Szuperzöld!

A leköszönő zöldombudsman (ez is milyen szép szó, Zöld Ombucman, tisztára mint valami mesebeli manó, a mérsékelten gonosz fajtából, aki mondjuk nem öl meg, de félholtra csiklandoz), akiből alkotmánybíró leszen, azt mondta, hogy a legfontosabb (vagy valami másik leg, igazából hírt se nagyon lelek róla a neten, a rádióban hallottam) ereménye az a javaslat, hogy minden újszülött után kapjon a család egy fát, hogy elültethesse. Vagy ültetnének egy fát a nevükben, gondolom én, mert különban Kovácsék a hatodikon hülyén fognak nézni, ha kapnak egy platáncsemetét, hogy akkor most ezt tessenek cserépben nevelgetni úgy húsz-harminc  évig. Ez persze még csak javaslat, még nem lett belőle törvény, ami biztos fáj kicsit az alapkotmánytörvény leendő őrének.

De ha Zöld Ombucmanként egyéb remek dolgokat is tett Szabó Marcel, nemzetközi szinten lobbizott a Garamond betűtípusért a tintapazarló Times New Roman helyett, és ez már a környezetvédelem valamint a társadalmi felelőségvállalás olyan szintje, ameddig én már el sem látok, miközben Calibrivel írom ezt itt, bár szerintem TNR-el sem lennék az esőerdők gyilkosa, tekintettel arra, hogy még nyomtatóm sincs. Az ombucman is lobbizhatott volna a tabletekért, persze csak akkor, ha humánusan tartott csirkék tojásait evő, fair trade kávét ivó, hulladékot szelektíven gyűjtő, szakszervezeti tag munkások készítették, újrahasznosított bionarancslés dobozokból és szín szerint válogatott gemkacsokból egy tetőkertes passzív ház közösségi terében, genderérzékeny multikulturális együttműködéssel. Hisz ökológiai lábnyomunk nagy része, mondhatni ökológiai talpunk a rosszul megválasztott betűtípusokból ered, egy félkövérrel kiemelt mondat annyit árt az ózonpajzsnak, mint tizenhét és fél teszkós szatyor, ha ki is nyomtatjuk, akkor huszonhárom. (Ha ugyanis nem nyomtatjuk ki, akkor is áramot használunk, levegőt, fényt és kávét tejjel, ráadásul már azzal hogy írunk, előkészítjük, szinte kiprovokáljuk a nyomtatást, egy kis lépés nekünk, egy fél lábbal a sírban az emberiségnek.)

De volt nekünk egy Zöld Ombucmanunk (igazából a jövő nemzedékek szószólója, csak ezt így senki sem használta), aki azt akarta, hogy még a gyerekeinknek, unokáinknak is jusson betűtípus, rájuk is süssön még az LCD-kijelző, hogy még nekik is legyen egy platánjuk a szobájukba, illetve egy idő után a szobájuk helyett.

De most elmegy alkotmánybíráskodni, miközben félkész még a nagy mű, de talán majd a parlament megszavazza azt a fát minden újszülöttnek, és akkor már biztos lesz esélye utódainknak is, főleg ha hódok vagyunk, vagy legalább is tervezünk hóddá válni a közeljövőben.

Ráadásul a hódok közismerten írástudatlanok, tehát esetükben nem áll fenn a tintapazarlás esélye, fát csak építkezési céllal vágnak ki, azaz újságjaik sincsenek, így hazudni is leginkább csak szagokkal tudnak.

Mondjuk nincs is nekik Zöld Ombucmanjuk, pontosabban csak a meséikben, vele ijesztegetik az engedetlen kicsiket, meg a rezsicsökkentéssel.