Rizsart

Tegnap óta nem térek napirendre a hír felett, hogy Nigériában két és fél tonna hamis rizst foglaltak le, ami műanyagból van és feltehetően kínai.

És ezt az egészet tényleg nem értem. A leírások szerint a valódira megtévesztésig hasonlító rizst azért próbálták piacra dobni épp ott, mert igen felment az ára, viszont kérdés, hogy műnyagból megcsinálni vajon olcsóbb-e, mint valódit szállítani. Mert ugye ki kell kísérletezni a megfelelő összetételt,a technológiát hogy rizsszem formájúra csinálják, és gondolom az alapanyag sem olcsó, tehát:

- vagy olyan drága a rizs Nigériában, hogy még így is haszonnal lehet eladni (és hát muszáj is, mert az igazit már mind eladták Nigériában);

- vagy olcsóbb mint az igazi rizs, mert szmogból és parlagfűből készül, és amúgy is vélelenül találta fel valaki, mint én a keménytojást, amit hiába főztem egy óráig, csak nem akart meglágyulni.

És hát a műrizs sem akart rendesen megfőni, a hírek szerint a felhasználók túlságosan ragacsosnak találták (van amikor ez direkt jó, de szusit nem ennék most Nigériában, már ha van egyáltalán), persze tőle már az is szép telsesítmény volt, hogy nem olvadt el rögtön a főzés hatására, ez hőre keményedő kategóriában is ér legalább egy elődöntőt.

Kulturálisan viszont óriási csalódás, az ember azt gondolná, hogy legalább a kínaiak tudnak rendes rizst csinálni, és ha már hamisítanak majdnem mindent, talán a rizst mégse.

Vagy mégis, de ez esetben nem élelmiszeripari csalás lehet a dolog, hanem műalkotás. E gyszer láttuk a Tate Modernben Ai Weiwei kínai kortársművészeti világsztár installációját, ami több mint százmillió egyenként kézzel festett kerámia napraforgómagból állt, amit a központ csarnok padlóján terítettek szét, és a nagyérdemű azon mászkálhatott. Eg darabig, mert egyfelőnl vitték a műmagokat emlékbe, meg nem szándékosan a cipőtalpukon is minenfelé, úgyhogy mire mi jártunk arra, már csak bámulni lehetett, de így is sokkoló volt.

dezeen.com

Lehet hogy a műanyag rizst is valami közösségi projekt keretében faragták egyenként kézzel dél-kínai munkások, szigorúan fair-trade alapon, és az egész egy nagy posztmodern (vagy poszt-posztmodern, esetleg poszt meta-posztmodern és bármeddig tudnám folytatni) gesztus. Mert például indiában a komplett Yamuna folyót elterelték hogy rizsföldeket öntözzenek vele, a helyiek szent folyójának medrét pedig szennyvízcsatornaként hasznosítják (ami egy szent folyónál legalább is szokatlan), és ez a nigériai eset csak egy hindu gerillaművész akcionalista alkotása, egy fájdalmas segélykiáltás két és fél tonna műanyagba álmodva, pontosabban sikoltva, ami már önmagában is katartikus, bár ehetetlen.

Azért ma a biztonság kedvéért főzés előtt ellenőriztem az olasz spagettit (ha a kínaiak a rizst ugye...), de nem olvadt el a lángban és nem vezette az áramot, bár a paradicsomszósz már igen, de gondoltam együtt azért még nem veszélyesek.