Láttam nemrég egy ábrát, talán a Bors őrmester borítója volt átrajzolva, azoknak a híressségeknek a képével, akik idén haltak meg. Most már látható, hogy aki csinálta az elkapkodta kissé, hisz nincs vége az évnek amíg vége nincs, addig pedig még többeknek vége lehet, most épp George Michael-ről fordult át Carrie Fisherre a morbid mortalitás-számláló, de ki tudja hol áll meg.
Egy évvel ezelőtt a hetven körüliek kezdtek elhullani a hírnévvel és az egyéb tudatmódosítókkal vívott küzdelmeik zárásaként, de a mostani híres halottak már (majdnem) egy generációval fiatalabbak, úgy tűnik a világ e tekintetben is gyorsul. (Bár Iggy Pop még mindig velünk van, hatvankilenc évesen alig néz ki négyezernek, ő annyira komolyan vette a politoxikomániát mint életformát és küldetést, hogy még időben mumifikálta magát, akárcsak Keith Richards a Rolling Stones-ból, aki hetven felett is jól van, amíg kétévente kaphat új májat.)
Amikor a rockzene még lázadás volt az „élj gyorsan, halj meg fiatalon“ szlogen jegyében égették két végén és középen a gyertyát a híresek és még nem gazdagok (máig húzódó jelentős hagyomány a 27-esek klubja, hisz Jimmy Hendrix, Jim Morrison, Janos Joplin is ennyi idősen halt meg, miként egy másik korszakban Kurt Cobain vagy nemrég Amy Winehouse), igazából az kellene hogy legyen a furcsa - Magyarországon is - mikor hetvenéves nagyapák nyűvik a húrokat a színpadon. Valahogy a többség számára elég sokáig az tűnt természetesnek, ahogy James Dean felcsavarta a sportocsiját egy fára, vagy Sid Vicious túltolta heroint, jóval a mágikus 27-es előtt, hát istenem, ilyenek ezek a bohém fiúk, legalább nem fogják a legendájukat aprópénzre váltani mint Zsír-Elvis Las Vegasban.
De ennek vége, a hetvenes nagypapák még piacképesek, leginkább a velük öregedő, ritkuló ám egyre pénzesebb rajongótáboruk okán, sőt az igazán nagyok (mondjuk Bowie) nem hogy nem rombolták le saját legendájukat, de egyenesen galaktikussá növesztették, így aztán lassan - és itt van a kutya lényege eltemetve - kezdtünk hinni a halhatatlanságukban.
Na ehhez képest meglepő und döbbenetes egy-egy sztár halálhíre, pedig az általuk fogyasztott szerekhez képest sokszor az is csoda hogy idáig kitartottak. Most van soron az a generáció, amely anno gyorsan élt de nem halt meg fiatalon, ám bármeddig azért ők sem tolhatják a biciklit, úgyhogy a fiatalkori bűnbeesések és azok későbbi folytatásai függvényében lassan lelépnek.
Vagyis nem 2016 volt minden eddigit alulmúlóan ócska év, egyszerűen csak a rock and roll életforma túlélőinek jár le lassan a B-oldal is. (Akik még tudják, mi a "B-oldal".)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése