Aki eddig mindig a sátor tetején volt, annak a sátor alja új hely.
Ilyen és némileg rosszabb szóvicekkel szórakoztatom magam elalvás ellen, hiába
no, volt zsinórban három szombatom a munkahelyen, és erre jön a szokásos hétfői
túlóra, pedig én már dél körül kis híján lefejelem az asztalt.
A munkahelyi fáradtság
ellen a legjobb ha az ember nem dolgozik, de ez csak azoknál működik, akik
alapjáraton is jól bírják az éhezést, kedvelik a fűtetlen lakást és felesleges
hóbortnak tartják a személyes higiénia javát. Vagyis nincs szükségük pénzre, ezért
nem kell fáradtan lenniük a munkában, heverészhetnek egész nap otthon, később a
híd alatt. (A munka elkerülésének alternatív módja, ha beállunk egy szektába,
de a legtöbbször hamar kiderül, hogy ott még többet kell dolgozni, és e mellett
lehet éhezni, fázni und hasonlókat művelni, a spiritualitás és az ingadozó
vércukorsszint fényében.)
A többség viszont
dolgozik, vacak munkahelyen, tuskó főnökökkel megalázó fizetésért, aminek
jelentős részét aztán rögtön elszedik holmi szolgáltatók, akik csökönyösen
pénzt követelnek azért, hogy a lakásban legyen áram vagy kábeltévé, pedig
egyértelmű, hogy ezek pont olyan alapvető lételemeink, mint a levegő, azért
viszont mégsem szednek pénzt. Arról nem is beszélve, hogy pl. az áram az
szénből lesz, olajból vagy gázból, esetleg atomból, de egyik sem az
áramszolgáltatóé, csak kilopják ezeket a földből, de én már fizessek nekik.
Mindegy, van itthon is sok atom, csak még nem tudom hasítani őket, az áramot
meg majd kiveszem a villámból, mikor jön lefele, és akkor nem kell annyi pénz, és nem kell annyit dolgozni majd.
De most még sokat, mert
kell venni sajtot meg internetet, a sok munka viszont álmossá tesz, nyúzottá és
bármire alkalmatlanná, és nincs az pögető ami segíthet, pedig már redbullos
kávéval veszem be a koffeintablettát. Ami meg ennél durvább, az már illegális,
pedig a Luftwaffe pilótái is bírták a londoni oda-vissza éjjeli bevetéseket, a
maiaknál sokkal lassabb gépeikkel is, de hát a fajvédő ideológia és az amfetamin
kettőse szárnyakat ad.
Nekem viszont nem
használ már semmi, nincs az a szájpadlás-zsibbasztó mentolos cukor, ami felráz,
az ágyamról fantáziálni meg kifejezetten
ellenjavallt, így néha felállok, odamegyek egy szekrényhez, mintha dolgom lenne
ott, kimegyek vécére pedig nem indokolt (pláne a fél tizenegyes álmossági roham
alkalmával, olyankor már járt ott a Büdös Bácsi, és kora délutánig
elviselhetetlen a mikroklíma), de a járkálástól kissé felébredek, és egy
darabíg bírom. Lehetne persze beszélgetni is, de alapvetően nem bírom az
embereket, illetve igen, csak akkor nem, ha néznek, beszélnek, levegőt vesznek,
hangot adnak ki vagy szaguk van.
Így aztán félóránként
ellenőrzöm, megvan-e még egy bizonyos fiók, meg próbálok valami humoros
hallgatnivalót keresni valamelyik rádióban, de hétfőn ez reménytelen, a konzerv
hallgatnivalómban meg csak hülye szóviccek jönnek.
Hogy a mennyország az
biztos Oroszországban van, mert ott Szent Péter vár.
És ez még csak a hétfő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése