És jó hogy működik, mert nem szertnék újat venni, egyfelől ugye a pénz, másfelől meg már a mostaninál sem értem, minek egy kenyérpirítóra gomb, sőt gombok, eddig minden modellnél elég volt egy tekerős potméter, hogy kicsit melegítse csak át a kenyeret vagy dolgozza át ipari szénné (tapasztalatok szerint a legtöbb pirító a végletek embere, izé gépe, nem alkuszik, nem ismer középutat, nem ejt túszokat).
Ha viszont újat vennék, az valószínűleg már érintőképernyős lenne, wi-fi kapcsolataon át rendelne vajat ha kifogy, USB-ről is működne és csak egyesével csomagolt, egyedi vastagságú és méretű spéci kenyérszeletekkel lehetne használni, amik kurva drágák lennének. Lehetne persze Kínából rendelni utángyártott kenyeret, de arra nem vállalna a gyártó garanciát, és hosszú távon korrodálná a fűtőszálakat a hamis kenyérből kipárolgó E-százvalahány. És nem a hagyományos módon pirítaná a kenyeret, hanem beszkennelné, újrakódolná, és a píritott verziót 3D-nyomtatóval állítaná elő.
Aztán kiderülne, hogy a legújabb modell nem csak digitális, de rákot is okoz, igaz azt még analóg módon, és akkora lesz tőleaz ember ökológiai lábnyoma mint King Kongé, pedig ő turistacsoportokat reggelizik.
Úghogy ha a mostani kenyérpirító mégis bedöglik veszek inkább egy botot, és arra tűzve tartom a szeleteket a tűz fölé, mint eg igazi szamuráj, vagy jakuza vagy hogy hívják ezeket a kemény, férfias módon pirító fickókat, akik aztán vaj nélkül, de gésákkal eszik.
Botot persze az IKEÁban veszek, állítólag pont akciósak a szabadtartásban termesztett, natúr nyírfabotok (a fákat elaltatták kivágás előtt), bluetooth-csatakozással és koromgátló bevonattal.
Vagy mégis pirítót veszek, de akkor ilyet:
oddee.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése