2023. szeptember 27., szerda

Már nem olyan régen, egy még messzibb galaxisban

Már láttam egy ideje néha, hogy megjelent ez az Ahsoka című igen nagyon Star Wars sorozat, de gondoltam engem annyira érdekel, mint a negyedikről Ordenáré Dzsenifer nemi élete, vagyis felületesen sem. A Szárvórz gyerekkorom nagy mitológiája volt, gondolom jobb híján, hisz szürke nyolcvanas években nekem még az úttörők piros nyakkendője jutott, úgyhogy mitológiát legfeljebb a nyugatról beszivárgó popkultúrában találhattunk, ez meg arra pont megfelelt. (Oké, könyvben megvolt már a Gyűrű Kúra, de abba több kísérlet után is belealudtam a huszadik oldal előtt, főleg vacsora után, szóval felejtős lett, a filmek se érdekeltek, picit sem. Meg úgy általában a fantasy, miközben jobban belegondolva a Csillagok Sztárvórza is az, csak csillagrombolókkal meg lézerfénykardokkal.)

De tegnap délután nagyjából délután, belenéztem a sorozat első részébe, gondoltam csak nem kapok tőle fertőző bokasüllyedést, és nem is volt elviselhetetlen. Sőt, hirtelen felindulásból (valamint mert nem volt ihletem folytatni az aktuális cikkemet), még a másodikba is beleszálltam, nem tudván, hogy végül este tízig ledarálom az eddigi hat részt egy ültő helyemben. Persze néhányszor álltó helyemben kimentem a konyhába vagy vécére is, mert fontos a kulturális nosztalgia, de a Sztárvórz világának figuráival ellentétben, a földlakóknak van gyomruk és húgyhólyagjuk is. (Tényleg, látta valaki, hogy mondjuk milyen a vécé a Millenium Falconon? Vagy a hajókonyha?)

starwars.fandom.com

És hát az van, hogy ésháttal igenis kezdünk mondatot, szóval a a cucc eddig szórakoztató, látványos mint egy tömegkarambol, a története egy szálon egy irányba tart, mint Marx szerint a történelem, és csak pont annyira nyálas, hogy ne hányjam el magam tőle. Ámde:

Az vicces, hogy miközben a klasszik Sztárvórz világában mindenki nagyon férfias férfi (kivéve Leiát, aki nagyon férfias nő), itt már a főszereplők java macsó csaj, a pasik csak oldalkocsi szerepben tündökölhetnek. Új idők új dalai ugyebár. A címszereplő nő, a segítője nő, a fő szövetségese nő, a támogatója nő, de még a főgonosz (aki úgy néz ki egyébként, mint egy tizenévvel idősebb Kovács Patrícia, és tényleg annyival idősebb) is néni. Persze nem mindegyik száz százalék ember, Ahsoka például 115%-ban, mert van ugye egy 100%-os csaj (Rosario Dawson), meg a gondolom extra kiegészíthetőként rendelhető csápok (vagy mik) a fején, na ez a plusz tizenöt ázalék. Meg a szövetségese, a valamilyen tábornok is ugyanebben a cipőben csápol, csak ő nem anyagában mintás, hanem egyszínű zöld, de még így is  ügyeltek arra, hogy nagy legyen a dögösség-vagányság faktora. (Őt amúgy Mary Elizabeth Winstead játsza alakítani, ami vicces, mert Ewan McGregor felesége, aki ugye ugyanebben az univerzumban Obi-Wan Kenobi, szóval náluk a Sztárvórz afféle családi vállalkozás lett.)

imago-images.de

Az egész egy kellemes matiné, viszont tényleg olyan, hogyha ugyanez Középföldén, estleg Alsó-Középfölde Felsőn játszódna, szőrős-büdös, kardozó lovasokkal meg sárkányokkal, akkor bottal sem piszkálnám meg. Mondjuk a hatodik rész így is kiábrándító volt a boszorkányokkal meg a a hobbit-jellegű, nomád álcateknősökkel, de legalább volt benne a száműzetésben kissé lehasznált, ütött-kopott csillagromboló, rémesen koszlott rohamosztagosokkal. Ami szép szimbóleuma annak, hogy gyerekkoromban ha ilyeneket láttam mozgóképen, azok csillógóan élére vasalt tip-topok voltak, miközben én meg csillogó szemű tízéves, ellenben most...
De hát így múlik el a sic transit gloria mundi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése