Iszonyú bizonyosság

A csokimikulás ugyan csoki, de távolról sem mikulás. Régen még volt eleje és hátulja, arca meg puttonya nem csak a külső csomagoláson, hanem azt lehántva is, meg volt domborművelve a komplett kokalóla-reklámfigura (aki nem Jó Lópuki a lappföldről, mert nincs rajta annyi háziszőttes), de ez már a múlt.

A mai jeles nap alkalmából lehámoztam egy mikulásnak látszó édességet (mert 42 évesen még kapok csomagot anyámtól, mondván hogy hozzá képest mindig gyerek maradok, mondjuk ugyanilyen alapon kap a 35 éves öcsém is, dehát ő még kis taknyos ugye...), és a csomagolás alatt em is mikulás volt, hanem egy kézreálló műbráner, egy csoki műbroki. Avagy jól formált, nagyívűen  bordázott forgástest, nélkülöz minden antropomorfizálást, önmagában a legkevésbé sem élethű, csaak kínosak a vele kapcsolatos asszociációk.

Mindazonáltal üzemszerűen csak evésre jó, tekintettel arra, hogy elég vékony, és hamar olvad, keményre fagyasztva meg nyilván kényelmetlen lenne meg törékeny. Plusz van kisebb méretben is, de azt én már le nem írom, hogy arról mi jutott eszembe... (Hogy finom lehet, nyilván az, ha már a nagyobbik finom volt és ugyanaz a márka.)

A megfejtés persze az lehet, hogy a csokigyár is éssszerűsít, nincs többféle öntőforma, a csoki műbroki tavasszal húsvéti nyúlnak csomagolható, bár hogy a hóember mivé lényegül át a többi ünnepre az nehezebb eset, talán  csoki kézigránát lesz október huszonharmadikára, ha már Petőfinek vagy Szent Jobbnak nehezen lenne eladható előtte.

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=kaszas32&pid=123627

(Ez nem az említett mikulás, azt megettem, és nem is pont ilyen volt, de ha lehet, ez itt egy kicsit bizarrabb.)