2016. november 4., péntek

A hely, ahol ott se voltak

Egy francia kisvárosban úgy döntött a vezetés, hogy változatlanul fenntartaja a födönkívüliek landolását tiltó helyi rendeletét. Nagyon helyes amúgy, náluk már 1954 óta nem szállhat le E.T. (aminek nagy előnye, hogy nem is akar hazatelefonálni, az azért pörgetné valaki számláját), földönkívüliek ne mászkáljanak csak úgy fel-alá a Földön,  menjenek el szépen egy X–akták castingra és kérjenek munkavállalói vízumot, vagyy simán vegyenek letelepedési kötvényt, amíg még lehet.

Egyébként nyilván kamu az egész, azt mindenki tudja, hogy a földönkívüliek mindig Amerikában szállnak le, valami isten háta mögötti sivatagos placcon, vagyis nyilván nem azért jönnek, hogy kapcsolatba lépjenek velünk, inkább csak napozni meg lazulni akarnak egy kicsit, távol a világ zajától. Mi eléggé kiesünk a Tejút fősodrából, de New York vagy London még így is túl zajos, ezért zuhannak le a kis szürke izék mindig valahol a világ végén. Akik egy nagyváros közepén landolnak, azokra rögtön nyissunk tüzet, mert biztos gyarmatosítani akarnak, minket meg elhurcolni szexrabszolgáknak, ha pechünk van, a háziállataik számára...

A polgármester egyébként elismeri, hogy a rendelet hülyeség, de leglább híres lesz tőle a városuk, (bár én nem tudom leírni a nevét se, vagyis tőlem ne várjanak túl nagy marketinget) mondjuk ezt pont nem értem. Turisták rohamozzák folyamatosan, hogy ez az a hely, ahol még sosem szállt le egy repülő csészealj sem, de legalább tilos is nekik? Aztán fényképeznek szerteszét, hogy itt sem landolt UFO, ott sem raboltak el senkit, és nézzétek, ott meg nincs gabonakör, persze hülyén is festene egy tó közepén. A helyi étteremben meg kint a tábla, hogy ennél az asztalnál nem ült soha Brad Pitt, aki eddig még a környéken sem járt. (Bár Pesten ez lassan működne: „Ez az egyetlen kávézó, ahol még nem fotózták le Harrisson Fordot!”) Pont mint egy Rejtő-regény, ahol a végén a garnizonban mindenkinek van becsületrendje, csak annak a szerencsétlennek nem, ekinek tényleg kellene.

Vagyis a város (Châteauneuf-du-Pape, persze csak bemásoltam) ami arról híres, hogy nem akar híres lenni, pontosabban hogy úgy csinál mintha nem akarna híres lenni csak hogy híres legyen, alapjában érdektelen. Laknak benne kábé 2200-an, vagyis inkább falu,van benne egy chateau bortermeléssel, (de melyik faluban nincs?), fokhagymaszag meg nyilván franciák, hosszúkás kenyerekkel és fura szegú sajtokkal, franciául beszélő rokonokkal.

www.beyond.fr

És sok kíváncsi turistával egyyütt én sem fogok soha Châteauneuf-du-Pape-be utazni (isten áldja a ctrl+C-t!). Egyrészt már régóta sejtem, hogy nem vagyok földönívüli, így meg nem lenne benne semmi kihívás, másrészt meg össszesen annyit tudok franciául, hogy danke, így viszont könnyen földönkívülinek néznének, és más sem hiányzik, mint egy könnyű esti lincselés egy francia porfészekben, vagy a helyi fogda, ami persze pont olyan lehet, mint A csendőr és a... filmekben, vagyis folytonosan egy kicsi kopasz őrmester hisztizik benne, fejhangon.

Akkor már inkább maradok itthon, a mi városunk is arról híres, hogy nem híres, nálunk tiltani sem kell az ufóleszállást, itt normális ufó eleve nem akar leszállni, meg amúgy sem találna parkolóhelyet. És  ha mégis, egyfolytában azzal zaklatnák, hogy klubkártya, szupersop kártya va-e?, pontokat gyűjtöd?, adhatom nagyobb üdítővel?, hagymával mehet?, ajánlhatom ezt a...?, gondolkodtál már az élet értelmén?, illetve az örök legjobb: nem kamuzok főnök, piára kell.
És már indulnának is vissza, legfeljebb megállnának kicsit Châteauneuf-du-Pape-ben, csak hogy bosszantsák a helyieket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.