A tegnapi nap híre számomra egyértelműen az volt nekem (részemre), hogyaszongya: "Csak egy futó állt rajthoz a 100 méter döntőjében, miután híre ment, hogy doppingellenőrök érkeztek a versenyre".
A vonatkozó eset Indiában történt, ahol Delhi állam atlétikai bajnokságára beállítottak az ellenőrök, erre a versenyzők fele gyorsan visszalépett, hogy bocsi, de pont az előbb fúde lesérült. Pedig a reggeli edzésen még minden szép volt és virágos rét (legelésző tehenekkel, ha már India), de az a kurva bemelegítés, na az katasztrofálisra sikerült.
Innentől nem tudom ki nyerte például a százméteres síkfutás döntőjét abból az egy indulóból, de ha én ott néző lettem volna, tuti hogy gyorsan benevezek. Száz métert viszonylag gyorsan lesétálok (na futni azért nem, az ember életében legyenek határok) egy ezüstéremért, mert mint tudjuk az is szépen csillog. Sőt (egy régi, hidegháborús időkből származó viccet felidézve) utólag lenyilatkozhattam volna a helyi sajtónak, hogy Randzsiv Patel szégyen szemre utolsó előtti lett, bezzeg én az előkelő második helyet szereztem meg.
De a fentebb linkelt cikkben a legviccesebb, hogy a junior női akadályfutás egyik aspiránsa nem állt meg a célvonalnál, hanem futott tovább, mire egy ellenőr üldözőbe vette, sőt el is kapta. Amiből adódik néhány érdekes következtetés:
Egyfelől, hogy a csaj annyira süsü volt, tájékozatlan, vagy naiv, hogy bár nyilván doppingolt, elindult a versenyen, és csak az intenzív akadályfutás közben merült föl benne, hogy fú basszus, az ellenőrök! Másfelől pedig teljesen felesleges volt doppingolnia, ha még így is utolérték.
Amúgy azt még értem, hogy azt atléták doppingolnak, de olvastam már olyat is, hogy egy golfversenyen volt doppingellenőrzés. Ott mégis minek, és hogyan? Vagy a sakkozók is szoktak? (Ez utóbbira egy ötletem van, kissé obszcén, de logikus: maszturbálnak egy orbitálisat a mérkőzés előtt, hogy ne a szexen járjon az eszük, és tudjanak arra koncentrálni, hogy bástya E3.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése