Már láttam egy ideje néha, hogy megjelent ez az Ahsoka című igen nagyon Star Wars sorozat, de gondoltam engem annyira érdekel, mint a negyedikről Ordenáré Dzsenifer nemi élete, vagyis felületesen sem. A Szárvórz gyerekkorom nagy mitológiája volt, gondolom jobb híján, hisz szürke nyolcvanas években nekem még az úttörők piros nyakkendője jutott, úgyhogy mitológiát legfeljebb a nyugatról beszivárgó popkultúrában találhattunk, ez meg arra pont megfelelt. (Oké, könyvben megvolt már a Gyűrű Kúra, de abba több kísérlet után is belealudtam a huszadik oldal előtt, főleg vacsora után, szóval felejtős lett, a filmek se érdekeltek, picit sem. Meg úgy általában a fantasy, miközben jobban belegondolva a Csillagok Sztárvórza is az, csak csillagrombolókkal meg lézerfénykardokkal.)
De tegnap délután nagyjából délután, belenéztem a sorozat első részébe, gondoltam csak nem kapok tőle fertőző bokasüllyedést, és nem is volt elviselhetetlen. Sőt, hirtelen felindulásból (valamint mert nem volt ihletem folytatni az aktuális cikkemet), még a másodikba is beleszálltam, nem tudván, hogy végül este tízig ledarálom az eddigi hat részt egy ültő helyemben. Persze néhányszor álltó helyemben kimentem a konyhába vagy vécére is, mert fontos a kulturális nosztalgia, de a Sztárvórz világának figuráival ellentétben, a földlakóknak van gyomruk és húgyhólyagjuk is. (Tényleg, látta valaki, hogy mondjuk milyen a vécé a Millenium Falconon? Vagy a hajókonyha?)
És hát az van, hogy ésháttal igenis kezdünk mondatot, szóval a a cucc eddig szórakoztató, látványos mint egy tömegkarambol, a története egy szálon egy irányba tart, mint Marx szerint a történelem, és csak pont annyira nyálas, hogy ne hányjam el magam tőle. Ámde:
Az vicces, hogy miközben a klasszik Sztárvórz világában mindenki nagyon férfias férfi (kivéve Leiát, aki nagyon férfias nő), itt már a főszereplők java macsó csaj, a pasik csak oldalkocsi szerepben tündökölhetnek. Új idők új dalai ugyebár. A címszereplő nő, a segítője nő, a fő szövetségese nő, a támogatója nő, de még a főgonosz (aki úgy néz ki egyébként, mint egy tizenévvel idősebb Kovács Patrícia, és tényleg annyival idősebb) is néni. Persze nem mindegyik száz százalék ember, Ahsoka például 115%-ban, mert van ugye egy 100%-os csaj (Rosario Dawson), meg a gondolom extra kiegészíthetőként rendelhető csápok (vagy mik) a fején, na ez a plusz tizenöt ázalék. Meg a szövetségese, a valamilyen tábornok is ugyanebben a cipőben csápol, csak ő nem anyagában mintás, hanem egyszínű zöld, de még így is ügyeltek arra, hogy nagy legyen a dögösség-vagányság faktora. (Őt amúgy Mary Elizabeth Winstead játsza alakítani, ami vicces, mert Ewan McGregor felesége, aki ugye ugyanebben az univerzumban Obi-Wan Kenobi, szóval náluk a Sztárvórz afféle családi vállalkozás lett.)
Az egész egy kellemes matiné, viszont tényleg olyan, hogyha ugyanez Középföldén, estleg Alsó-Középfölde Felsőn játszódna, szőrős-büdös, kardozó lovasokkal meg sárkányokkal, akkor bottal sem piszkálnám meg. Mondjuk a hatodik rész így is kiábrándító volt a boszorkányokkal meg a a hobbit-jellegű, nomád álcateknősökkel, de legalább volt benne a száműzetésben kissé lehasznált, ütött-kopott csillagromboló, rémesen koszlott rohamosztagosokkal. Ami szép szimbóleuma annak, hogy gyerekkoromban ha ilyeneket láttam mozgóképen, azok csillógóan élére vasalt tip-topok voltak, miközben én meg csillogó szemű tízéves, ellenben most...
De hát így múlik el a sic transit gloria mundi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése