lehett volna belőle az ipari-vasúti látnivalók kedvelőinek
(lefagyott raktárak, rozsdás tehervagonok,minden ami reggel fél hatkor
felderítheti az ember szívét), egész a
buszgyárig, ami már nem buszgyár, de nem tudom épp mit gyártanak benne, viszont
akármit is, abból biztos keveset, mert csak ketten száltak le a végállomásnál,
ami délelőtti műszaknak elég vékony. De legalább az indusztriál városnézés sem
ment, reggel fél hatkor érthetően tök sötét volt, hogy épp mit lehetne látni,
azt nagyjából csak onnan tudtam, hogy idönként felbrekegett a gépinéni, hogy
kenyérgyár meg videoton meg ilyenek, de látni csak három szemetest, egy
portásfülkét és másfél parkolót láttam össszesen pedig jó lett volna többet,
elvégre ritkán járok arra.
Mert nem tud elég kicsi
lenni egy város ahhoz, hogy én az ötödénél többet ismerjek belőle, akkor sem,
ha eddigi életem nagyobbik részét töltöttem benne. (Pesten meg úgy laktam
hosszabb ideig a Népszínház utca környékén, hogy a Teleki tér már a messzeség
egzotikumát jelentette, a Keletibe meg egy darabig metróval jártam, míg rá nem
jöttem, hog gyalog gyorsabb.)
Lehet hogy pontszerűen
élek, nem területeket lakok be, csak bázispontokat, aztán azok között mozgok,
mint Dr. Who a tardissal, aki valahogy persze mindig egy londoni külvárosban
köt ki. (Mellékszál, de ma valahol megint belefutottam a sorozat rémséges
magyar címébe a Ki vagy, doki?-ba,
ami szörnyű, ennyi erővel lehett volna Doktor Egészségügyi Világszervezet is,
annak legalább van értelme.)
Legközelebb, mondjuk a
téli szünetemben, majd világosban is végigmegyek a 26-os vonalán, sőt megnézem
hol végződik a Nyár utca, ha valahol egyáltalán. Nagy felfedezők utódjának
érzem magam.
Óóóó a nyár utca vége.....
VálaszTörlés