2016. november 12., szombat

Talpalattnyi zöld

A szobanövények az ideális háziállatok. Nem kell őket levinni sétálni, éjszaka nem horkolnak, nem kell etetni őket (ha nyáron jól pozicionálunk az erkélyen, megoldja az eső), és csak a legritkább esetekben hullik a szőrük. A szobanövényeknek ezen felül nincs szaguk, oxigént ürítenek és jól lehet velül politikáról vitatkozni, egyyfelől mert nem szólnk vissza (ez felénk a politikai vita lényege), másfelől meg rendesen követik az eseményeket, ellentétben egy kutyával, aki mindig a sarokba megy szunyálni, ha jön az Egyenes beszéd. A szobanövények nem tudnak arrébb menni, ezért jobb híján érdeklődést színlelnek.

Másfelől viszont a növények a legtöbb állatnál is jobban képesek eluralni lakáscélú életterünket, nlam volt olyan hibiszkusz, aminek csak a plafon meg a falak szabtak határt, de leggalább bevonzott néhány tízezer levéltetvet, szerintem hónapokon át javarészt levéltetveket léleeztem. Kivéve, mikor nem voltam itthon, mert akkor kitűnő városi szmogot és mérgező ipari hulladékot, már nem is tudom melyik aromját kedvelem jobban.

 Mert a szmog persze megvan, elkerülhetetlen mint a kutyaszar a fűben vagy a szombat reggeli hányás a ház sarkán, dehát így jár az, aki két főútvonal találkozásánál lakik. Mert persze legalább lakik, ha már az életre alapvetően alkalmatlan a környék. Pontosabban van egy csomó mikroorganizmus, plusz levéltetvek, melyek remekül bírják, de ezek a nyilván pont azok, amelyek amúgy üstökösökön utaznak és csapódnak be mindenfelé, miközben bírják az abszolút nulla fokot és kifejezetten kedvelik a kozmikus sugárzást.
Én viszont nem (mondjuk még egyiket sem próbáltam), sőt a szmogot is sokallom, kell tehát a szobanövény, amit öntözünk, és aztán a vízbűl veszi ki a zokszigént (honnan venné, a vízen kívül más nem nagyon kap, néha kis folyékony guánót – ami egy mexikói ital, ha jól sejtem, de nekem nem ízlett, úgyhogy megmarad a fikusznak), meg zöld, ami nagyon természetközeli, még a zacskóba penészedett kenyérnél is jobban.

Így aztán cserépkertészkedem, jobbára mérsékelt sikerrel, a növényápolásnál egyelőre jobban megy a módszeres elsorvasztás, de nem adom fel. Két növény már elég jól túlélt nálam, sőt nőnek, mint a dolgok, amik nagyon gyorsan, épp ma akarok munka után nagyobb cserepet venni nekik, meg plusz virágföldet, bár az utóbbit lehet, hogy kihagyom, most néztem a neten, hogy egy tízliteres csomag majdnem negyven forint, és hát én sem lopom a pénzt. (Már ha Marxnak nincs igaza, mert szerinte minden tulajdon eleve lopás, de ez most mellékszál.)


De előbb a munka, aztán a szórakozás, minek keretében majd virágföldel szórom tele a szőnyeget, és kemény szavakkal illetem majd a világot meg annak teremtőjét, nem szívből, rutinból csupán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.