Az elmúlt héten komoly sikerélményekben volt részem mikor többször is úgy éreztem, hogy már majdnem rend van a lakásban, sőt realtív tiszztaság is, és néhány utolsó simítással már közel alkalmas lesz akár az emberi életre. Ebben szerepe lehett annak is, hogy ócska egy idő volt, sötét és ködös, meg olyan hideg, hogy ahhoz képest a medve oroszlánszagú barlangja is barátságos fészeknek tűnhetett, így aztán elégedett voltam a casaval, nem érzékeltem a növekvő lakhatási entrópiát. Kisebb szépséghibáktól elltekintve már majdnem mint a tévében, már ha a tévében épp a lerohadó lakótelepekról megy valami doku.
De ha a kisüt a nap és besüt, rögtön látszik az összes, ablaktisztításkor elsumákolt részlet, miközben több kilónyi por szálldos a levegőben, és kiderül hogy az is kosz, amit napok óta a szőnyeg mintájának nézek.
Kérem szépen tél van, lehetne megint egy kicsit szomorkásabb, némileg szürkébb idő, amikor egyfelől indokolt lenne itthon maradni, másfelől meg nem frusztrál tovább a dolgok elkoszolódásának és/vagy szétesésének látványa, a sötétbe dugnám a fejem, ha nem látom a port nem fáj (ha látom akkkor se, viszont idegesít).
Ugyanis rá kellet jönnöm, hogy a takarítás nem azért van, hogy tisztaság legyen meg rend, hanem hogy ne omoljon a fejünkre tárgyi környezetünk, valamint ne haljunk meg egzotikus betegségekben két héten belül, miuátn ránk támadt a hűtőben felejtett lencsefőzelék, ami nemcsak hogy él egy ideje, de biológiai hadviselésre készül ellenem.
És mikor nagy nehezen letakarítom a hűtőt, kézmosás közben tűnik fel, hogy fel kéne mosni a fürdőszobát, mikor megyek a felmosóért paranormális koszfoltokat észelek a falon, letörlöm őket de észreveszem hogy megérett a kidobásra a szivacs, ám tele a szemetes (a ház előtt is), ami annyiban nem baj, hogy kifogyott a szemetszsák, elmegyek venni, aztán állok a lakás közepén és gőzöm nincs, hogy mi a fenét is kartam eredetileg, hol indult a lavina. De legalább elfelejtettem kenyeret venni, ha már a sarki boltban voltam. Mondjuk elég sok a morzsa a konyhában mindenfelé, de rendet kellen rakni a szekrényben, ahova benyúlok a porszívóért...
És ennek sosincs vége, a legjobb lenne talán felköltözni egy fára, ott nem koszolódik a tapéta, nem ujjnyomos az ablak, nem vízköves a mosogató, és nincsenek rohadt reklámok, ahol kretén háziasszonyok vigyorogva takarítanak kurva drága szerekkel egy agyműtő-tisztaságú vizesblokkot, azok üdvözült tekintetével, akiknek tényleg csak egy kis felületi vízkő rontotta el eddig a nirvánáját. És bár tudom, hogy a reklámok mind hazudnak, és feltehetően a Buckingham-palotában is van valahol egy csöpögő csap, egy büdi vécékefe vagy egy ottfelejtett pókháló, de nekem akaratlanul is a reklámvalóság lett a referencia.
És mivel a reklám örök és megváltozhatatlan, legyen inkább szürkület, akkor nem baszkurálna a lekiismeret a lecsöpögtetett tűzhely miatt, amit letöröltem, de biztos nem elég alaposan, hisz alantas és bűnös lelkek vagyunk mind, a pokolban fogják hipózni halhatatlan lelkünket az alvilági démonok, akik marketingesnek tanultak eredetileg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése