Megnyílt az ország első Lamborghini márkakereskedése, hiánypótló jelleggel, hisz dolgos népünknek, a keményen drogozó kisembereknek szinte semmi sem más hiányzik az igazi jóléti társadalomhoz. Úgy kellett ez már nekünk, mint egy falat Porsche, pontosabban mint legalább három falat, az árarányra tekintettel.
Hisz tűrhetetlen egy helyzet volt, hogy az ember bármikor elmehet venni egy fél rúd parizert, ibolyaillatú öblítőt, sőt akár skandináv könyvespolcot is, ha nyert a lottón némi túlóra-prémiumot. De Gamborhlinit vagy mit, azt eddig egyáltalán nem tudott venni, azér' el kellett mennie nyugatra, mondjuk Bécsig vagy mittomén, de ott meg migránsok randalírozzák szét az utcákat, gyújtogatnak, erőszakolnak, egy háborús övezet az egész na, láttam a tévében. Netről rendelni Lavórbilit meg necces (azért net, ugyebár), elég drága ugyanis, sok-sok fél rúd parizerbe kerül. Pontosabban az árába, de nem is ez a legnagyobb baj, a pénz a legkevesebb ugye (és tényleg), de mi van ha nem jó a méret? Vagy megromlik, mire ideér, színhibás, felszaladt rajta a szem, vagy fenyős illatosítót tettek bele a buzi olaszok, pedig levendulással rendeltük. Küldhetjük vissza a picsába.
Illetve küldhettük volna eddig, de most már van itthon is márkabolt, úgyhogy nagyot lépett előre a hazai kereskedelem. Egy jó gyémántbolt-hálózatot azért még hiányolok, plusz a múltkor azt mondták a mekiben, nem tudják aranyfüsttel adni a mokaccsínót, bármi is legyen az.
Menő egy Lamborghini, nemdebár?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése