2016. december 16., péntek

Postapokalipszis

Összeomlott a posta a rengeteg csomagtól, ami karácsony előtt tényleg nem meglepő, legalább is itt Észak-Balkánon / Nyugat-Ukrajnában, vagy hol is vagyunk. Nálunk a komplett közlekedési infrastruktúra lebénul, ha esik öt centi hó, az illetékesek (akik igazából nincsenek is, errefelé mindig a másik a hibás) évről évre döbbenten  szembesülnek a felfoghatatlannal, vagyis hogy télen szokott hó esni, ők igazából már szerdára várták az elsivatagososdással kombinált globális felmelegedést, így aztán katasztrófahelyzetet hirdetnek, ha pénteken havazik.

Ehhez hasonlóan a posta vezetői is néznek hülyén, hogy decemberben hirtelen mennyi csomagot akarnak küldeni az emberek, hogy hát ezt talán nem kellene, jön a karácsony, ők a maguk részéről felvették az év végi bónuszt és szeretnének végre nyugodtan vásárolgatni a marrakeshi bazárban, erre meg jönnek a panaszok ímélen (az internetért nem ők a felelősek, az még ne omlott össze), nekik meg ideges lesz tőle a labradorjuk. Ki hitte volna, hogy az emberek manapság egyre több dolgot rendelnek interneten mindenfelől, amit nekik meg ki kellene szállítaniuk, egyáltalán mi az az internet, van-e irányítószáma, és ha már rendelni lehet,  miért nem megy ímélben a kiszállítás is, vagy sztrímen?

A brit posta persze előbbre jár ebben is, ők már évekkel ezelőtt összeomlottak, talán tavalyelőtt rendeltük egy londoni könyvesboltból valamit, amit végül két hónappal később személyesen kellett átvenni, a boltos meg mondta, hogy ettől még megkaphatjuk postán is, ekkora késés nem idegen a Rojál Méltől, egyszer még odaérhet hozzánk, ez esetben a felesleges példányt hozzuk vissza, ha pár hónap múlva megint arra járunk. A postán elveszett kötet azóta sem jött meg, de még csak kicsit több mint két évet késik, sosem lehet tudni.

Petra mondta, hogy a karácsonyi ajándékom egy része lehet hogy szülinapi lesz, az a plusz egy hónap jól jöhet a postának, na én például ezért nem rendeltem semmit, majd inkább szolidan lefagy az orrom, ahogy ajándékok utánn mászkálok a városban. Vagy egyszerűen mindenki kap majd két kiló olasz vajas kekszet, amit itt szoktam venni a sarki boltban, és ráadásul épp akciós, igény esetén van hozzá karácsonyos kekszesdobozom is. (A fém kekszesdoboz nagy hátránya, hogy az embernek nincs szíve kidobni, viszont üresen meg tényleg csak a helyet foglalja, így aztán időnként meg kell töltenem őket keksszel, ha már nem követem néhai nagyapám példáját, aki az ilyenekben mindig el tudott helyezni egy-másfél kiló rozsdás szöget vagy rejtélyes eredetű kulcsokból hasonló mennyiséget.)

És a vajas kekszhez tényleg nem kell posta, azaz nem kell megjárnia Budaörsöt, míg a sarki boltból a lakásomig eljut, miközben tetszőleges postai csomagokkal ez történik, ha már mifelénk mindent hülyén központosítanak, pedig a postának is úgy kellene szerveződnie mint a mafiának, hálózatosan és területi alapon, ahogy amúgy régebben is, hatékonyabb lenne és szívesebben fizetnénk a védelmi pénzt sárga csekken.
Most viszont a posta inkább, sebesült dinoszauruszra hasonlít, vagy szőrsapkára, ahogy ül az ágon, a szép hosszú ágon... fel-le, mivel egy szellő hintáztatja az ágat. És igen Picur, megvárhatjuk a csomagunkat, mást választásunk amúgy sincs.

gyerektv.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése