2016. november 2., szerda

Z-faktor

Maradva az ünnepeknél: én helovínkor endivajnának akartam öltözni, de túl ijesztőnek találtam, és így megint agyevő zombinak maszkíroztam magam,aztán lefeküdtem ludni. De az is lehet, hogy nem, csak valahogy éjszaka alakultam át, mindenesetre reggel (mit reggel, hajnal) négykor egy agyevő zombi nézett vissza a tükörből, mint hajnali négykor rendesen, teljesen mindegy, hogy helovín van, húsvét, karácsony, pünkösd vagy szeplőtelen mennybemenetel (janmastami, divali, nrishima-caturdasi, csak hogy én is értsem), hajnali négykor minden esetben megijedek a tükörképemtől, de a medvével ellentétben nem bújhatok vissza a barlangomba. Pedig rám férne, nagyjából hatig még összealudnék mgamnak eg emberi arcot.

De nem lehet, menni kell dolgozni. Ha meg nem dolgozom épp, mégis ekkor kelek, akkor valami pályaudvarra vagy reptérre kell kivonszolnom földi maradványaim, aminek kétségtelen előnye, hogy előbb utóbb leroskadhatok valami ülésbe, és bátran horkolhatok a világra. (Fütyülni sosem tudtam.)

Mindez persze arról jutott eszembe, hogy a négynapos hétvége után ma megint munkanap, és a felfedezés sokadszor, hogy a munka nemhogy nem nemesít, de egyenesen egy vérben forgó szemű élőhalottá tesz, ami halottak napja alkalmából legfeljebb félsiker, éreztem is reggel, hog ez nem az én napom.

Mert lehet, hogy menő, ha úgy festek mint akinek Tim Burton rendezte a fejét egy különösen meredek éjszka után, de nekem ezzel a fejjel emberek közé kell mennem, és a 23-as buszon úgy tűnik, mindenki más viszonylag normálisan fest, a korai keléstől legfeljebb néhányan ásítoznak, én meg össze akarok esni, és aludni, mindegy hol, akármeddig, csak karót ne vágjanak a szívembe. Igen tudom, azt nem zombik, hanem vámpírok ellen szokták, de nem biztos az utastársak ilyen műveltek.

Végül nem lett gond, egy darabban eljutottam az objektumig, persze lehet, hogy csak az ünnep miatt megengedőbb mindenki a zombikkal szemben, esetleg találgatták, ki lehet a rémes maszk mögött. Jobban belegondolva felesleges is lett volna endivajnának öltözni, amúgy sem volt kaszinó a jelmezkölcsönzőben, kedvezményes állami hitellel és felhúzható tévékettővel.


2 megjegyzés:

  1. Szeretem az irasaidat, mindig mosolyra huzodik tole a szam... a politikai jellegueket kifejezetten nem szeretem :(

    VálaszTörlés
  2. Ez van, a politikától én sem mososlygok, legfeljebb kínomban, ugyanakkor remek alapanyag. A téma az utcán lever.

    VálaszTörlés