A hét hülyéje mindenképp az az
angol srác lehet, aki leugrott egy sörre a sarki kocsmába, aztán jól berúgott,
később azt álmodta, hogy repülőn ül, s a végén Barcelonában ébredt. (Amúgy nem
ez az első ilyen eset a bulvársajtó „15
perc hírnév” rovatában, de valahogy mindig britek szálnak fel hirtelen
felindulásból egy gépre, és az valahogy mindig egy Ryanair-járat. Ja, és mindig
részegen, bár ez gondolom érthető.) Biztos valami tudatalatti elvágyódása volt, ezt kúrálta piával, és ez lett belőle.
Bennem is van néha vágy reggel,
munkába menet, hogy ne szálljak le a buszról, hanem menjek tovább, de ennek nem
lenne sok értelme, a járatnak egy megállója van még, aztán végállomás. Ami az
egyetemi campus, de oda meg minek menjek, évekig dolgoztam ott is, az is
munkahely. Olyan busz még nincs a helyi közlekedésben, ami Barcelonáig vinne,
ahová még lenne is kedvem menni, bár mikor voltam ott (pontosabban arra
tartottam épp) volt egy kis technika a probléma a repülővel. Már a levegőben
természetesen, úgyhogy visszafordultunk, és másfél órás sétarepülés után
landoltunk ferihegyen. De ettől Barcelona jó
hely, egy másfél napos konferencia ürügyén voltam ott négy napot, így
jött ki a fapados menetrend, viszont ha már véletlenül kellene elkeverednem
valahová, akkor legyen mondjuk Írország, de lehetőleg Észak- mert ott tudnám
ellőni a fél kiló aprómat, ami font meg penny, de olyan sok, hogy kijönne egy
sör meg egy szendvics is, azzal meg én órákig kibírom. Aztán beállnék utcai
énekesnek, azaz szerényebb összegű támogatásért cserébe abbahagynám az
éneklést. Öt teljes percre.
Amúgy a legdurvább elkeveredésem
az volt, mikor egyszer Nagykanizsán ébredtem Kaposvár helyett, mert elaludtam a
késő esti dombóvári személyen, ami, mint kiderült, pont odáig ment. De este tizenegy helyett reggel fél
hatra már otthon is voltam, csak egy kicsit gyűröttebben és büdösebben az
átlagosnál, avagy az elvárhatónál. (Hogy az embernek van-e elvárható büdössége
egyáltalán, azt persze nem tudom, erről
egy rendőrkutya tudna nyilatkozni. Vagy egy vak komondor, aki mondjuk nem ismeri
meg a nem rendeltetésszerűen büdös gazdit.)
Meg egyszer, egyetemista koromban
elaludtam a 74-es trolin (és akkor pont nem voltam részeg, csak éjszakai műszak
volt a nyomdában, ahol összesen háromszor voltam diákmunkás), a sofőr elmondása
szerint két kört is menetem, hogy aztán ugyanott szálljak le, ahol egykor fel,
de addigra legalább kinyitott a pizzás bódé.
Vagyis nekem még sosem sikerült radikálisan
elkeveredni, ennyi előnye van annak, hogy, nincs a közelben nemzetközi
repülőtér, mert félkómában azért nehéz lenne kimenni a vasútállomásra,
felvonatozni Pestre (átszállással leginkább), kimenni a reptérre, kissé
meglepődni azon, hogy van elég pénz a kártyámon repülőjegyre, sőt személyim is
van, aztán elrepülni Dublinba, és ott elcsodálkozni, hogy ott mindenhol van
Guinness, meg nem magyarul beszélnek körülöttem.
De az mondjuk nem lenne rossz, ha
abban a helyzetben lennék hogy teljesen szándékosan csináljak ilyeneket, mert
ráérek, mert vn rá pénzem, mert nincs egyéb kötöttségem. Tényleg nyerhetnék már
a lottón, ehhez persze játszani is kellene, a nullától különböző esély érdekben,
de egy-két szelvény esetén ez az esély olyan mikroszkopikusan van csak a nulla
felett, hogy egyszerűbb megspórolni az árát, és
abból utazni. Úgy 120-130 év múlva össze is jönne.
:)
VálaszTörlés