Vagy utazás

Gabi és Gabi ellenkező neműek, szerintem inkább különböző, de jelen állapotukban ragaszkodnak az ellenkezőhöz, ha már a nem ki nem bogozható a nevükből. Egy párt alkotnak a sarokasztalnál, mióta egyikük lekéste a tizenhármas buszt, kellet neki egy ilyen számú busz útvonalán laknia.

Útvonlába esnie, ha már. Hogy melyikük is volt, az már a múlt és a kisunicum homályába vész, csak a neve biztos, de ebben a helyzetben az meg minek.

Most viszont szakítanak, ez abból is látszik, hogy külön cigijük van, és konkurens garázsboltokban veszik a sajtos pogácsát, vagy bármit, ami kicsit is hasonlít a sajtos pogácsára, mert abban van a vitamin, de csak a héjával együtt. Héjanász a zavaron.

Azt mondják, már nem működik a kémia, pedig dehogynem, mindketten remekül alakítják széndioxidddá az oxigént. Sőt, a fizika is működik, van például tömegük, tehetetlenségük (az főleg) és  hibátlanul verik vissza a fényt. Így aztán az okok a rejtély homályában maradnak, persze lehet, hogy csak arról van szó, az első pillanattól viszolyognak egymástól, mely érzést mély és átélt gyűlöletté érlelték az évek, de hát valakivel lenni kell mégis csak.

Mára viszont a gyűlölet sem a régi, egy kapcsolat halála a közöny, és Gabit már egy ideje leginkább csak az összesküvés elméletek érdeklik, míg Gabi megrögzött szkeptikus, már a gyanakvásban sem hisz. Így aztán megkérdőjelez minden ufóészlelést, nagyláb-fotót és kereszténydemokrata tömeggyűlést, míg Gabi váltig állítja, ufók vannak, csak műholdnak álcázzák magukat, a nagyláb-fotók pedig nagyon is jók, nem azért homályosak, mert béna a fotós, csak a nagyláb már a természetben is eleve homályos. Így született, homályos és szőrös, valamint tartozkódó természet, de mindenki az lenne, ha homályosnak születik

Gabi már régóta tervez egy nagyláb-kutató expedíciót, ennek költségeit a cigiről való leszokással fedezné, ezért most bele kell húznia, hisz nemsoká már nem dohányozhat, ha össze akar spórolni egy hajójegyet a kolorádói Alaszkába, ahol a nagyláb az erdőben homályos. A nikotinmérgezés egy izmosabb szakaszában viszont már kezd fogékony lenni Gabi érveire, miszerint Alaszka nem Kolorádóban van, hanem a messzecsúszeti Konnektikatban, és hajó helyett repülni kellene, de attól meg úgyis mindketten félnek. Eldönti, hogy mégis inkább jetit kutat, a Himalája felé menet legalább nincs közben egy óceán, bár így nehéz lesz beépíteni az expedíciós felszerelésbe a kéz alatt vett gumimatracot meg traktorbelsőt. Esetleg jó lehet majd  lefelé jövet, mint az látszott az Indiána Dzsonsz egyik részében, a majomagyvelősben.

És ekkor váratlanul befut egy tizenhármas busz, ez akkora csoda, hogy a levegőben csikorogva fékeznek a madarak, Géza a zöldséges a meglepetéstől leárazza a mandarint, és többen falfehér arccal a bérletükhöz kapnak. Gabi és Gabi tanácstalanul nézi a jelenést, nem igazán tudják, melyiküknek is kellene felszállni rá, aztán végül mindketten, így egyikük biztos eljut vele valahova, meg hát valakivel lenni kell mégis csak.

Érzik, hogy új szakasz kezdődik életükben, átjárja őket az utazás örök izgalma meg az égetett szesz, a busz kijelzőjén pedig olyan egzotikus megállóhelyek tűnnek fel, mint Lókaparó utca, Bagolygyár vagy Súlyponti Kórház. Nem is beszélve a Vasútállomásról, ahonnan már végtelenbe tágul a horizont, nagyjából húsz perc múlva, meg majd rá lehet gyújtani végre.

Az égen a repülők szorgosan kemtréleznek, gyíkemberek görbítik a téridőt a nagylábak körül, a Háttérhatalom meg csak küldi az újabb és újabb tizenhármas buszokat, sátáni kacajjal persze. Az élet apró örömei, mint a kémia meg a fizika.

Aztán meg majd  úgyis lesz valahogy.