2016. december 10., szombat

Avatás hava

Egy fideszes államtikár átadott két vérnyomásmérőt, amiket másvalaki vett, már nem emlékszem, hogy ő avatott-e a közelmúltban tornaöltözőt is, vagy az már miniszteri feladat, mindenesetre én még karácsony előtt kicserélem a nappali szőnyegeit (használt, de jó állapotú darabokra, amikben nincs kiporszívózhatatlan kutyaszőr), és úgy érzem, ideje elkezdeni az ünnepélyes avatás szervezését.

Valójában túlzásnak éreznék egy államtitkárt, miközben egy minisztériumi főosztályvezető meg igen csak rangon aluli lenne, talán egy helyettes államtitkár a Nemzetgazdasági Minisztériumból lenne az optimális szőnyegavató, kiegészítve esetleg a polgármesterrel.
Az avató beszéd legyen egyszerű de szívhez szóló, a padlóborítások kialakulásának és főbb típusainak rövid történeti áttekintése után kitérhetne a nemzeti szőnyegkultúrát érő jelenkori kihívásokra, mint például a kínai gépi perzsa térhódítására, a keleti nonfiguratív ornamentikák rejtett dzsihádista üzeneteire vagy a kitisztíthatatlan Dr.Pepper-foltok által megjelenített látens gazdasági gyarmatosítás progrmjára. (Környezetvédelmi szempontokra nem kell kitérni, elvégre az senkit sem érdekel, hogy hány liter ártatlan kőalajat kellet elpusztítatni a szőnyegeimhez szükséges műszál előállításához, ha nem cuki fókák bőrén mászkálunk sáros cipővel, mindenki tojik természeti erőforrásainkra.)

Az avató beszéd után lenne egy kis állófogadás, ha addig nem érkezik kormányzati támogatás kefír-alapú svédasztalra gondolok, mert a sarki szupermarkecban most háromféle kefír is akciós, de az biztos hogy kell műsor is, mondjuk egy villalakó mulatós pornósztár szavalhatna szőnyeges verseket Lord Bájrontól, akinek elég előkelően hangzik a neve, elvégre a bájronság az már tényleg valami.

És a karácsonyi szünetben kirakok majd egy 1500 darabos puzzle-t, ha már célegyenesbe fordult a dolog, azaz már csak a három eltűnt darabért tolom arréb az ágyat, illetve fordítom ki a porzsákot, feltétlenül jelzek a miniszterelnökségnek. Hisz az elkészült „Vegyes madarak a parkban csak úgy“ című kompozíció úgy esztétikailag mind nemzetpolitikailag korszakos hatásúnak igérkezik, ezért avatását igyekszem majd a Miniszterelnökünk heti színeváltozása-emléknap közelébe tenni, ezzel is emelve az ünnep fémyét, hisz ezerötszáz darab azért tényleg kurva sok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése