A csepeli gimiben végül leszedték a felcsúti döbrögi idézeteit idéző táblákat, pedig még a tornaterembe is jutott egy, a bordásfal fölé. (Amire a pártvezér és kancellár már eleve fel sem tudna mászni.) Pedig mély bölcsességről árulkodó szentenciák voltak ezek, amikre egyenesen úgy hivatkoztak, hogy a "a Hét Törvény". Miközben persze javarészt szaporodásra meg nacionálpopulista hepciáskodásra felszólító, tömör közhelyek ezek, esszenciális semmitmondások, még csak hétparancsolatnak sem hívhatók. Afféle kocsmai bölcsességek, amiket pár feles után Géza bá' is felböfög a Fekvehányás utcai kisbolt előtt fogyasztva.
Ám ha az embert elkapja a műfaj hangulata, egy bögre tea után is tud hasonlókat, mint én most, mert gondoltam, hogy ilyen Hét Törvényem nekem is lehet. (Ez amúgy hárommal vagy néggyel több, mint Asimovnál a robotika törvényei, attól függően, hogy az utolsó Alapítvány-könyvben ismertetett nulladikat beleszámoljuk-e?) A mennyiség persze nem csap át minőségbe, sőt:
1. A hazaszeretet Birminghamből jobban működik, mint Kőbányáról!
2. Csak az a miénk, amit Kajmán-szigeteki bankszámlán helyeztünk biztonságba!
3. Porból lettünk, komposzt leszünk!
4. A győzelem addig tart, amíg elhisszük magunknak!
5. Az erő egy szak, mi ebből diplomáztunk!
6. A nemzet egy kicsit akarat, de főleg tévképzet!
7. Alkoholista az, aki annyit iszik mint mi, csak nem szeretjük!
Majd kiszögezem őket valahová, mondjuk a wittenbergi vártemplom kapujára, Luther 1517-es 95 pontja mellé. Mondjuk Luthert amúgy sem tudnám megelőzni, ennyi pontot nem bírnék kiizadni magamból, de együtt lehet már 102. (Ugye hogy dübörgünk együtt? - kérdi az egér az elefánttól) És akkor nem kell foglalkoznom külön a purgatóriumba rekedt lelkekkel, vagy a búcsúcédulákkal sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése