2016. november 10., csütörtök

B-terv

Önjáróvá vált a sötétség, az utcán és a szavazófülkékben egyaránt, kis csokornyakkendős szatírok járják az utcákat és elaggott Fábrysándor-poénokkal terrorizálják a munkából hazatérő fejőnőket, nem törődve a humánerőforrás-menedzserek intelmeivel. Messze még a karácsony, de a sarki boltban zárás után már összeverekednek a csokimikulások, rasszista motivációkkal, pedig kicsomagolva mindegyik barna, mondjuk világos- és sötétbarna, némelyikük meg átpozicionált húsvétinyúl, az ellenség füle már betette a lábát, ha lebukik mehet a csokiszökőkútba.

A teszkóban egyhúsz magas dartvéder áll az ajándékok élén, birodalmi rohamosztagosokkal, a legtöbb gyerek aki megkapja majd őket, kisebb náluk, csak hogy tudja, hol a helye a családi táplálékláncban.
Rozmárszerű családapák stírölik az ájfón akárhányast, de tudják, hogy megint sálat kapnak majd, meg arcszeszt, mert az úgyis jól jön. Messze hangzó tekintetükben ettől még egy érintőképernyő fénylik fel, és persze a dartvéder, de  ezt már  a tudatalattijuknak is alig merik bevallani.
Gyűrött feleségek révednek fagyott döglött halak fölött, ezt a hideg szart is haza kell még cipelni, hogy a szent estén panírozhassanak egész délután, hogy aztán becsomaglják a sálat meg az arcszeszt, persze lehet, hogy addigra már tényleg elegük lesz, és a sálat panírozzák be, az arcszesz megy a halászlébe, ők meg lehúznak Jesolóba szilveszterezni, fagyasztott argntin halat ott is kapni.
A gyerekek persze várják az ünnepeket, nem akarnak jók lenni, most már úgyis mindegy, de a fater nagyon nézte az ájfónt az előbb, talán megveszi azt, és nem a dartvédert,  mert azt is jól megbámulta, de kinek kell egy béna robot vagy mi, nem óvodások ők már, legalább több hónapja.

De addig még elég sokat lesz sötét, sötétben indulunk reggel, és némi pech kell csak, hogy sötétben érjünk haza, egy meggondoltlan délutáni bevásárlás után már kedve lenne ágyba bújni az embernek, hisz sötét van, nagyokat ásít a bennünk élő barlanglakó. Plusz lehet, hogy már portyázni indult a kardfogú lajhár, vagy valami éjjal vadászó kardfogú akármi, szóval nem mászkálunk már sehová, még moziba se, mert ott még fizetni is kell azért, hogy sötét legyen meg féljünk.

Vagyis a legjobb ki se dugni az orrunkat, nem égetni a villanyt mert pénzbe kerül, plusz még jobban kihangsúlyozza a kinti sötétet, igazából téli álmot kellene aludni, vagy simán csak eltenni magunkat befőttnek (nem savanyúságnak, az árt az álmainknak és a körmeinknek) tavaszig, de legalább karácsonyig, hogy csak akkor bontsanak fel, ha már áll a karácsonyfa, kész a bejgli, és csak az egyhúszas dartvédert kell kicsomagolnunk a nirvánához, meglepetést színlelve. Hogy később visszabújhasssunk húsvétig, vagy amíg a globális felmelegedés leglább mediterránra hevíti az éghajlatunkat, ha már minden rosszban van valami jó.

Egy nap mindannyian meghalunk. A jó hír az, hogy az összes többi napon viszont nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.